Rendkívül nehéz megállni, hogy ne pattintsak pár doboz sört, miközben az új Türböwitch album forog a lejátszóban, de hát (mint tudjuk) első a munka – aztán a szórakozás. A Fullmoon Liquorthropy a második nagylemeze a fővárosi anyaboldogítóknak, a Napalm To Posers debüt óta 5 év telt el (volt egy Beyond the Last Call EP) szóval nagyon is ideje volt már ennek. Anno, aki megszerette a Türbö zenéjét, szerintem alig várta, szinte szomjazta ezt a pillanatot, hogy mikor lesz végre friss kiadvány. Zsolti (Lédeczi Zsolt énekes) és csapata most nem okoztak csalódást, ugyanis a Telihold Likőrtrópia képében egy remek speed / punk / thrash metal albummal gazdagodott az underground színtér. Néha az az érzésem, hogy ebben a műfajban alkotni egyáltalán nem népszerű itthon, ezen a vonalon szinte alig vannak bandáink. Nálunk nem volt old school thrash revival, sem new school modern tech – thrash robbanás. A crossover / HC / thrashcore ment egy időben, most mintha újfent erőre kapna, de valahogy sosem volt híres erről e nemzet. Bár ki tudja, mit hoz a jövő…
Bő félórában 9 számot tolnak bele az arcunkba a sebesség mániákusok, hatásos punk / metal ötvözet formájában, tele jobbnál jobb thrash és klasszik heavy metal részekkel. Az egészet áthatja a vérfarkas R’N’R és a black metal szelleme is, erős old school aurával árasztanak el bennünket, mintha egy időutazást tennénk a dicsőséges metal istenek korába. Beülsz a haverjaiddal egy DeLorean kisbuszba, telepakoljátok pár kocka sörrel meg mindennel is a gépet, hangszerek be, gyors tankolás a rock and roll gas station-ön majd irány a 80-as évek és nyomni, ami a csövön kifér. Nincs holnap, nincs visszaút csak a szentségtelen fém! Ugh!
A sejtelmes intróval nyitó High On Chaos már adja a jelet, hogy itt bizony kő kövön nem fog maradni, headbangelésre motiváló heavy / thrash vágta, de ez még csak a kez-death… Az első komolyabb pofonokat a zseniális címadó és a megklipesített Fuck Off In Hell kettőse adja, kiválóan megírt nóták, de mindegyiken érződik, hogy frankón össze lettek pakolva. A gitármunka különösen tetszik. A 6 húrosok tónusa finom, remekül eltalált, ízes szólókból nincs hiány! Harsányi Zsolt és Tóth Péter gitárosok gyakorlatilag szétspeedgitározzák a lemezt, csuklójukban ott vibrál a werewolf őserő. Ehhez jönnek Dombai László basszusgitáros Lemmy-sen csilingelő témái és Alex Gardener (session dobos) magabiztosan fifikás kalapálása. Élőben viszont Hekele Attila püföli a bőröket, nem lehet rá / rájuk panasz, mindketten képzett dobosok, míg Alex munkáját ezen a lemezen, Attila játékát már élőben is tapasztalhattam. Biztos alapjai a Türbö-gépezetnek. Amúgy nincs nagy trükközés, a mocskos punk rock pulzálásra épül szinte minden, néha a d-beat szaggat – néha a kétlábgép dübörög. Néha átmegyünk totál black ’n’ roll wörshipbe, ezért óriási kedvenc a Nightmare Incarnate – mely a következő pofon az Infernal Beer Demons mellett. Lédeczi úr orgánuma karcos / vaskos középmagas tartományokban mozgó, black metal károgás. Van benne kraft, ráadásul érthetően vokalizál, némi Jon Nödtveidt utóhatást érzek nála. (Anti Cosmic Metal Of Death!) A változatos tónusú énektémáknak köszönhetően a lemez nem reked meg egyetlen dimenzióban, a többféle orgánum sokat hozzátesz a zenéhez. Van egy true heavy metal oldala is az egésznek: jól időzített King Diamond féle sikolyok szakítják meg a Türböwitch alkoholgőzös himnuszait. Apropó himnuszok: simán lehet a srácokkal együtt nótázni a refréneknél, ami koncerten különösen adja a flasht. Már beszéltem arról, hogy mennyire pengén / ötletesen megírták a lemezt a srácok, de emellé óriási feeling van a dalokban. (Az Infernal Beer Demons mekkora már!) Ilyesmit a Motörhead albumokon tapasztaltam. Egyszerre megy nekik a lazulás és az „I don’t give a fuck!” attitűd, de ha kell, akkor odapirítanak rendesen. Ugh!
Érdemes amúgy fizikálisan beszerezni a korongot, nemcsak a patent szövegek miatt (a hármas track sorai szenzációsak) hanem mert egy arcade stílusú / oldalnézős játékot is le lehet tölteni vele, melynek főszereplője Beerwölf. Ilyet mostanság nem nagyon láttam, úgyhogy aki kedveli például az Alpha Beta Gamer oldalán található cuccokat és még a Türböwitch zenéjét is úgy issza, mint más a hideg sört egy nyugodt nyári napon, vagy az anyja csecseiből a tejet, annak melegen ajánlott a CD beszerzése. A front cover klasszik old school stílusban fogant, Szelei Csilla volt a tettes, szerintem illik ide, a lay-out többi részét pedig Pester úr követte el. Mondjuk, én simán el tudnék képzelni hamarosan egy olyan képi világot / illusztrációt is, mint amilyen az Ed Repka fejében létezik, sok hasonszőrű bandának alkotott már jellegzetes borítókat, artwork-öket.
Mit is mondhatnék még? Ha szereted a mocskos speed / thrash / punk muzsikákat és bírod az olyan csapatokat, mint a Municipal Waste, Toxic Holocaust, D. R. I., vagy Mercyful Fate, Bathory, Sabbat, ráadásul szereted a 80-as évek true metal törvénykívüliségét és szólásszabadságát, akkor a Türböwitch zenéje neked szól! Ugh!
Írta: Molnár Zoltán
A csapat tagjai nemrég Szénégető Richárd stúdiójában is feltűntek, szó esik többek között a legfrissebb nagylemez készítésének kulisszák mögötti eseményeiről, a DIY stúdiózás és digitális terjesztés (kérdéses) szépségeiről, jövőbeli tervekről és persze a közelgő INSANE HELLRIDE FEST 2023-ről is.
