A norvég Sahg-t 2004-ben Olav Iversen és Thomas Tofthagen alapították olyan nagy nevű zenészek közreműködésével, mint Einal Selvik (Wardruna) és Tom Cato Visnes (Gorgoroth, Abbath). A számos tagcserét megélt zenekar koncepcióban a ’70-es, ’80-as évek stílusa mellett kötelezte el magát, a doom metal legősibb, erősen hard rock és heavy metal hatású formáját felelevenítve.
Ebben a már archaikusnak számító irányzatban a hard rock, a heavy- és doom metal még nem különültek el egymástól élesen, az adott stílusok jellegzetességei még nem voltak teljesen egyértelműek. Ez még nem a ’80-as évek monotonabb, időtartamban jól elhúzott epic doom metalja, így még több szempontból visszavezethető a minden alfájának számító korai Black Sabbath-ra. Mellettük olyan doom metalban úttörő bandák neve említhető meg, mint a Saint Vitus, a Pentagram, vagy a Witchfinder General. A Born Demon talán ez utóbbival mutat a legtöbb analógiát, ugyanis a korábbi Sahg albumokhoz képest jobban elmerül a NWOBHM (New Wave of British Heavy Metal) korai hangzásában, egyfajta karakteresen retro hangulatot eredményezve. A banda korábbi megmozdulásai hiába álltak közelebb a ’70-es évekhez, és egyben közelebb a doom alapjaihoz; ellentmondásos módon a Born Demon karakterében valahogy jobban illik a retro definíciójához, köszönhetően az irányzat keretein belül mozgalmasabb, és ezáltal könnyebben emészthető, és köztudatban jobban megragadt ’80-as évek trendjéhez.
A tagcserék ellenére a Sahg diszkográfiája abszolút egységesnek mondható, és a zenekar mindig nívós zenészek szereplésével működött, ami több perspektívából engedett rálátást az adott irányzatra. Ez olyan formában kötötte össze az egyébként eléggé eltérő stílusokban mozgó tagokat, hogy a fentebb említett bandákat mind elmondhatják tini koruk kedvenceinek és meghatározó zenei hatásainak. Ez a Sahg-t egyfajta nosztalgia projektté teszi, ami ellentétben a legtöbb hasonló ambíciójú örömzenéléssel, nem merül ki Black Sabbath témák teljesen egyértelmű és folytatólagos koppintásával, hanem a lehetőségekhez képest azért törekszenek a változatosságra, illetve hogy más szemszögből mutassák be minden albumon elhalványult fiatalkoruk kedvenc időszakát. Újat azonban általánosan is rendkívül nehéz produkálni, egy ilyen, valaha óriási közönséget vonzó stílusban meg lehetetlen. A mainstream stílusokat fénykoruknak előnyei utólag a legnagyobb hátrányaivá teszik, így az újabb minőségi produkciók is a néhai népes közönség nyitottságának hiánya miatt nagyobb feltűnéstől mentesek maradnak, ami a Sahg pályafutását is erősen jellemzi.
Írta: Oroszi István





