******** FOR ENGLISH CONTENT PLEASE SCROLL DOWN ********

 

Pár nappal a Budapest Parkos fellépés után nyílott lehetőségünk mikrofonvégre kapni Kátai Tamást. Elbeszélgettünk a Fekete Zajos debütálás óta eltelt időről, a nemsokára megjelenő Alföld-ről és természetesen a sorban utána következő anyagról is.

 

Legelőször három éve beszélgettünk, az élő fellépések is előkerültek, és nem voltál nagyon lelkes az ötlettől. Két évvel ezelőtt már egy kicsit úgy tűnt, hogy megtörtél, nagyjából azt mondtad, hogyha mások szervezik, akkor oké, mehet. Most mi a véleményed?
Két éve… az a Zaj előtt volt?

 

Igen.
Akkor már volt róla szó, hogy játszunk?

 

Hát akkor arról volt szó, hogy esetleg talán lehet.
Igen, azóta lett. Volt a Fekete Zajos koncert 2021 augusztusában, és utána novemberben volt az első próbánk először azzal a formációval, ami végülis kialakult az Zajos koncert után, tehát a rendes, stabil zenekari felállással. Azóta volt hat koncertünk.

 

Mi változott? Ez valami olyasmi, amit a lelked mélyén mindig is szerettél volna, vagy csak fölnyílt egy hirtelen lehetőség?
Nem, ez nem volt szempont induláskor. Mi lemezetek írtunk. Nem volt szó arról a kezdetektől fogva, hogy bármilyen koncert is legyen. Mert sem [Juhász] János, sem én nem voltunk ennek vonatkozásában különösebben ambiciózusak, és inkább arra fókuszáltunk, hogy dalokat írjunk. A régi időkben fel sem merült ez, egyikünk sem érezte fontosnak és nem is vagyunk akkora spílerek, meg nem is volt rá igény a közönség részéről. A korai lemezek ilyen száz példányokban jelentek meg, az első kettő még annyiban sem, a Tűnő idő tárlathoz nyomtattam a makói nyomdában 100 borítót, az nagyjából elfogyott az évek alatt, tehát annyi lemez készült körülbelül, ezeket én írogattam egyesével CD-re, és az már a harmadik album volt. A Season of Mist-es időszakban már felmerült többször is, hogy legyen élő fellépés, de egyszerűen nem volt rá technikailag lehetőség, meg kint Skóciában teljesen egyedül ez lehetetlen küldetésnek tűnt – a Fekete Zajos koncert után viszont látszott, hogy ez tudna működni így is. Ráadásul akkor már itthon voltam Magyarországon, tehát úgy alakult az élet, hogy sokkal egyszerűbbnek tűnt a megvalósítása.

 

Vitt a lendület?
Olyan emberek kerültek ebbe a projektbe, akikkel nagyon jól tudunk együtt haladni, és azóta is ugyanez a helyzet, semmi változás nincs ezzel kapcsolatban azóta, amióta elkezdtük. És ami igen fontos, hogy mindenki jó arc, szeretjük egymást. Nekem is sokkal könnyebb így, hogy jól tudom érezni magam menet közben, tehát nem munkaként folyik ez a dolog.

 

 

Azt láttam, hogy a mostani Budapest Parkos fellépésen egy összeszokott, profi csapat állt a színpadon, és gondolom, azért az nem kevés idő, energia és pénz, hogy egy ilyen csapat összeálljon.
Rengeteg energia meg idő. Nagyon sokat próbálunk, de ez nem piaci értelemben profi dolog, egyikünk sem ebből él. Ezt munka mellett csinálja mindenki, és egyszerűen azért, mert szereti a zenét és jó látni, hogy tudunk haladni. Nekem hiányzott is egy kicsit ez a fajta közösségi érzés, ami teljesen megszűnt, amikor inaktiválódott a Gire – és akkor azt gondoltam, hogy nem nagyon lesz már olyan az életemben, hogy egy rendes zenekarban tudok majd zenélni a barátaimmal. De úgy alakult, hogy megint akadt erre lehetőség. Pláne úgy, hogy Zolcsi a Gire-ból ugyanúgy itt van a Thy Catafalque-kal mint stagehand, segítő, sofőr, mindig jön velünk, minden koncerten ott van, és fontos is, hogy ott legyen: nekem is jó, meg a zenekarnak is biztonságot nyújt, hiszen tényleg mindenhez ért, és segít, amiben tud.

 

Amennyire láttam, még van két koncertetek lekötve. Mik a távlati tervek? Ugyanígy évi pár koncerttel mennétek tovább, vagy erről még nem beszéltetek?
Az volt az eredeti terv, hogy nem akarunk klasszikus nagy turnékat, hanem csak fellépni olyan helyeken, amik különlegesek. Évi öt-hat koncertnél nem terveztük többet, Magyarországon különösképpen nem – hogy megmaradjon az izgalmas jellege a nézőknek is, meg nekünk is. Lehet, hogy ez kicsit bővülni fog idővel, most is van szó egy kisebb körről, ami vagy összejön, vagy nem, de nagy, hosszú turnét nem szeretnénk, hogy ne legyen taposómalom. Nekem ez az egész leginkább bónusz.

 

Milyen érzés volt Fekete Zajon színpadra állni, és milyen érzés volt ugyanez most a Budapest Parkban?
Teljesen más. A Zajon tizennégy év után álltam újra színpadon, ráadásul basszusgitárral – a Gire-ban nem ez volt, mert ott szintiztem. Akkor azért jóval feszültebb voltam. Most már másfél év elteltével kicsit jobb a helyzet.

 

Most, hogy vannak az élő fellépések, felvetődik az a kérdés, hogy a zeneírás során, a zenei gondolatok megfogalmazása során van-e interakció? Egyedül mész tovább, vagy pedig a zenésztársak adnak olyan új ötleteket, amik szépen apránként beépülnek az új munkákba, új dalokba?
Is-is. Alapvetően szeretném különválasztani a zenekart meg a stúdióprojektet. Pontosan azért, hogy az a tény, hogy élőben mi adható elő, ne határolja be azt, hogy a lemezeken mi van – emiatt ezek így nincsenek hatással egymásra. Viszont például az új albumon – ami az Alföld után fog megjelenni – már majdnem mindenki részt vesz ilyen-olyan formában az élő zenekarból, úgyhogy ilyen szinten mindenki részese a folyamatnak.

 

Volt a tavalyi Fekete Zaj, ahol az Ahriman fellépése tulajdonképpen Gire-fellépéssé alakult. Gondolom, nem én vagyok az első, aki megkérdezi, hogy ezügyben akartok-e továbbmenni?
Nem, ez egy egyszeri alkalom volt abban a formában. Az ötletet Lambert vetette föl – eredetileg ugye egy Ahriman-fellépés volt tervben, és akkor felhívott, hogy játszanának Gire-t is, és kérdezte, hogy ez oké-e nekem. Mondtam, hogy persze, nagyon örülök is neki, aztán gyorsan az lett a vége, hogy Zolcsi meg én is fellépünk. Így alakult ki végülis ez az egész dolog, hogy színpadra állt az Ahriman meg mi ketten a Gire-ból, és eljátszottunk négy dalt az Ahriman-szett végén. Ami nagyon rendes volt tőlük, mert ez ugye elvégre egy Ahriman-koncert volt, így viszont majdnem a fele Gire lett. Aztán, hogy a Gire-ral mi lesz még vagy lesz-e még valami, nem tudni. Zolcsi folyamatos időhiányban szenved a napi munkája miatt, én meg a Thy Catafalque plusz munka miatt, Balázs pedig Glasgow-ban él.

 

Kanyarodjunk az új anyag irányába. Amikor a Vadak-kal kapcsolatban beszélgettünk két éve ugyanitt, akkor az Alföld már készen volt. Továbbra is ennyire gyorsan haladsz? Már kész van a következő anyag, amiről majd két év múlva beszélgetünk?
Majdnem kész van. Van két dal, amihez még hiányzik az ének és utána már mehet keverésre, de ez el fog húzódni. Ez lesz az első alkalom, hogy nem én fogom keverni, hanem valaki, aki ért hozzá. Gyorsnak tűnik ez a tempó, de 2021 novemberében adtam le az Alföldet a kiadónak, ami ugye másfél évvel ezelőtt volt és azalatt tudtam dolgozni.

 

A Covid miatt alakult így, hogy te ennyire begyorsulsz, a kiadó meg lelassul?
Ez most konkrétan azért lassult le, mert kábé egyszerre került hozzájuk az Alföld meg a Mezolit, és választani kellett, hogy melyik jöjjön ki hamarabb. És azt tűnt észszerűnek, hogy a Mezolit jöjjön ki előbb, és emiatt fél évet később jelent meg az Alföld. Sajnos egyébként az egyéves átfutási idő majdhogynem normális, plusz fél év volt még az, hogy a Mezolit kigolyózta az Alföldet. Én meg közben dolgozom, mert szeretek ezzel foglalkozni, szeretek zenét írni, így közben születnek új dalok.

 

 

És akkor tényleg bejött az, amit annak idején mondtál, hogy ez az utolsó metal album, amit készítesz?
Ezt mondtam?

 

Igen, hogy te már több metálzenét nem fogsz írni.
Haha, hazudtam. Lesz rajta metál, sőt. De sokkal, sokkal játékosabb lesz, mint az Alföld.

 

Mi volt az Alföld mögött a hatás? Gyökeresen más, mint az előző albumok bármelyike, és én ennyire sötét és depressziós zenét tőled nem hallottam.
Nem tudom, én csak egy olyan lemezt akartam csinálni, ahol nincs sok okoskodás meg úttörés, hanem riffek vannak. Meg már régóta a fejemben voltak ezek a dalok, és szerettem volna, hogy ezeken is túl legyek és ne nyomasszanak tovább.

 

Amennyire megértettem, a dalok rövidebbek, letisztultabbak, egyszerűbbek a szerkezetek. És a szövegek?
Azok lehet, hogy kicsit borúsabbak, igen, oké, belátom, hogy borúsabbak. De nem tudom az okát, mert egyébként semmi különösebb bajom nincs, ezek a szövegek születtek most.

 

Nagyon kevés a női ének az Alföld-ön.
Igen, ez azért volt, mert ezekhez az dalokhoz nagyon nehéz volt odaképzelnem, hogy hova is tudnám betenni Martina vokálját, nem úgy jött ki a lépés. A címadóban ott van, az nagyon szép. Legközelebb több lesz, becsszó.

 

Egy teljesen banális kérdést hadd tegyek föl: miért pont Alföld a címe? Nézem a borítót, látom, hogy Alföld, látom, hogy teljesen elhagyatott, magányos az egész, de miért Alföld?
Nem magányos, hiszen ott van a borítón is a kiskutya, aki az életet jelképezi ebben a sivárságban.

 

 

A sivárság megvan, de mondjuk én egy metal album borítóját pont nem így képzelném el – ez mondjuk ugye nem mérvadó…
Ez egy promó fotózásnak indult. Kimentünk fotózni a Dél-Alföldre, méghozzá Bogárzóra – egy pár tanya van ott, tökéletes pusztaság Makó mellett. Adott volt ez a helyszín – ott forgattuk egyébként a Néma vermek klipjét is, teljesen ugyanott, csak két hónappal később –, és ez a kutyus ott szaladgált fel-le, a tanyán lakott, egy mudi, Cirókának hívják, és mindig beleszaladt a fotókba. Nem volt még ötletem a borítóra, ez a fotó meg annyira megtetszett a véletlenszerűsége okán, hogy úgy gondoltam, legyen ez – benne van az Alföld is, de nem hagyományos metál borító, tehát izgalmas.

 

Van valami oka annak, hogy lett egy váltás a borítók sorában? Az Alföld borítója egy emberalakot ábrázoló fotó, előtte a Vadaké szintén – de korábban az összes vagy grafika volt, vagy festmény.
Nem tudatos dolog ez, nem mindig tudom, mi lesz a borítón. Ez menet közben alakul ki, vagy akkor készül el, amikor már kész az egész lemez. Meg olyan is volt, hogy már hamarabb megvolt a borító, minthogy egy hangot is megírtam volna. Ez mindig változik, nincs erre semmilyen folyamatábra a fejemben.

 

Itt mi volt az ok, ami miatt pont Alföld lett az album címe?
Az Alföld egy jó cím, rövid is, és úgy-ahogy ki is tudják ejteni külföldön is – egy tömör, szikár szó. Mostanában azt vettem észre magamon, hogy szeretek tömörebben fogalmazni, és ez tükröződik a címválasztásokon is – meg hát ugye benne van a saját személyes érintettségem is.

 

Hogy éled meg azt, hogy te magyar vagy, hogy éled meg azt, hogy ezzel együtt egy csomó időt nem ebben az országban töltöttél? Mi jelent neked az, hogy te magyar vagy, és hogy az Alföldön születtél?
Nekem ez a kulturális háttérvilágom, ebben nőttem fel, itt nevelkedtem, és ez nyilván óriási hatással van arra, hogy most miket csinálok, hogyan fogalmazok, hogy hogyan zenélek, egyáltalán hogy hogyan élek, mint ahogy mindenki mással is pontosan így van. Ez egy velünk született dolog, és örülök neki, ha valamit vissza tudok adni annak a közösségnek, ami nekem is oly sok minden adott.

 

Minden egyes dal, kivétel nélkül, valahogy az elmúlásra van kihegyezve, és szerintem ez eddig nem látszott ennyire élesen.
Mindig erről beszélek, csak más-más szavakkal, már az elejétől kezdve. Már a zenekarnak is az a neve, hogy „A ravatalod”. Ott kezdődött, hogy Sublunary Tragedies, azaz Holdalatti tragédiák, innen indultunk. Ez mindig benne volt a csomagban, néha kicsit másképpen, de egyfajta melankólia szinte minden dalban ott van – a szövegekben is. És valahogy mindig a halál körül táncolt az egész dolog.

 

 

Ez oké, de ugye egy csomó esetben ezek metaforikus képek, itt viszont ez szó szerint és expliciten van a hallgató képébe van vágva.
Igen, mert a zene is olyan lett most. Direkt, sötéten, komoran megfogalmazott zenéről van szó, és valószínűleg ez befolyásolta a szövegeket is. Meg közben öreg is lettem.

 

Hogy születtek ebben az esetben a dalok és hogyan született a szöveg?
Ez változó szokott lenni, mindig változik. Ez is az a része a folyamatnak, amit nem tudok leírni – vagy így, vagy úgy. Ez egy kaland, és én sem tudom az elején, hogy mi lesz a vége.

 

A Csillagot görgetőnek zenéje is, de a szövege is olyan, hogy ha nem tudnám, hogy mi a háttér, akkor valami biblikus kép jelent volna meg az szemem előtt. Van hasonló a Thy Catafalque munkásságában?
Hogy a Bibliából idézek? Van egyébként, a “minden test fű” kifejezés is onnan jött. Ha jól emlékszem, a Csillagok görgető-ben elhangzó sorok nem egy az egyben a Jelenések könyvéből származnak, de onnan emeltem át őket kis változtatásokkal. Itt egyébként Lédeczy Lambert énekel – kipróbált egy új énekstílust, amit előtte soha nem használt. Dudás Gábor is énekel, Lambert is, én is – három énekhang van.

 

Egy csomó album esetén – különösen a Naivnál – én azt láttam, hogy nagyon heterogén zenei ötletek vannak dallá formálva, konkrétan itt az Alföldnél meg úgy érzem, mintha lett volna egy hosszú zenei gondolatmenet, amiben voltak kisebb-nagyobb csomósodások, és ezek lettek a dalok.
Igen, ez egy homogénebb lemez, kevés idegen elemmel.

 

Ha a két instrumentálist kiveszik, akkor sokkal sűrűbb az anyag.
Igen, igen. Hát főleg a Folyondár az, aminél azért kicsit haboztam, hogy rátegyem-e vagy ne, mert ott ugye fuvola van, meg hegedű, ami egy kicsit fura ebben a közegben a többi dal mellett – viszont ad egy lélegzetvételnyi feszültségoldást a lemez közepén és dramaturgiailag indokolt a jelenléte.

 

A következő koncerteken fogjuk hallani ezeket a dalokat élőben?
A Néma vermek már ugye ment élőben, a többit meg ezután fogjuk megbeszélni. Most lemegy Orfűn a koncert, ott nem játszunk új dalt, de az utána levő koncerteken már lesznek számok a lemezről, de még nem találtuk ki, hogy mik.

 

Azt jól értem, hogy akkor, amikor ez az anyag készült, volt egy csomó egyéb dalötlet is, amin éppen dolgoztál, és ez egy válogatás, amit most itt hallunk?
Voltak mások is, de csak részletek, kis csonkok voltak, és próbáltam kidolgozni csak azt, ami kicsit metálosabb, arra fókuszálni inkább. És ami kimaradt onnan, meg azóta íródott, az a következő lemezen lesz rajta, ami viszont megint nagyon tarkára sikerült.

 

 

Itt már csak egyetlen egy kérdést lehet feltenni. Mikor?
Hát ezt ugye nem lehet tudni, mert nagyon sok mindent történik. Most már észreveszem, hogy nem az van, mint eddig, hogy a lemezeket hozom ki egymás után… ez most már lassabban megy a koncertezés miatt. Aztán a mostani Budapest Parkos koncertanyagot is megvágjuk majd, abból is majd lesz valami. Közben újrakiadások is lesznek még mindig a kiadónál, tehát régebbi, már nem kapható lemezeket is újra kihoz a Season of Mist, nehéz látni a végét. Legjobb, ha az ember nem erre figyel, hanem teszi azt, ami fontos, meg amit szeret. Zenél. Utána majd letisztul, hogy hol, mikor, mi.

 

Mennyire gyorsítja vagy mennyire lassítja az új anyaggal kapcsolatos munkát az, hogy ilyen-olyan munkákba ki-be kell folyamatosan ugrálni? Próba, fellépés, maszterelés, hosszú a lista…
Ha van egy kis időm, akkor dolgozom rajta. Amikor a Parkos fellépésre készültünk, akkor egyáltalán nem tudtam vele foglalkozni. Akkor teljesen más töltötte ki a gondolataimat, és vagy két-három hónapig hozzá se nyúltam. Megvolt akkor már a kilencven százaléka, és így frissebb füllel tudtam hallgatni a dalokat utána – ki is dobtam egyet utólag. Tehát van haszna ennek is. Ha újra meghallgatom, akkor teljesen máshogy hallom az egészet, és akkor változhat a koncepció is, a dalsorrend is – minden változhat. Jó egy kis szünetet tartani ebben is, más perspektívából lát az ember hirtelen.

 

És akkor az új anyag, amelyeken most dolgozol, mennyire lesz metál?
Közepesen.

 

Írta: Á

Fotók: Karancz Orsolya

A szerző és a szerkesztőség köszönetét fejezi ki Kátai Tamásnak és a Seasons of Mist-nek, különösen Jessica Otten-nek.

 

 

******** ENGLISH CONTENT ********

 

A few days after the Budapest Park show, we had the opportunity to get Tamás Kátai on the microphone. We talked about the period passed since Thy Catafalque’s Fekete Zaj debut, about the upcoming Alföld and of course about the next material in the row.

 

First time we spoke three years ago about performances, and you weren’t very enthusiastic about the idea. Two years ago, you had apparently changed your mind and you basically said that if someone else organize it, then it’s okay, it can happen. What’s your opinion now?
Two years ago… was that before Fekete Zaj?

 

Yes.
Was it already mentioned back then that we would play?

 

Well, it was mentioned that maybe something could happen.
Well, since then it happened. There was the Fekete Zaj gig in August 2021, and then we had our first rehearsal in November with the line-up that eventually formed after the Zaj gig, so we have a stable band setup now. Since then, we’ve had six gigs.

 

What have changed? Is this something you always wanted deep in your mind, or an opportunity arose suddenly?
No, that wasn’t on our list in the beginning. We wrote full albums. From the start, gigs were not on our list at all. Because neither János [Juhász] nor I were ambitious regarding that, and we had our main focus on writing songs. In the old days, this neither come up, nor of us felt it being important. We’re not such a big performers, and there was no demand from the audience side either. The early albums were released in around a hundred copies, the first two even in less copies. For ‘Tűnő idő tárlat’, I printed a hundred covers in Makó, and they were pretty much gone over the years, so about hundred albums were gone. I wrote them on CD one by one, and that was already the third album. During the Season of Mist period, the idea of a live performance came up several times, but was technically not possibility, and doing it in Scotland on my own was like a mission impossible. But after the Fekete Zaj gig, it seemed it could work this way too. Moreover, I was already back home in Hungary, so life turned out in a way that it was a way easier to make it happen.

 

 

Did the momentum take you?
People, who can work very well together, got involved in this project, and it’s still the same since we started. And what’s also really important: everyone are a nice character so we love each other. It’s also a way easier for me to enjoy doing this, so it doesn’t feel like I’m doing my job.

 

At the recent Budapest Park performance there was a well-coordinated, professional team on stage, and I assume it took quite a lot of time, energy, and money to put such a team together.
Of course, it takes a lot of energy and time. We practice a lot, but this is not a professional thing in a financial sense. None of us makes a living out of this. Everyone does it alongside their jobs simply because they love music, and it’s nice to see how we can progress. I also missed this kind of feeling which completely disappeared when Gire became inactive. At that time, I thought I would never ever have such an opportunity in my life playing in a proper band with my friends. But it turned out that a new opportunity arose again. Especially since Zolcsi is still with us, just like in Gire: he is with us as a stagehand, assistant, driver, he’s always with us, and it’s very important to be with us: it’s good for me, and he provides safety for the band because he really knows everything and helps in any way he can.

 

As far as I saw, you still have two performances booked. What are the future plans? Will you continue with a few gigs each year, or not discussed yet?
The original plan was that we are not doing ‘traditional’ big tours, only perform in special places. We didn’t plan to have more than five or six events per year, especially not in Hungary, so it remains exciting for both the audience and also for us. It might expand a bit over time; currently, we are talking about a small tour that may or may not happen. However, we don’t want a big, lengthy tour to not become monotonous. For me, all of this is mostly a bonus.

 

How did it feel to perform at Fekete Zaj and how does it compare to the Budapest Park gig?
It was completely different. At Fekete Zaj, I returned to the stage after a 14 years break, and this time I played bass whereas in Gire, it wasn’t the case as I played synthesizers there. So I was much more nervous back then. Now, after a year and a half, the situation is a bit better.

 

Having the live performances, the question arises whether is any interaction during composition? Do you continue alone, or do your fellow musicians contribute new ideas that gradually integrate into the new works and songs?
It’s a bit of both. I fundamentally want to separate the band from the studio project. The fact, what can be performed live, should not dictate what is on the albums, so they don’t influence each other in that way. However, for example, on the new album, which will be released after Alföld, almost everyone from the live project participates in some form, so everyone is involved in the process at some extent.

 

 

Last year at Fekete Zaj, the performance of Ahriman turned essentially into a Gire gig. I suppose I’m not the first one who asks if you plan to continue this way?
No, it was a one-time event in that particular form. Lambert came up with the idea because the original plan was to have an Ahriman gig, and later on he phoned me up and asked if they could also play Gire, so he asked me if it was fine with me. I said, of course, I’m very happy about it, and then it quickly turned into that Zolcsi and me were performing. That’s how this whole thing has happened: Ahriman and two of us from Gire went to the stage to play four songs at the end of the Ahriman set. It was very kind of them because, after all, it was supposed to be an Ahriman gig, but it almost turned into a Gire session. What will happen with Gire in the future, it’s unknown yet. Zolcsi is constantly short on time due to his daily job, I have the Thy Catafalque plus my daily job, and Balázs lives in Glasgow.

 

Let’s have some words about the new material. When we talked about Vadak two years ago at the same place, Alföld was already finished. Are you still progressing this quickly? Is the next material, what we will be talking about in a two years time, already done?
It’s almost done. There are two songs that still need vocals, and then they can go for mixing, but this will take time. This will be the first time I won’t be mixing it by myself as it will be done by someone else who has a great expertise with. This pace may seem fast, but I submitted Alföld to the label in November 2021, which was a year and a half ago, so I was able to work on the new material during that time.

 

You sped up so much due to Covid and also that forced the label to slow down?
It slowed down because they received Alföld and Mezolit at the same time, and they had to choose which one would come out first. It seemed reasonable that Mezolit would be the first one, and as a result, Alföld was delayed by six months. Unfortunately, a one-year turnaround time is almost normal, and there was an additional six months because Mezolit overtake Alföld. Meanwhile, I keep working because I enjoy doing this, I enjoy writing music, so new songs are born in the meantime.

 

You said back then that this is the last metal album you will create. Did it really happen?
Did I say that?

 

Yes, you said you won’t be writing any more metal music.
Haha, I lied. There will be metal on it, in fact. But it will be much, much more playful than Alföld.

 

What was the influence behind Alföld? It’s radically different from any of your previous albums, and I haven’t heard such a dark and depressing music from you before.
I don’t know, I just wanted to make an album where there isn’t too much intellectualizing or ground-breaking stuff, just riffs. And these songs have been in my head for a long time, and I wanted to get past them and not be bothered by them anymore.

 

As far as I understood, the songs are shorter, more cleaner, with simpler structures. And what about the lyrics?
They might be a bit gloomier, yes, okay, I agree they are gloomier. But I don’t know the reason, because otherwise I don’t have any particular difficulties in my life, these lyrics were just born now.

 

There are very little female vocals on Alföld.
Yes, that’s because it was very difficult for me to imagine where could I fit Martina’s vocals into these songs, it didn’t work out. She is in the title track, and it’s very beautiful. Next time there will be more, I promise.

 

Let me ask a totally banal question: why is it called ‘Alföld’ (Great Hungarian Plain in Hungarian)? Looking at the cover I can see the landscape, it’s completely abandoned, lonely, but still, why ‘Alföld’?
It’s not lonely, because there’s the little dog on the cover symbolizing life in this desolation.

 

 

The desolation is there, but personally, I wouldn’t imagine the cover of a metal album like this…
It started as a promotional photoshoot. We went out to the Great Hungarian Plain to take photos, specifically to Bogárzó – there are a few farms there, that’s a totally barren landscape near Makó. This location was given – by the way, we also filmed the video for ‘Néma Vermek’ there, exactly in the same spot, but two months later – and this little dog was always running around. He was living on the farm, a Hungarian herding dog called Ciróka, and he always ended up in the photos. I didn’t have any ideas for the cover yet, but I liked this photo so much because of its randomness and I thought OK, let it be the cover – it includes the landscape of ‘Alföld’, but it’s not a traditional metal cover, so it’s exciting.

 

Is there a reason for the change in cover art style? The ‘Alföld’ cover features a photo of a person, and before that, ‘Vadak’ also had a photo, but previously, all the covers were either illustrations or paintings.
It’s not a conscious decision, I don’t necessarily know what the cover will be. It can evolve on-the-fly or maybe it is completed when the whole album is done. There have been times when the cover was done before I even wrote a single note. It always changes, I don’t have any specific process in my mind.

 

What was the reason behind choosing ‘Alföld’ as the album title?
‘Alföld’ is a good title, it’s short, and it can be pronounced somewhat easily abroad as well – a concise, stark word. Lately, I’ve noticed that I like to express myself more concisely, and that’s reflected in the choice of titles – and of course, I also have my personal connection to it.

 

How do you experience being Hungarian and also spending a lot of time outside of this country? Being Hungarian and in the area of ‘Alföld has any kind of specific meaning to you?
It’s my cultural background, I grew up in this, I was raised here, and it obviously has a huge influence on what I do now, how I express myself, how I make music, and how I live in general, like in the case of everyone else. It’s something innate to us, and I’m glad if I can give something back to the community that has given me so much.

 

Every single song with no exception is somehow focused on transience, and I think it has never been so sharply expressed before.
I always talk about this, just in different words, right from the beginning. The band’s name is Thy Catafalque, it started with the album of ‘Sublunary Tragedies’, that’s where we start from. It has always been part of this package. Sometimes it is expressed slightly differently, but a kind of melancholy is present in almost every song – and in the lyrics as well. And somehow, the whole thing was always about death.

 

 

That’s okay, but in many cases, these are metaphorical images, whereas here everything is expressed raw and explicitly.
Yes, because now the music itself has become like that. This music is formulated in a deliberate, dark and sombre way, and it probably influenced the lyrics as well. And I’ve also grown older in the meantime.

 

How were the songs and lyrics born in this case?
It tends to vary, it always changes. It’s part of the whole process I can’t describe – it happens one way or another. It’s an adventure, and often even I don’t know what comes out in the end.

 

If I didn’t know the background of ‘Csillagot görgető’, I would have imagined some biblical scene. Are there any similar themes in Thy Catafalque’s work?
Quoting from the Bible? Yes, actually, the expression ‘all flesh is like grass’ also comes from there. If I remember correctly, the lines in ‘Csillagot görgető’ are not directly taken from the Book of Revelation, but I adapted them with slight changes. In this case, Lambert Lédeczy is singing – he tried a new singing style that he never used before. Gábor Dudás is also singing, Lambert as well, and me too – there are three vocalists.

 

In many albums, especially in ‘Naiv’, I had the impression that very heterogeneous musical ideas are shaped into different melodies, but here in ‘Alföld’, I feel there was a guiding chain of musical ideas which became the songs later on.
Yes, this is a more homogeneous album, with fewer foreign elements.

 

Without the two instrumental tracks, this material would become much denser.
Yes, yes. Well, especially with ‘Folyondár’, I hesitated a bit whether to include it or not because it has a flute and violin, which is a bit unusual in this context, compared to the other songs. However, it makes some air in the middle of the album and its presence is justified in terms of dramaturgy.

 

Will we hear these songs live at the upcoming events?
‘Néma vermek’ has already been performed, and we will discuss the others afterwards. There’s a gig happening in Orfű, where we won’t play any new songs, but in the following events, there will be tracks from the album, although we haven’t decided yet which ones to perform.

 

So, if I understand correctly, when this material has being created, there were many other song ideas you were working on, so basically this is a selection what we got?
There were other ones, but only fragments, small pieces, and I tried to develop only the ones that had a more metal vibe, I tried to focus on those. Tracks left out from there and songs have been written since that will appear on the next album, which, in turn, became quite diverse.

 

 

I can only ask one more question about this material. When will it come out?
Well, that’s something you can’t predict because a lot of things are happening at the same time. I just noticed it’s not like before when I released one album after another… it’s slower because of the gigs. Then we will also edit the recorded material of the Budapest Park gig to release something out of that. Meanwhile, there will still be re-issues by the label, so older albums not available anymore will be re-released by Season of Mist. It’s hard to see the way forward. The best is not to focus on that too much, just do what’s important and nice, like making music. Afterwards, it will become clear: where, when and how.

 

How much does the work on the new material accelerate or even slow down because jumping into various projects like rehearsals, performances, mastering, there is a long list…
If I have a little time, I work on new songs. When we were preparing ourselves for the Budapest Park gig, I couldn’t deal with it at all. I was totally focused into a different direction, and I didn’t touch it for say two or three months. It was already 90% complete at that time, so I was able to listen to the songs with fresh ears afterward – and I even removed one later. So, it also has a benefit. When I listen to the new material after a long break again, I perceive the whole thing differently, therefore the concept, the order of tracks, basically everything can change. It’s also good to have a little break in this process and suddenly one can see things from a different perspective.

 

And so, how metal will the new material be you’re currently working on?
Moderately.

 

Written by: Á

Photos: Orsolya Karancz

The author and the editorial team would like to thank Tamás Kátai and Seasons of Mist, especially Jessica Otten.