Az ezredforduló után két évvel járunk és bizony elég furcsa kimondani, de már ez is 20 éve történt. Sok kiváló és ötletes lemez született ebben az esztendőben és ebben az időszakban történt meg az is, hogy új erőre kapott a death metal, mint műfaj. Mint arról már volt szó, a kilencvenes évek elejétől közepéig tartó DM forradalom lecsengése után sokkal inkább a black metal került előtérbe és lettek sorra népszerűbbek a másodgenerációs csapatai a műfajnak. (gondoljunk csak a szimfonikus metal bandák áradataira). Ennek a metal szcénán belüli divathullámnak a kifutási ideje is nagyjából (most nagyon sarkosan fogalmazok) olyan 5 évet ölelt fel intenzíven. 2000 után a túltelített színtér már rengeteg mindent kifuttatott magából, rengeteg stílus ötvöződött és egyre több ágra bomlottak a műfajok. Ezen sorozatban azokat a death metal lemezeket szedtem össze, amik amellett, hogy személyes kedvenceim, szerintem mai napig megállják a helyüket és a műfajt tekintve is jó hivatkozási alapok lehetnek és talán jól definiálják, hogy mire is értettem a műfaj újraéledését.
Minden zenekarnak megvannak a saját maga csúcspontjai, ha úgy tetszik csúcsteljesítményei, amit elkerülhetetlenül egy olyan mércét állít fel az életműben, ami után nincsen feljebb, maximum csak jól sikerült önismétlések és kísérletezések adhatnak újabb reformációt. A Lengyel death metal mestereknek a szóban forgó 5. nagylemeze (Ha a feldolgozásokkal teli Future of the Past I-et nem számolom), a Revelations-t magabiztosan állítom, hogy a Vader aranykorának csúcsteljesítménye volt.
Már a 30 éves death metal anyagok között kifejtettem némi múltidézést a The Ultimate Incantation kapcsán, ami egy remek bemutatkozás volt, de még ugyan nem egy kiforrott anyag. Sok Slayer hatás volt tetten érhető, amivel persze nincs baj, de még nem sajátították el azt az egyedi zenei világot, ami később magasra emelte őket.
Jobbnál jobb lemezeket hoztak ki ezek után, ahol fokozatosan hallható egy egészséges fejlődés, a De Profundis és a Back to the Blind is a kilencvenes évek kiemelkedő alkotása, de az igazán nagy dobásukat a 2000-ben megjelent Litany lemez jelentette, amivel gyakorlatilag megcsinálták a saját maguk Reign in Blood lemezét. Iszonyatos intenzitás, gyorsaság és olyan jól kimunkált riffelések hallhatóak rajta, ami egyszerűen maga az esszencia, nem is beszélve a dobmunkáról, ami talán a legmeghatározóbb és erőteljesebb alapot jelenti, de erről majd később is szót ejtek.
Szóval a Litany után már nehéz lett volna egy még intenzívebb anyagot összehozniuk, ezt nyilván ők is érezték, hogy evvel feltették saját magukra a brutalitás képzeletbeli koronáját. A következő lépcső a megfontoltság és érettség mezejére terelte őket, ennek jegyében született meg a Revelations.
https://www.youtube.com/watch?v=8m–vs042xw
A folytatásban Vader életművének egyik legkidolgozottabb dalainak gyűjteményét rakták össze, a legkiforrottabb zenei szerkezetekkel rukkoltak elő és egyben és minden tekintetben a legkiegyensúlyozottabb anyaguk is.
Ennek okán a Litany-hoz képest visszavettek a tempóból és jóval több lassabb és középtempós tétellel operáltak, mint ahogy azt a kezdő nyitó tétel, az Epitaph is jól jelez. Ízes riffelések, kiváló felvezetések és eszméletlen vastag, brutális sound. Kegyetlenül jól megírt riffek, annak ellenére, hogy mennyire magabiztos tartása van a daloknak, nincs benne feszültség, nagyon jól megtartották a kellemes sodrását az egész anyagnak végig, ami által ha elkezded hallgatni, garantáltan nem fogod tudni letenni. Az elejétől a végéig leköti a figyelmet és bár kevés album sajátja, de bizony még egy rögtönzött második végighallgatás sem terhes a hallójáratoknak. Mint említettem a jól kiegyensúlyozottság, a lassabb és gyorsabb zenei részek, tempók váltakozása nagyon jó összképet ad ki a lemez bő 30 percének végére.
A továbbiakban, a másodikként elhangzó Nomad is nagyon jól megtartja a kimért lendültet, akárcsak a még gyorsabb Wolftribe, ahol már egyértelműen visszaköszön a Litany brutalitása. A negyedik, The Whipser pedig a valaha megírt legjobb Vader számok egyike. Kegyetlen blast-al indítanak, ami elsőre szétszakítja a hallójáratokat, majd egy gyors tempóvisszavétellel újból erőt merítve kezdetét veszik a világvége hangulatú riffek eszeveszett káosza. Ebben a dalban vendégeskedik egyébként a Behemoth főnök Nergal is, mint másodhörgős. Hosszúra nyúlna a kritika, ha minden dalt elemeire boncolnék, de abban biztos lehet mindenki, hogy a B oldal sem fárad el és a lemezt levonultató leghosszabb, több mint 7 perces tétel, a The Revelations of Black Moses nagyon jó lecsengést nyújt a szinte már-már epikus zenei jegyeivel.
A zenészek játékát illetően Peter és Mauser gitárjátéka nagyon jó összhangban, mértanilag pontos precizitással reszelik a húrokat. A jól megírt riffek mellet, nagyon jó és agyontekert szólók is színesítik a produkciót, hol lassabb és hangulatosabb, szinte már dúdolható mértékben, ahogy azt éppen az adott zenei környezet megkívánja. A basszusgitároknál Mauser egyik jó barátja, Simon végezte el a melót, aki csak erre az egy lemezre segítette ki a zenekart. Ő egyébként a szintén Lengyel Hunter nevezetű heavy-thrash bandának oszlopos tagja. Peter hangja a szokásos érthető és ezer közül felismerhető nyers és brutális orgánum. A dobosról, Doc játékáról pedig csak szuperlatíviuszokban tudok nyilatkozni: Egyedi és felismerhető stílusa mellett rendkívül precíz és pontos ütős volt, szinte már olyan hatást keltett a játéka, mintha nem is ember, hanem gép játszana a felvételeken. Számos későbbi ütősre nagy hatással volt játéka. A legutolsó teljes hosszúságú Vader lemez a Revelations volt számára, ezután 2004-ben kitessékelték a zenekarból egyre súlyosbodó alkohol és drogproblémái miatt, mondván ha rendezi az ügyeit visszatérhet a zenekarba…Sajnos erre már nem kerülhetett sor, hiszen függőségén végül nem tudott felülkerekedni, így sajnálatos módon, 35 éves korában elhunyt.
R.I.P. DOC
Tudnék még írni ajnározó és elfogult szavakat a Revelations-ról, nekem a legnagyobb kedvencem az életművükben. Aki esetleg még nem hallotta volna, sürgősen pótolja ezt a hiányosságot, mert minden idők egyik legjobb ezredforduló utáni death metal lemezének élményét hagyja ki!
CANNIBAL
A sorozat következő részei:
Cattle Decapitation – The Serve Man
Amon Amarth – Versus the World
Immolation – The Unholy Cult
Napalm Death – Order of the Leech
Decapitated – Nihility
Bloodbath – Ressurection Through Carnage
Internecine – The Book of Lambs
Nile – In their Darkened Shrines
