A black metalt mint zenei stílust szokás az 1979-ben megalakult Venom együttesétől eredeztetni, viszont véleményem szerint az első igazi gonosz, demokat, lemezeket a Bathory és a Hellhammer – Celtic Frost zenekarok tették le az asztalra. A Venom talán kicsit többet adott és ad a mai napig is a pózerkedésre, színészkedésre, míg a szóban forgó együttesek korai próbálkozásai is már egy mélyebb, sötétebb megfogalmazásban tálalták a mondanivalót mind zeneileg, mind a szövegeket tekintve. 1992-re már a black metal hullám második időszakáról beszélhetünk, melynek jeles képviselői közül 10 bandának a lemezeit, demoit szeretném figyelmetekbe ajánlani. Érdekes, hogy ekkor is már nagy különbség volt a stíluson belül. A 30 éves jubileumi kiadványokat ajánlom szíves figyelmetekbe, hátha hiánypótló lehet több olvasó számára is. Egy biztos, a szóban forgó alkotások mindegyike egy igazi alapvetés a maga nemében.
Dissection – The Somberlain (demo) (1992)
A The Somberlain a Dissection második demoja, amit egy korábbi demo és az 1991-ben megjelent Into Infinite Obscurity Ep-je előzött meg a diszkográfiájukban. Ami a felállást illeti az énekes-gitáros poszton a 2006-ban eltávozott Jon Nödtveidt szerepel. Második gitárosi munkáért John Zwetsloot volt a felelős. A dobok mögött Ole Öhman ült, míg a basszusgitárt Peter Palmdahl kezelte. Általánosságban elmondható, hogy ez egy masszív, dallamos black metal kiadvány, amely erős heavy metal hatást áraszt, és úgy tűnik, bizonyos értelemben megteremti a ma ismert dallamos death metal hangzás alapjait. A dalok nagyon változatosak, és mindegyik a 90-es évek black metaljától teljesen eltérő progresszív irányzatot követ… Ezért olyan egyedi és forradalmi a The Somberlain – másabb, frissebb, mint a vele egyidőben megjelent black metal kiadványok.
A gitáros munka már ezen a demo-n is teljesen lélegzetelállító, és eléri a puszta melodikus kiteljesülést. Ole Öhman minimalisztikusabb, progresszívabb megközelítése a dobok kezelését illetően egy nagyon sötét atmoszférát teremt, amit Nick Barker, vagy akár maga Hellhammer sem csinálhatott volna jobban. Jon énekhangja hibátlanul és hidegen szól.
https://www.youtube.com/watch?v=j5UsAKh-4-w
A Dissection egyik védjegye, a Frozen nyitja a lemezt. Ennél jobb kezdést nem is lehetett volna összerakni a demo-ra. A gitárok hasítanak, a dobok kellően hangosan, de nem zavaróan szólnak. Jon hangja megfelelően vészjósló és illeszkedik a zenei irányzathoz. A dallamvilág nagyon sok északi melodikus death metal banda (In Flames, At the Gates, Dark Tranquility) alapjául szolgál. Ilyen mesteri szinten kezelni a szólókat, nem egy hétköznapi munkának számít.
A második tétel, a 3:58 hosszúságú In The Cold Winds Of Nowhere című daluk. Elég lassú, gonosz riffeléssel indít a dal, majd a Carpathian Forest-re jellemző hasonló punkos tempóra épül fel. Ez egy olyan dal, amely teljesen dominál, mind zeneileg, mind szövegileg. Ilyen tökéletesen felépített számot nagyon kevesen tudtak készíteni a 2. demo albumukon, az egészen biztos. A hangulat végig nagyon sötét, és bizalmatlanságot kelt a hallgatójában.
A demo harmadik dala egy zongorán eljátszott alkotás, melynek hosszúsága 53 mp. A szöveg a következő, melyet Jon suttogva ad elő:
Feathers fell… Like leaves from a tree.
Blood ran… Like water from a see.
Angels cried… As the rain poured.
Feathers fell… They´ll fall no more…
A dal érdekességét képezi, hogy az egy évvel később (1993-ban) megjelent szintén The Somberlain névre keresztelt első teljes értékű nagylemezükre az alkotást már akusztikus gitárral vették fel zongora helyett. Itt már a szöveg sem hallható. Ezért is számít kuriózumnak a demo-n hallható eredeti verzió. A sokszínűséget tovább tetézi a Misstress of the Bleeding Sorrow, amely a korábban hallott zenei fázisok egyvelegéből áll. A dal kezdését Ohman élvezetes, pergős dobjátéka vezeti fel, melyhez nagyon hamar társul a középkorias dallamokat felidéző gitár és basszus is. A heavy metal és a doom metal hatások megkérdőjelezhetetlenek a dal első három és fél percében, majd egy tempóváltást követően felgyorsul a záró tétel. Ez a dal nagyon változatos és nagyon hangulatos, igazán sötét, depresszív és melankólikus hangulatot teremt. Talán ők az egyike azon zenekaroknak, akik ennyire mesterien ötvözték a harmóniát és a zene általi képi megjelenítést a hallgatókban. Minden egyes számukhoz a hallgató el tud képzelni egy hangulatot, élethelyzetet, vagy történetet, amelyre tökéletesen illik az adott zeneszám.
Ez a kislemez is szintén egy új csapásirányt mutatott, hogy a black metal zenekarok akár ilyen irányba is fordulhatnak zeneileg az adott stíluson belül. Érdekes módon mégis a death metal zenekarok közül találunk többet, azon bandák közül, akik etalonnak és irányadónak titulálják a fentebb elemzett kiadványt.
A zenekar ezt követően számos single, demo, EP és három teljes értékű nagylemez után 2006-ban megtorpant, majd később fel is oszlott. Az oka az volt, hogy 2006 augusztus 13-án Jon Nödtveidt öngyilkos lett.
Gergő
A sorozat következő részei:
Burzum – Burzum
Marduk – Dark Endless
Samael – Blood Ritual
DISSECTION termékek a Metal.hu shop-ban:
[products tag=”dissection” orderby=”date” columns=”3″ order=”DESC”]





