Az Obituary a néhai floridai death metal mezőny egyik legkorábbi és legismertebb zenekaraként nem igényel bemutatást azok számára sem, akik csak felületesen ismerkedtek meg a death metal-al, vagy a súlyosabb megszólalású metal zenével úgy általánosan. A banda több mint harminc éves pályafutása során rendszeres visszatérő a már védjegyükké vált ikonikus stílusukkal, ami középtempósan döcögős, groove-os elemekkel vegyíti a death metal-t.

Nem is igazán érezték szükségét sosem a változtatásra, ugyanis ez a kombó rendkívül sikeresnek bizonyult, és olyan közönséget is könnyen bevonzott, akiknek alapvetően a death metal nem írható a kedvenceik listájára. Mindemellett pedig azokra a gyakorta ismétlődő egyszerűbb témákra építve, amik a groove alapját képezik, elég nehéz mellényúlni. Mondhatni az a monotonitás, ami ennek a velejárója, egy másik oldalról előnyt is nyújt. Ez olyan szinten igaz, hogy ha egy olyan állítás hangzana el, hogy egy Obituary album ismerete majdhogynem egész diszkográfia ismeretével egyenlő, nem számítana nagy túlzásnak. Természetesen ha a megszokottnál jóval szűkebb skálán is, a banda azért árnyaltan próbál némi változatosságot belecsempészni a kiadványaiba, még ha ezek a kis eltérések is minduntalan a saját korábbi időszakaikra visszautaló referenciák is.

Példának okáért a 2014-es Obituary album hangzásában leginkább a The End Complete című harmadik lemezre hasonlított leginkább, a 2017-es pedig a nyomokban tartalmazta azt a nyersebb, és effektekkel kicsit bátrabban kísérletező megszólalást, ami a Slowly We Rot-ra emlékeztetett. A Dying of Everything ezt a tendenciát követve egy másik már ősi klasszikusának, a banda talán legsikeresebb albumának, a Cause of Death-nek a hangulatát hivatott visszahozni. Ez mind a régi, mind az újabb rajongók számára rendkívül szerencsés referenciának tudható be, és ahogy eddig is, a csalódás lehetősége ezúttal is teljesen kizárható. Megjegyzendő továbbá, hogy ezek egy ennyire egységes és kőbe vésett irányzatú diszkográfia esetén valóban csak nehezen észrevehető, a legapróbb részletekben rejlő, halvány árnyalatnyi különbségek. De a groove metal alapvetően nem is igényli a változatosságot, csak megközelítőleg azonos színvonalú, egyszerre lazulós és buli-kompatibilis produktumokkal hivatott egy, a banánt sosem unó közönséget kiszolgálni. És ilyen téren az Obituary az abszolút élvonalban található, egyedi stílusuk mondhatni örökzölddé vált, évtizedek múltán sem kopott meg, és a banda hozzáállásba sem vesztett a lendületéből ennyi idő múltán sem.

Írta: Oroszi István