Az Ihsahn néven híressé vált Vegard Sverre Tveitanm már több ideje folytatja karrierjét szólóban, mint a legendás norvég black metal Emperor tagjaként. Szólóanyagai a black metalon jóval túlmutató kreatív törekvéseit testesítik meg: avant-garde, jazz és progresszív stílusjegyeket is visel. Jens Bogren hangmérnök/producer már régóta együtt dolgozik Ihsahn-nal, és nemrég együtt létrehoztak egy „hogy készült” produkciós kurzust Bogren felvételeiről, melyben részletesen bemutatták Ihsahn legutóbbi EP-jének (Fascination Street Sessions) keverési folyamatát.
Az alábbi interjúban Ihsahn beszélt a mai technológia iránti lelkesedéséről, az általa használt eszközökről, stúdiózásról, az Emperor-ral való koncertezésről.
Amikor elkezdted a karriered a ’90-es évek elején, nagyon nehéz volt jó extreme metal hangzást kialakítani. Szerinted is elképesztő, hogy ma már mennyire a zenészek segítségére van ebben a technológia?
Ihsahn: Teljes mértékben. A technológia minden elérhető aspektusát imádom. Teljesen kocka vagyok [nevet]. 30 éve csinálom ezt. Most 47 vagyok, 14 évesen stúdióztam először. Az előmunkálatok a próbák voltak, majd stúdióba mentem felvenni egy 16-sávos szalagra. Az első demóim egy 4-sávos Fostex keverővel történtek, amikor 11 vagy 12 voltam. „Pingpongozásnak” hívtuk akkor. Lekevertél minden sávot, amit később használni tudtál. Az első szekvenszer ’91-ben volt – nem hiszem, hogy Cubase volt a neve. Steinberg termék volt, és azt gondoltam, „wow, bármit meg tudnék csinálni, ha hozzáférnék ehhez a technológiához’. Mindent láttam. Olyan dolgokon tudtam vele dolgozni, amiket elképzelni sem tudtam. Amikor elkezdtük az Emperor-t, és nagyzenekari hangzásokat akartam használni, le voltunk korlátozva arra, amit a Roland szinti nyújtani tudott. Nemrég dolgoztam a Spitfire Audio-val, és hihetetlen, hogy milyen magas szinten tudsz használni szimfonikus zenekari sample-ket.
Ez a technológia szerencsére mindenki számára elérhető. A hálószobádban, a laptopodon is csodásan szóló anyagokat tudsz előállítani. Olyanokat, amik messze meghaladják a régi felvételek hangminőségét, amiket én készítettem annak idején. Még a Black Sabbath vagy a Led Zeppelin anyagainak frekvenciatartománya és spektruma is elmarad ezekétől. Ami ugyanaz maradt, az a lemezkészítés, olyan felvétel készítése, ami kommunikál. Még mindig zenészek előadását kell felvenned, lehetőleg egy szobában mikrofonokkal. Ennek muszáj meglennie. Dobsampler-eket és modellezett erősítőket használhatsz plugin-ekkel. Nem tudjuk, meddig jut még el az AI, de még mindig jó számokat és riffeket kell írni. Ez mindig ugyanaz marad. A plugin-ek nem feltétlenül újak, mint amilyen a szintetizátor volt. Még mindig utánoznak valami hardwaret. Ez a referencia. Ezen túl nem jutottunk.
Sok albumon dolgoztál együtt Jens-sel. Mi az oka, hogy ilyen jól tudtok együttműködni?
Ihsahn: Kreativitásunkat és ízlésünket illetően összepasszolunk, legalábbis az én szemszögemből. Ő az ő tudásával bármiben jól tud teljesíteni. Az első album, amin velem dolgozott, az a harmadik szólólemezem, az ‘After’ volt, amit ő kevert. Azért vettem fel vele a kapcsolatot, mert tetszett az Opeth-tel való munkája a ‘Ghost Reveries’-en. Ez a gitársound nagyon organikus, ugyanakkor ütős és nyílt, kevesebb gain-nel. Jól definiált húrok. Akkor használtam először nyolchúros gitárokat, és masszívabb hangzást akartam. Nem tudtam, hogy fognak működni a felvételeim a keverésével. Hozzá mentem megkeverni az első albumot, amit csináltunk, de a Fascination Street Studios-ba nem mentem vissza, amíg be nem fejeztük a kurzust. Amikor a saját módszereimmel veszem fel az anyagaimat, bízom benne, hogy megérti, mit szeretnék. Mindig jobban sül el, mint amire számítok. Nem látom értelmét máshoz menni, amíg ilyen jól megértjük egymást. [nevet]
A kurzus betekintést enged legutóbbi kislemezed keverési folyamatába. Nem érezted magad kiszolgáltatottnak ettől?
Ihsahn: Nem, mert én teljesen kocka vagyok ilyen dolgokban. Irigykedem azokra, akiknek teljes „behind-the-scenes” hozzáférésük van a szakma legjobbjaihoz. A legtöbben 15-16 évesen kezdenek ebbe belemélyedni. Amikor én kezdtem, az összes forrásom a használati utasítás volt. [nevet] Ez még az internet előtti korszakban volt. Minden, amit megtanultam az évek alatt, azt kérdésekből tanultam. Amikor a lemezemen dolgozó hangmérnökök közelében voltam, folyamatosan kérdeztem. Mindent figyelemmel kísértem. Minden felvételen, amit készítettünk, jelen voltam az elejétől a végéig, a hangmérnök nyakán lógtam, próbáltam kitalálni, mit csinál. Manapság a mai technológiával már megteheted. Jens nagyon jól kommunikál. Szenvedélyes. Vannak online tutorial-ok hangmérnököktől, némelyik fantasztikus, de csak egy dolog nyomkodni a gombokat és használni a füledet, de kommunikálni is, amit csinálsz, az jelenti azt, hogy érthetően közvetíted is. Nem mindenkiben van ehhez tehetség. Ez fontos szempont.”
Te is úgy gondolod, hogy a mostani metal produkciók túl tökéletesek? Te elfogadhatónak tartor pár hiba megtartását?
Ihsahn: Nem, nem igazán! [nevet] Régebb óta vagyok szólózenész, mint amilyen régóta zenekarban vagyok, ez a technológia és vele együtt nőttem. Most, hogy mindent magamnak csinálok, ez elég megszokottnak tűnik a bandák körében. Én az elsők között voltam. Berendeztem magamnak otthon egy stúdiót, mert nagyon lelkes voltam a sajátkezűség lehetőségei iránt. Mindenesetre a hátrány, hogy sosem képeztem ki magamban egyetlen dologban sem igazán. A folyamat minden részéről tudok eleget ahhoz, hogy össze tudjam illeszteni a kreatív részleteket, amilyennek a dalt elképzelem. Nekem ez tökéletesen működik. Sok zenész azt szereti, ha valaki más felelős ezért, mert a saját feladatukat akarják csinálni, de számomra tágabb a horizont.
Gyorsan elunsz dolgokat? Ezzel magyarázható az, hogy minden szólóalbumod ennyire különböző?
Ihsahn: Inkább arról szól, hogy mindig valami újat csináljak, de sokan tévesen azt hiszik, hogy valaki másnak akarok hangzani. Úgy akarok szólni, mint én magam, új módokon. Leegyszerűsítve: én állítottam fel ezeket a paramétereket. Így alakult ki ez a megismételhető minta a lemezfelvételeim során, ami szerintem az egyedül való munka következménye. Van egy titkos könyvem a ‘The Adversary’ óta, amibe felírom, milyen jellegű albumot szeretnék, mielőtt elkezdem írni azt. Kidolgozok egy koncepciót, és eldöntöm, milyen hangpalettát fogok használni. Sok kötöttséget adok magamnak. Ennek az az oka, hogy olyan szituációba akarom helyezni magam, ahol egy lépésre vagyok a káosztól, épp a komfortzónámon kívül. Ott vagyok izgatott. Olyan helyzetbe akarom hozni magam, ahol épp annyira izgatott vagyok az új album készítése miatt, mint 16 évesen. Nekem megadatott ez a hatalmas kiváltság, hogy ebből éljek. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, ahol unom azt csinálni, amit szeretek. Alig hiszem el, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy még mindig ezzel foglalkozhatok.
Ha nem bánod, hogy filozofálunk egy kicsit: mit tanultál az újra összeállt Emperor koncertjeiből?
Ihsahn: Kivételes dolog. Úgy látszik, az Emperor most még sikeresebb, mint amilyenek aktív korunkban voltunk. Sokan vannak, akik már ismert frontemberként hátrahagytak egy bandát, majd szólókarrierbe kezdtek, aminek gyorsan végeszakadt. Valamiért a szólókarrierem különbözik az Emperor-tól. De ettől még csinálom. Eleinte nehéz volt összeegyeztetni a kettőt. A szólókarrierem kezdetén úgy éreztem, a saját alkotásom árnyékában próbálok alkotni. [nevet] Mindig megmarad a hasonlítgatás. Bár hangsúlyozom, nem kell hasonlítgatnom. Ebben a tekintetben nem sok minden változott nálam. Ugyanazt csinálom, és próbálok beleilleszkedni a zeneszerzés buborékjába. Eddig ez megmaradt. Az, hogy az emberek erre hogyan reagálnak, az az irányításomon kívül esik. Sosem tudhatod. Azt hiszem, az Emperor koncertek most professzionálisabbá váltak. Az egész szervezet részt vesz benne, jó sok ember. Beutazzuk a világot, nagyszerű koncerteket adunk, olyan emberekkel és közönségekkel találkozunk, akik szenvedélyes kapcsolatot ápolnak a dalainkkal. Ugyanúgy, ahogy mi rajongunk a ’80-as évekbeli kedvenc bandáinkért, mint mondjuk az Iron Maiden-ért vagy a Judas Priest-ért. Mindig velük énekeltem a dalaikat, és most ugyanezt mi is átéljük, ha régi Emperor-számokat játszunk. Ez nagyobb dolog, mint mi. Te ugyanazt érzed, mint az iránt a zene iránt, amit tiniként hallgattál, csak mi ezeket tiniként játszottuk. Belénk égett. Rövidre fogva, nem mindig móka és kacagás az ‘I Am The Black Wizards’-t próbálni. Sosem unalmas ezt a dalt élőben játszani. A közönség kommunikációjában rejlő energia – sokan a saját élményeiket vetítik a dalokba, mint ahogy mi is tettük azokkal a dalokkal, amiken felnőttünk. Így, hogy ennek a része lehetünk, ebben az interakcióban születik meg a varázslat.
Javult valamit a kapcsolatod Samoth-tal [Tomas Thormodsæter Haugen, gitár] és Tyrm-mel [Torson, Kai Johnny Solheim Mosaker, dobos] ez idő alatt?
Ihsahn: Egyértelműen. Most szerencsére nagyon világos és egyértelmű feltételek mellett találkozunk. Mind tudjuk, miről van szó. Most nem ütköznek annyira az érdekek, mint amikor aktívan játszottunk, nincs az a kreatív huzavona, hogy hova akarunk kilyukadni. Most mind tudjuk, hogy konkrét célok vannak. Olyan, mint dolgozni menni egy csapat kollégával, ahol mind tudjátok, mit csináltok, és jól érzitek magatokat. A bandán belül és a személyzettel is jó a légkör.
Vannak olyan Emperor-számok, amikkel kapcsolatban elbizonytalanodtok, hogy elő tudjátok-e adni élőben?
Ihsahn: Szerintem az ‘Ensorcelled By Khaos’ [dúdolja a riffet]. A gitár nagyon technikás, de egyszerre énekelni és játszani őrület. A ‘The Loss And Curse Of Reverence’ gitárbreakje a beszéddel – ott nagyon nehéz tempóban maradni és beszélni is hozzá. De őszintén szólva: Emperor-számokat játszani gyerekjáték a szólóanyagaimhoz képest.
Forrás: Blabbermouth
