Új sorozatunkban az extrém metal zenei underground első lemezei közül mutatjuk be 1988 és 1992 közötti időszakból azt a 15 albumot, amiket mi mérföldkőnek éreztünk a stílus kialakulásakor. Elsőként a 1988-ban megjelent Serpent Temptation című lemezt amit az Incubus készített.

A dél-amerikai metal zene egyedi jellegzetességeinek kialakulásáért a Sepultura után az ugyancsak brazil Sarcófago zenei munkássága tehető felelőssé. De amíg a Sepultura idővel egy könnyebben emészthetőbb, és ezáltal nagyobb közönséget vonzó mainstreamebb irányba terelődött, a Sarcófago végig megőrizte kompromisszumoktól mentes, extrém stílusát.

Zenéjüket az akkor még nem teljesen különvált, illetve nem sokak által külön kategóriaként meghatározott thrash, black és death metal elegye jellemezte olyan előadásban, ami nem csak az aktuális színtéren belül, de a nemzetközi mezőnyhöz mérten is példátlanul szélsőségesnek számított. I.N.R.I. címen megjelent bemutatkozó albumuk után a határokat extremitás terén tovább feszegetve a Rotting EP-vel tértek vissza, ami által méltán váltak széles körben hírhedté. Ez az egyszerre több stílus határvonalán kialakított egységes hangzásvilág a későbbiekben a dél-amerikai extrém metal bandák meghatározó védjegyévé vált.

A Rotting fél óránál alig hosszabb terjedelme ellenére elődjénél zeneileg jóval szélesebb spektrumot hivatott bemutatni, ami a klasszikusabb, fogós heavy metal dallamvilágtól a féktelen brutalitásig, a lassabb, atmoszférikusabb hatású témáktól az intenzív thrash kalapálásig terjed, mindezt rendkívül elborult hangulatba ágyazva. A szövegvilág koncepciója évtizedek távlatából visszatekintve sablonosnak tűnhet a stílusra azóta jellemző keresztényellenességgel, sátánizmussal, féktelen önpusztítással és halállal kapcsolatos témák miatt, azonban még így is nyújthat meglepetést egy gyilkossággal végződött románccal, balladaszerű előadásban. Azonban a Sarcófago jelentősége az adott kor és környezet függvényében látható át igazán. Ugyanis egy velejéig korrupt, elnyomó rendszerben élő társadalomban csapták ki a biztosítékot az arra legideálisabb eszközökkel. Ez a minden romlottsága ellenére mégis álszent módon, babonás szinten keresztény konzervatív értékek mellett kardoskodó társadalmi többség egyenesen ördögtől származónak tartotta a hasonló vérlázító formációkat. Elég csak arra gondolni, hogy a Sepultura – Morbid Visions felvétele után papot hívattak a stúdióba, hogy azt az istentelen történések után felszentelje, vagy hogy a Rotting borítóját megalkotó művész a Jézusra való túl egyértelmű utalást elkerülendő elzárkózott attól, hogy töviskoszorút is fessen a bal oldali figurának.

Objektívebb szempontból annak az addig példátlanul szélsőséges hozzáállásnak a létrejöttéhez, ami a Sarcófago-t és az őket követő bandákat jellemezte, egy más értelmezésben ugyancsak rendkívül szélsőséges rendszer létezése is szükséges volt. A Sarcófago egy olyan torz, görbe tükör felmutatásával adott új értelmet a lázadás fogalmának, ami a műfajon belül egyedülálló módon tette őket hitelessé.

Írta: Oroszi István

Korábban megjelent részek:
INCUBUS: Serpent Temptation (1988) – Az extrém underground ébredése 15/1