A kompromisszummentességéről hírhedt ausztrál Impetuous Ritual visszatérő, negyedik lemeze a várakozásnak megfelelően a nehezen emészthető zenei extremitás felső tartományában maradva kísérli meg a hallgató maradandó agykárosodását előidézni. Ahogyan egy bizonyos zajszinten túl és makacsul hosszú távon azon a frekvencián kitartó bandák számára, úgy az Impetuous Ritual számára sem kínál az irányzat sok opciót a változatosság érzékeltetésére. Még úgy sem, hogy a banda pár hasonszőrű honfitárs formációval analógiában a Disembowelment és az Incantation által lefektetett alapokon haladva keverik a death, black és doom metal elemeit. Ugyanis az extremitás határainak további feszegetése a kis ausztrál underground mezőny egyik védjegyévé vált, és ezt az erős diszharmóniára építéssel kívánják megvalósítani. Így a hangzás marad azon kevés eszközök egyike, amik lehetőséget nyújthatnak a kísérletezésre ilyen szűk keretek és szigorú feltételek mellett. Most sem történt ez másképp, de amíg a már ismertebbnek számító klasszikusok (pl Immolation, vagy a már említett Incantation) a modernebb, steril hangzás felé orientálódnak, az Impetuous Ritual az elvetemült megszólalást mindenek fölé helyezve nem hajlandó a zaj tartományt elhagyni.

Az Iniquitous Barbarik Synthesis az inkább black metal irányába hajazó magasabb tónus asszisztálásával került felvételre, ami részben felerősítette az album barátságtalan atmoszféráját, részben pedig a korábbiaknál érzékletesebben összehúzó hatású. A hátránya azonban, hogy rendkívül tompítja az album intenzitását, különösen a dob témák szempontjából. És ez igencsak sajnálatos, ugyanis ezáltal az a borult égből váratlanul, de rendszeresen visszatérő féktelen brutalitás, ami a zenekar egyik alapvető jellegzetességévé vált, félig-meddig értelmét vesztette. Összehasonlítva az első lemezzel, vagy akár a 2017-es előző albumukkal, ami már egyébként elindult ebbe az irányba (tehát egy több lépéses tendencia következő állomásának is betudható a visszatérés), a különbség még feltűnőbb lehet. A másik oldalról azonban, ha a zajos hangzás keretein belül megvalósított nehezen emészthetőség a legfőbb irányelv, ami egyébként a Portal-nál is élénken tapasztalható (ha már az Impetuous Ritual-ban Portal tagok is fellelhetőek), de sokkal tágabb spektrumban, ez a lépés nem csak racionálisnak, de alaposan begyakoroltnak is betudható.

Összességében – mint a legkevésbé hallgatóbarát formációk esetén általában – a döntés a hallgatóra van bízva, hogy melyik megszólalást preferálja leginkább, de emellett zenei komplexitás, diszharmónia és brutalitás terén a maximumnál alább nem adják.

Írta: Oroszi István