Pedánsan rendben tartott lakás, a lakó ízlését tükröző, és időnként a fellépésekről ismerős berendezési tárgyak – ilyen környezetben ültünk le beszélgetni Sallai Péterrel. Szó volt az elmúlt évek ebzárlatáról, az áprilisi lemezbemutatóról, a zeneírásról…

2019 óta a Bornholm-nak nem nagyon voltak fellépései, és egy tájékozatlan szemlélő azt vélné hinni, hogy egy picit leállt a zenekar. Mi volt ennek az oka?

2019 őszén volt az utolsó fellépésünk, azután elkezdtünk dolgozni a lemezen; akkor már a nagy része megvolt demóként. Tizenkilenc tavaszán fölvettük a hangszereket, majd volt egy fél éves szünet: a stúdió nem volt szabad. Általában eléggé sűrű a beosztása egy stúdiónak – legalábbis akkoriban az volt, úgyhogy várnunk kellett 2020 márciusáig. Mi nem is terveztünk további fellépéseket, 2020-ban szerettük volna ezt az egészet folytatni, de mire oda jutottunk, hogy márciusban elindultunk a stúdióba, akkor meg jött ez az egész Covid-hisztéria. Na, onnantól kezdve az egész menetrendünk felborult; koncertfronton korlátozások voltak, úgyhogy teljesen leálltunk ezzel az egésszel… a lemez sem tudott megjelenni. Mondjuk annak örültünk, hogy 2020-ban nem jelent meg a lemez, csak 2021 végén, de azért így is átírta a menetrendet.

A Covid-periódus zenei munkával telt, vagy pedig teljes ebzárlat volt nálatok?

Személyesen minket – Dávidot meg engem – nem nagyon érintett a dolog. Annyiban persze igen, hogy a hétköznapjaink teljesen megváltoztak, és nem nagyon jártunk el sehová, de a zenekari munkát nem akasztotta meg. Végigcsináltuk a keverést, és igazából minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Egyetlen gondunk volt, hogy a megjelenést nem tudtuk sehova se tenni, fogalmunk sem volt, hogy mikor lehetne egyáltalán turnézni vagy koncertezni. Addig meg nem láttuk értelmét, hogy megjelenjen a lemez – nyilván egy évet lehet várni, hogy utána elmenjünk vele turnéra, de az teljes bukás. A stúdióban hívott fel Csihar Attila, ők a Mayhem-el pont így jártak: fölszálltak a buszra, aztán lemondtak egy pár állomást, tovább mentek, utána meg mondhatták le az egész turnét. Na ebbe kerültünk volna bele mi is. Volt valamennyi üresjárat – egy fél év, körülbelül 2020 második fele meg 2021 eleje –, viszont 2021 végén mentünk még egy kört a keveréssel. Egy csomó plusz sáv belekerült, és volt időm gondolkozni az anyagon. Jót tett, hogy így elcsendesedett minden körülöttünk minden – lehet, hogy zeneileg teljesen más anyag jött volna ki, vagy legalábbis jó pár dologban más lett volna, hogyha nincs ez a Covid-dolog –, így inkább hasznára vált az egésznek, mintsem kárára. Szerencsére személyesen minket se a munkákban, se semmiben nem nagyon érintett, de a hétköznapok azért megsínylették ezt a dolgot.

Kanyarodjunk rá a lényegre. Milyen visszajelzéseket kaptatok az új anyaggal kapcsolatban?

Én tipikusan az az ember vagyok, aki nem szeret kritikákat olvasni, de ennek ellenére nyilván meg kell osztani például Facebook-on, ha valami jön. Úgyhogy jópárral találkoztam – mivel a Napalm-nál jött ki az anyag, főleg német meg nemzetközi kritikákkal, és azt kell mondjam, hogy sok jó kritikát kaptunk. Úgy érzem, hogy ez az anyag jobban felhívta a figyelmet a zenekarra, mint eddig bármelyik lemez. Benne voltunk a legtöbb helyen az év lemezei között – még Amerikában is láttam, hogy a 30 legjobb lemez között ott voltunk, meg az év lemezei között voltunk Európában is. Nem is tudtam néha követni, mert rengeteg interjú volt, tényleg rengeteg. Meg manapság már minden a Facebook körül forog, így ott láttam, mikor a zenekart megjelölték egyik kritikában, hogy megjelent valami, és azt megosztották. Nagyon nem is olvastam őket, végig csak a pontszámokat láttam, az általában 9-10 körül volt, talán a legrosszabb is 8 pontos volt, úgyhogy nem igazán panaszkodhatunk. Szóval azt lehet mondani, hogy jók a visszajelzések.

És ilyenkor mi történik? Sallai Péter elégedetten hátradől, és azt mondja, hogy igen, ezt most megcsináltuk, vagy semmi, és mentek tovább?

Hát, az ember soha nem lesz elégedett a saját dolgaival. Nagyon sokáig tartott, hogy elkészült a lemez… és azt lehet mondani, hogy inkább csak abbahagytuk, nem befejeztük. Persze van egy csomó olyan dolog, amit az ember mindig csak utólag lát, hogy másképp kellett volna… ami igazából majd a következő lemez anyagán fogja kiforrni magát. De nagy elégedettség meg nagy fényezés nem szokott lenni – én belül sem érzem ezt. Örülök, hogy meglett, és hogy leginkább olyan lett az a lemez, amilyennek szerettük volna. Szóval nincs az a nagy „Na most ez lett a legjobb lemezünk, és akkor innentől kezdve minden majd lesz valahogy”, hanem ott van mindenkiben a bizonyítási vágy, és a következőnek már ezekkel a tapasztalatokkal futunk neki.

A ti esetetekben rendhagyó, hogy az album megjelenése után általában albumbemutató koncert szokott lenni, és nem albummeghallgatás. Honnan jött ez az ötlet?

Akkor még kizárólag védettségi igazolvánnyal lehet koncertekre menni, mi meg úgy döntöttünk, hogy addig nem is szeretnénk játszani, amíg ez így van – így nem is foglalkoztunk a kérdéssel. Mi nem szerettünk volna beállni ebbe és támogatni ezt a dolgot. Mi voltunk az elsők, akik ilyen estet tartottunk, nem is tudtuk igazából, hogy ez mi, csak egy-két ilyen jellegű megmozduláson voltunk, aztán úgy gondoltuk, hogy valami azért mégis történjen – hát akkor legyen így. Meg a koncertek úgy működnek, hogy jó pár hónappal előtte le kell szervezni, hogy létrejöhessen – és ez akkoriban gyakorlatilag lehetetlen volt. Azért döntöttünk emellett, hogy azért valahogy az új anyagot mégis megmutassuk, de ez nyilván nem mérhető egy koncerthez. Inkább egy családiasabb esemény volt, összegyűlt 50-60 ember körülbelül – tehát nem volt hatalmas tömeg, de jó hangulatú este volt. Rendhagyó dolog volt mindenki részéről.

Április 16-án az Analog-ban lesz az album bemutatója. Mit fogunk látni, mit fogunk hallani?

Nagyrészt az új lemez köré fog épülni a koncert, a dalok jelentős részét eljátsszuk. Kicsit izgulunk is miatta, mert ezek olyan dalok, amiket még nem nagyon próbáltunk össze. Eleve úgy születnek a dalok, hogy én írom nagyrészt a zenét Dáviddal kettesben – tehát nem próbán születnek, nem akkor vesszük fel a dalokat, amikor már összejátszottuk őket, és pontosan ezért egy stúdiófelvétel után újra meg kell tanulni a dalokat, össze kell próbálni, és át is kell hangszerelni néha, hogy úgy szóljon, mint a lemezen. Csomó munka van vele. Mivel a koncertezés elmaradt, így egyáltalán nem is próbáltunk… azt hiszem, hogy az utóbbi másfél év alatt egyszer próbáltunk talán a stúdiófelvétel miatt. Amit játszani fogunk, azt itt fogjuk eljátszani először, és emiatt mindenkiben van is egy kis feszültség, de azért igyekszünk. Egy körülbelül 80 perces koncertet tervezünk, és mivel lesz még rajtunk kívül három zenekar, az idő is valamennyire fog minket… és nem is gondolom, hogy másfél óránál több ebből a zenéből az egészséges lenne.

 

Hogy válogattok? Fogjátok az albumot, és ránézésre lehúztok pár számot, vagy valami más koncepció alapján megy ilyenkor a szelekció?

Már amikor a dalok elkészültek, nagyjából éreztük, hogy melyek azok, amiket biztosan játszani fogunk. Mivel ez lemezbemutató, jóval több dalt játszunk a lemezről, mint amit majd a jövőben fogunk egy-egy koncerten. Nyilván elő fogjuk venni mindet, de nem biztos, hogy egy koncerten ennyi dal egymás után el fog hangzani.

Beépített embereim megsúgták, hogy nem biztos, hogy a társaság a hagyományos felállásban föl fog tudni lépni. Kérlek, mesélj erről kicsit.

A Covid alatt volt egy kis változás. 2019-ben beszállt egy külföldön élő gitáros, aki nagy lendülettel beleugrott, hogy csináljuk. Ami ment is egy darabig, de semmire nem jutottunk a koncertezés terén: pont akkor szerződtünk le a Flaming Arts-hoz, elkezdtük fölvenni a lemezt, úgyhogy akkor meg azért nem tudtunk koncertezni. Utána 2020-ban jött a Covid, akkor meg azért maradt ki rengeteg turné. Aztán feladta lelkesedést, úgyhogy tőle megváltunk – a zenekar jelenleg háromtagú, a koncerten Kertész Márton a Rivers Ablaze-ből fog minket kisegíteni a második gitáros poszton; egyébként nem változott a zenekar felállása.

Egyedi esemény lesz ez a fellépés, vagy pedig reménykedhetünk több magyarországi koncertben, esetleg turnéban?

Az eredeti terv az volt, hogy áprilisban már turnén leszünk. Volt egy terv a Keep of Kalessin-nel, meg még egy másik norvég zenekarral. A korlátozások miatt a Keep of Kalessin fogta magát, és gyakorlatilag egy önálló turnéba kezdett, teljesen kiválva ebből az egészből. Most úgy néz ki, hogy a turnézás őszre tolódott. Lett volna egyébként a turnénak magyar állomása, de inkább úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk ezt a nagyobb koncertet, hogy mégse ősszel kezdjünk el ezzel a lemezzel koncertezni. A nyarat nem látom – nem tudom, hogy megfordulunk-e itthoni fesztiválokon, az sem, hogy fellépünk-e külföldön. Nagyon összetorlódtak a zenekarok fellépései, most már az a baj, hogy mindenki föl akar lépni, mindenkit be akarnak valahova tolni, és persze van, akinek két-három éve húzódik a fellépése-bemutatója.

Hogyan születik egy album, hogyan születik meg egy dal? Már említetted a szerepeket, de egy picit részletesebben mesélj erről kérlek, hogy ki az ötletgazda, és mi a folyamat.

Amióta a zenekar létezik, a zenei ötleteket mindig én hozom. Egyszer-egyszer előfordult, hogy egy-egy tag hozott valamit – természetesen nincs megtiltva senkinek, hogy zenei ötleteket hozzon, de mivel ez egy 20 éves zenekar, megvan a maga zenei világa. Nem nagyon vagyok híve a hatalmas változásoknak, de ha beleillik a zenekar koncepciójába, akkor miért ne? Igazából a zene 99 százalékát én írom, meg Dávid, aki a dobon ügyködik – a dobot gyakorlatilag rábízom. Valamennyire persze megbeszéljük, hogy mik a tempók, de a dobhoz dobos agy kell. Én ebbe nem is szívesen szólok bele, úgyhogy a dalírásnak ez a része az övé. Általában úgy születnek a dalok, hogy én megírom a zenei alapot, átküldöm neki, ő meg visszaküldi. Kell azért nyilván idő, mire kiforrják magukat a dalok, és természetesen rengetegszer változnak a különböző riff-ek, de semmiféle különleges dolog nincs ebben.

Akkor ti tulajdonképpen azt a lépést meg is tudjátok úszni, amit egy csomó zenekar csinál, hogy földemóznak részeket, VST-kkel összerakják, és azokkal dolgoznak?

Eleinte mi is így csináltuk. Melletted van is egy kis házi stúdiószerűség, demózásra használom. Összerakjuk a dalok vázait, tehát minden hangszert a billentyűktől kezdve, gitárokon át a bőgőig… itt van [körbemutat] a teljes hangszerpark, amiket használok. Amire stúdióba megyünk, már a dalok 80-90 százalékosan megvannak… alakulnak a stúdióban is persze, mert azért teljesen más ott visszahallani meg átgondolni, de azért viszonylag kész dolgokkal megyünk.

A gitárokért, a basszusgitárért meg a billentyűért is te vagy felelős. Van zenei képzettséged, vagy pedig – többszörösen idézőjelbe téve – „csak” tehetséges vagy?

Zeneiskolai képzettségem soha nem volt. A zene úgy került bele az életembe, hogy tizenkét-három évesen elkezdtem egyre jobban belekerültem a rock meg a metál világába, aztán ez fejlődött oda, ahol most tartok. Mindig az a típusú gitáros voltam, aki utálta azt tanulni, ami kell – én azt szerettem volna mindig játszani, amit én akarok. És nyilván jó pár gitárostól megtanultam dolgokat – eleinte helyi szinten, utána innen-onnan –, de tanárhoz nem jártam, nem is szerettem járni, tehát mindent magamtól csináltam.

Azzal együtt, hogy szabadúszóként dolgozol, hogyan lehet a zenekart, a zenekar vezetését, az ezzel kapcsolatos tevékenységet, a munkát, meg a magánéletet a napi 24 órába benyomni?

Nehezen – most is körülbelül három órát aludtam. Vannak periódusok, amikor ez nem olyan könnyű… de meg kell találni valahol az egyensúlyt. Azért alakítottam ki jópár éve a munkát úgy, hogy itthon dolgozzak, ne kelljen munkahelyre bejárni, és ne kelljen a szabadságtól függenie az egész zenélésnek. Ez korábban például akadály volt, mert ha koncerteznél és menni kell, akkor menni kell, nincs mese. Teljesen mindegy, hogy a munkahelyen van-e az embernek szabadsága, vagy nincs: a szerződések alá vannak írva, és ezek olyan feszültséget tud okozni, hogy rendesen megrengeti az ember egzisztenciáját. A magánélet meg olyan, hogy voltak évek, amikor ez gyakorlatilag nem is nagyon létezett. Eköré épül fel az életem; tizenkilenc éve lakom Budapesten, a zenekar 22 éves lesz, és gyakorlatilag többet foglalkoztam a zenekarral életem során, mint amennyit nem. Annyira megszoktam ezt, hogy nem is tudok mást elképzelni.

A zenekari kapcsolati hálódat grafikusként, illetve a grafikusi kapcsolati hálódat zenekarként mennyire tudod használni? Ezek eltérnek egyáltalán egymástól?

Az az igazság, hogy nem térnek el túlzottan, meg van is egyébként a haszna ennek. A grafikát a saját nevemet csinálom, és nem is szoktam reklámozni, hogy a grafikus meg a Bornholm gitárosa egy és ugyanaz a személy – ugye ez két tök külön dolog. A zenekar teljesen belülről jön, a munka meg egy más dolog: az ember az egyikkel megkeresi a pénzt, a másikkal meg elkölti. De rengeteg ismeretséget hozott, rengeteg zenésszel ismerkedhettem meg, akik sokszor később csodálkoznak rá, hogy én vagyok az, aki ezeket a dolgokat anno csinálta nekik. Sokan gondolják azt, hogyha az ember a világ nagy metál kiadóinak – tényleg a legnagyobbaknak – dolgozik, akkor ez a zenekari dolgokat valamennyire elősegíti, de ez nem így van. Ez itthon talán működik, de külföldön a munka az munka, a zene az meg zene, mind a kettőben teljesíteni kell ahhoz, hogy az emberrel foglalkozzanak. Attól, hogy én az X kiadónak sokadik éve dolgozom, még nem fog ott megjelenni lemezünk, az egy teljesen külön dolog, ott az embernek a zenei oldalon kell bizonyítania, hogy szerződést kapjon. Szóval nem olyan könnyű ez, mint amilyennek látszik, bár azzal, hogy az ember belekerül ebbe a körbe, a kommunikáció nyilván sokkal könnyebb. Annyit még azért hozzátennék, hogy ha nem ez lenne a munkám, akkor jóval nehezebb lenne a zenekart csinálni, ez biztos.

 

Lehet, hogy korai a kérdés: elkészült az album, megjelent, bemutatjátok 16-án. Vannak-e új ötletek?

Az az igazság, hogy vannak… Elhúzódott a lemeznek a készítése, ilyen hosszú ideig még egy lemezen sem dolgoztunk; gyakorlatilag két évig folyamatosan. Régebben amikor megjelent egy lemez, három-négy új szám már megvolt. Ennél az albumnál meg az van, hogy rengeteg dal lemaradt róla, vagy nem készült el teljesen, vagy nem éreztük erre a lemezre valónak. Szóval ezek a dalok most is megvannak, és persze fogunk is közülük felhasználni, de új ötleteken még nem nagyon dolgoztunk. Valahol szándékosan is visszafojtottam az egész alkotási folyamatot, amíg a lemezzel foglalkozunk, nem akartam, hogy az album lássa kárát annak, hogy az új dalokkal szöszölünk. Úgyhogy ebben az éven már biztos, hogy össze fog állni jópár dal; nem szeretnék elhúzni a lemez megjelenést.

Egy kicsit privátabb jellegű kérdés: az egyik interjúban azt mondtad, hogy a Bornholm tulajdonképpen a dobozokon kívül létezik. Kifejtenéd, hogy hogyan gondolod?

Emlékszem, amikor elkezdtük, akkor vidéken elég furcsán néztek ránk, nem nagyon értették, hogy miféle csodabogarak  is vagyunk; nem nagyon illettünk a többi zenekar közé, meg a zenét se nagyon értették. Aztán amikor Budapestre kerültem, megint nem tudták, hogy én mit keresek itt, és ugyanez volt az egész zenével… Valahol mindig kívülálló volt az egész a zenekar. Ráadásul itthon nem is jelent meg egy darab lemezünk sem, semmi. Valahogy a zenekar is mindig más státuszban van… például az év lemezei listákon a mai napig nem vagyunk rajta. Általában arra szoktak hivatkozni, hogy a mi lemezeink külföldön jelennek meg – de vannak más zenekarok is, akiknek szintén külföldön jelentek meg az anyagaik, és mégis ott vannak. Olyan is megtörtént velem – nem is egyszer –, hogy angolul szóltak hozzám, elsőre nem értettem, hogy mi történik… az illető vélhetően abban a hitben volt, hogy nem is vagyunk magyar zenekar. Az még egy dolog, hogy ez 2004-ben előfordul, de 2018-ban is történt ilyen. Annyira fura volt, hogy nem tudtam az egésszel mit kezdeni. Lehet ennek persze örülni is, de azért valahol az jön vissza, hogy soha nem úgy volt kezelve a zenekar, mint a magyar metál szintér többi tagjai… mindig kívül álltunk ezen az egészen. Eleinte akaratunktól függetlenül, később meg úgy voltunk ezzel, hogy akkor ám legyen. Mind a ketten itt élünk Budapesten, soha nem éltünk vagy dolgoztunk külföldön, nem ott hoztuk össze a zenekart, de mégis úgy kezelnek minket, mintha nem is lennénk magyar zenekar. Valamiért így kell ennek lennie – mi meg ezt elfogadtuk.

Mit jelent számodra a zene, és mit jelent számodra a black metal?

A zene egy olyan dolog, ami hozzátartozik az élethez – olyan, mint a látás, meg a hallás. Képes megváltoztatni egy ember személyiségét, képes a világhoz való hozzáállását teljesen átalakítani – pillanatok alatt meg tud változni egy ember világlátása azáltal, hogy bizonyos fajta zenékre rákap. Hatalmas erő van szerintem benne… a metal zene mindig az ember személyéből jön, és a zene maga pedig áthat mindent. Annyira gazdag, hogy szerintem ennél gazdagabb zenei műfaj nem is nagyon van. Nincs olyan ember, aki ne hallgatna zenét, vagy ne lenne valamilyen zenének a hatása alatt, akár csak addig, amíg szórakozik, vagy mint mondjuk én is, hogy elmerül bizonyos dolgokban a zene által… a zene gyakorlatilag mágia, hiszen képes befolyásolni a környezetét. A black metal… eleinte így kategorizáltuk mi is magunkat, meg ez is inspirált, és világos volt, hogy ez az a zenei út, amerre szeretnék menni. De magát a fogalmat én egy klisének tartom; vannak olyan zenekarok, akik a black metal-t tekintik a nagybetűs ügynek, és azért zenélnek, hogy a műfajt életben tartsák. Nekem ez az egész inkább egy ilyen zenei világot jelent, ami nagyon eltér a metal hagyományos ágaitól – jóval tágabb zenei műfaj. Nem is nagyon jut eszembe ez a fogalom, hogy black metal, ha magunkra gondolok… vagy amikor zenét írok, hogy én most mindenképp black metalt csinálnék. Annyira színes… furcsa kimondani, de annyira sokrétű maga a black metal is, hogy simán egymás mellé lehet olyan zenekarokat tenni, akiknek zeneileg abszolút semmi közük nincs egymáshoz, de mégis alapjai a műfajnak: mondjuk az ember egymás mellé tesz egy Satyricon-t meg egy Summoning-ot. Gyakorlatilag egy feneketlen kút ez az egész számomra.

Nagyon szépen köszönöm.

Írta: Á