Nemrég jelent meg a CRYPTWORM kiváló debütáló lemeze, melyről kollégánk is beszámolt link, így nem is volt kérdés, hogy megkeressük a banda frontemberét Hanyi Tibort, és kicsit kifaggassuk az elmúlt időszak eseményeiről, kedvencekről vagy a honvágyról, lévén már hosszabb ideje Angliában él.

 

Szia Tibi! Először is köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést! Hogy vagy manapság, mivel telnek a napjaid?
Szevasz! Én köszi a felkérést! Az utóbbi két hétben főként Cryptworm interjúkat válaszolok és rendeléseket adok fel. Nem is nagyon van időm gitározni mellette, de ez nem is baj, örülök, hogy ennyire rápörögtek az emberek! Ezen felül szüntelenül zajlanak a háttérmunkálatok a zenekarokkal.

 

A zenekari ügyekre rögtön rátérve kezdjük talán a legaktuálisabb dologgal, mégpedig a márciusban megjelent Spewing Mephitic Putridity debüt lemezetekkel! Nos, ha érett már csapattól nagylemez, az bizony ti voltatok, ugyanis a megalakulás óta is már több, mint 8(!) év telt el és az ezen időszak alatt eddig megjelent kislemezek is üdítőek voltak, azért mégiscsak jobb egy teljes nagylemezt kézben tartani és végigpörgetni. Te is így gondolod? Tudom hogy más projectekben is benne vagy és nyilván a munka mellett neked is véges az időkeret, de kérdem: mi tartott ennyi ideig?

Az igaz, hogy 2014-ben alakultunk viszont az első 3 évben rengeteget variáltunk a hangzásunkon, hogy milyen death metalt akarunk tolni és még a 2017-es demónál is eléggé bizonytalan volt számunkra, hogy mit is akarunk. Igazából a „Reeking…” kislemez után találtuk el, hogy milyen hangzást is akarunk, addig csak kísérleteztünk és nem akartunk nagylemezt rögzíteni addig, amíg nincs meg az a vonal, amit elképzeltünk. Amúgy személy szerint én sokszor jobban preferálom a rövidebb anyagokat. Rengeteg anyagnál elvesztem a figyelmem a végére, ha nem nyújt folyamatosan valami újat. 

 

Mivel a csapat kezdetek óta duó felállású, így a doboson, Joe Knight-on kívül te felelsz minden húros hangszerért és a vokálért is. Hogyan kell elképzelni egy-egy friss Cryptworm szerzemény létrejöttét? Milyen munkafolyamat szerint dolgoztok?  Gondolkodtatok már azon, hogy plusz tagot is felvegyetek, esetleges egy trió felállásra vagy így a legjobb számotokra működtetni a zenekart?

Általában én megírom itthon a számokat és dobgéppel rögzítem őket, aztán a próbán vagy úgy hagyjuk, ahogyan megírtam, vagy pedig teljesen szétdaraboljuk és újraírjuk Joe ötleteivel. A szövegeket a legvégén írom meg és csak a stúdiózás alatt találom ki, hogy hova menjen a vokál. A kezdetek óta csak kisegítő basszerosunk van a koncertekre. Szeretnénk egy állandó harmadik tagot, de ahhoz nekünk nem elég az, hogy tudjon játszani a hangszeren, hanem az is, hogy hasonló hozzáállása legyen a miénkhez. A jelenlegi arc az például esélyes volt, hogy végleges tag legyen, de felköltözött észak Angliába, szóval nem tudom még, hogy mi lesz. Egyelőre maradunk a bevált kéttagú receptnél, koncerteken meg marad a session basszeros.

 

Összességében mennyi idő alatt álltak össze a friss szerzemények az új anyagra? Voltak már korábbról meglévő témák is vagy újabb keletűek a lemezen hallható dalok?

Minden szám teljesen új volt és a „Reeking…” után íródott. Kb. 1 évbe telt megírni, össze próbálni és rögzíteni az anyagot.

 

 

A stúdiós munkálatok hol és mennyi idő alatt és zajlottak le? Gördülékeny menet volt? Mennyi italt pusztítottatok el a felvételek ideje alatt és után? Haha

Csak a dobokat rögzítettük a próbatermünk épületében lévő stúdiószobában egy külsős sráccal. Minden mást én rögzítettem itthon, majd Szenti Árpi mixelte és masterelte az egészet. Nem mondanám, hogy gördülékeny volt, mert a járvány miatt kétszer is el kellett halasztani a dobok rögzítését és így vagy 4 hónapot csúszott a dolog. Utána már viszonylag minden rendben ment. Én töltöttem el vagy két hetet csak azzal, hogy hogyan állítsam be az erősítőm, hova tegyem a mikrofont stb. Szerettem volna a „Reeking…” gitárhangzását tovább vinni, de az új témákhoz egyáltalán nem illett, így ki kellett találnom valami újat. Italozás nem volt a stúdiózás alatt, mert mindkettőnknek vezetnie kellett a dobok felvételéhez, a többi hangszer felvételénél meg igaz, hogy itthon voltam, de én meg nem iszom egymagam. 

 

A szövegekről is ejtsünk néhány szót: Ki írja nálatok őket és általában hogyan törnek elő a mesék a kriptából? Fontos, hogy a szövegnek legyen valami  üzenete vagy egy ilyen kaliberű death metal bandánál, mint ti vagytok tulajdonképpen teljesen mindegy?

Én írom az összes szöveget, aztán Joe leellenőrzi, hogy mennyire hülyeség, amit írtam. Nálam csak az a lényeg, hogy a szövegvilág passzoljon a Cryptworm zenéjéhez. Mint említettem, ez a legutolsó fázis a számírásnál. Általában kitalálok valami témát, aminek adok valami vázlat címet, majd megírom az adott számot hallgatva. Gondolom nem meglepő, de az összes szöveg a halálról, rothadásról szól.

 

A zenekar fő kiadója, a Londoni székhelyű Me Saco un Ojo Records, az új anyagot is ők hozták ki 12″ vinylen 2 fajta színváltozatban. A CD kiadásért pedig az undergound körökben ugyancsak jól ismert szingapúri Pulverised Records vette gondozásba. Mennyire vagytok megelégedve a kiadók munkájával? Neked melyik a kedvenc formátumod? Mostanában a kazetta biznisz is nagyon pörög. Terveztek ilyen formátumú kiadást is?

Természetesen nagyon meg vagyunk velük elégedve. Mindkettőjük azonnal reagál mindenre és gördülékenyen el lehet intézni velük mindent. Nem is váltanánk semmi pénzért, max ha ők döntenek úgy, hogy nem akarnak többet velünk dolgozni, de szerencsére erről szó sincs. A Pulveriseddel szinte heti szinten beszélek, az MSUO főnökével meg azért pár havonta személyesen is összefutunk és telefonon beszélünk, sokkal személyesebb az egész. A kazi verzióért a dán Extremely Rotten Productions felelős, aki egyben az Undergang frontembere és elég nagy hatással volt rám zeneileg mindig is, szóval hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy bevállalta a megjelentetését. Pont a héten mondta, hogy úton vannak a kazik hozzánk. Őszintén szólva én újabban szinte csak digitálisan hallgatom az anyagokat Spotify-on, illetve bandcamp-en, mert semmi időm nincs (remélhetőleg ez hamarosan változni fog) de amúgy a formátum nálam attól is függ, hogy milyen kiadványról van szó. A mocskos demókat jobb szeretem kazin, a modernebb hangzású cuccokat CD-n, minden mást meg vinylen. 

 

Merchandise terén miket lehet beszerezni tőletek és mik a jövőbeli tervek ilyen téren? 

Most csináltattunk egy új trikó, hosszú ujjú mintát az „Amorphous Transmutations” című számunkból ihletve a jól bevált Festering Phlegm-el, aki a korábbi MLP borítóját is készítette. Ezen felül van még pár „Reeking…” felvarró, illetve „Festering Maggot Infestation” fehér hosszú ujjú maradvány. Egyelőre nincs más terv kilátásban merch terén.

 

A zenétek javarészt olyan csapatokkal rokonítható, mint az Undergang, Autopsy, Demilich vagy Mortician. Nem kérdezem meg, hogy szereted-e ezeket a csapatokat, mert nyilván igen, haha, de azért kérlek mesélj, hogy honnan meríted általában az inspirációkat a zeneszerzéshez? Kik voltak és vannak rád legnagyobb hatással zeneileg?

Ezek a bandák már rég óta elég nagy hatást gyakorolnak rám, de pl. a nagylemez megírásánál főleg ugye tagadhatatlan a Demilich, Undergang hatás, de a szám struktúrák összehozásához hatalmas hatást gyakorolt rám a Fetid is. A riffek az én esetemben csak jönnek maguktól, nem kell valami lemezt meghallgatnom, hogy ihletet merítsek. Általában az szokott lenni, hogy elkap valami egy-két napra és akkor megírok 3-4 számnyi témát, még néha a számokat is összerakom, de aztán hetekig semmi. 

Talán Eric Daniels az Asphyx-ből van rám a legnagyobb hatással zeneileg, még ha a Cryptwormnek nincs is sok köze ahhoz a vonalhoz. Imádom a riffjeit és a gitárhangzását is. Egyik örök kedvenc lemezem az a harmadik Asphyx album, amit sokan meg sem hallgatnak a vokál miatt (ami amúgy állat, csak nem olyan stílusú, mint Martiné), pedig nagyon fasza témák vannak rajta. Az egy 10/10-es lemez.

 

Melyek azok az újabb zenekarok és lemezek, amik mostanában a kedvenceid listáján szerepel? Most direkt nem a klasszikusokra vagyok kíváncsi. Miket ajánlanál mindenképpen a csorgó nyálú mániákus death metalosoknak?

Nálam nagyon sokat pörgött az új Cerebral Rot, Phrenelith, Mortiferum, Malignant Altar, Frozen Soul és Sanguisugabogg tavalyról az új Cannibal Corpse mellett. Viszont csak idén pörögtem rá a szintén tavaly megjelent Gosudar, Decrepisy lemezekre. Ezeken felül még volt rengeteg lemez, ami bejött tavalyról, viszont tán ezeket hallgattam a legtöbbet. De a héten például goregrind hangulat van nálam és a Miasmatic Necrosis, illetve Necropsy Odor pörög egyhuzamban. A tavalyi év nagyon erős volt, idén még egyelőre nem jelent meg annyi cucc.

 

A borító is nagyon jól sikerült és úgy gondolom, hogy remekül passzol egy ilyen dögszagú death metal anyaghoz. Hogyhogy ezúttal a színes cover mellett döntöttetek és ki alkotta meg ezt a rothadó művet?

Köszi szépen! A festmény egy izlandi forma, Skadvaldur munkája. Már viszonylag régebb óta követtem a munkásságát és még a „Reeking…” előtt elhatároztam magamban, ha eljutunk valaha a nagylemezig, akkor ő fogja megfesteni és színes lesz. Szeretem a monochrome borítókat, de már kezdett kicsit unalmas lenni számomra, hogy minden anyagnak, amin szerepelek fekete-fehér borítója van. Volt egy kis gebasz viszont ezzel a borítóval. Nem tudom, hogy láttad-e, de ugye a front az csak egy részlet. Kértem frontot meg hátoldalt, viszont a lényeg középre került, így eléggé meg kellett vágnunk. Aztán az is egy érvágás volt, hogy a logónkat nem tudtuk rárakni úgy, hogy jól nézzen ki, mert teljesen beleolvadt, szóval ezzel a matricás opcióval kellett megoldanunk. Mindezeket leszámítva én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Szerintem nagyon jó eltalálta a borítót.

 

Koncertek terén mik a terveitek, vannak már lekötött bulik? A koncerteket is ketten csináljátok meg (mint mondjuk az Inquisition) vagy plusz taggal a fedélzeten?

Jelenleg nincsen egy lekötött bulink se. Már összeraktunk 4 számot az új lemezhez és előbb azt szeretnénk rögzíteni és majd csak utána koncertezni. Kár lenne félbe hagyni, tudom, most lemez után az lenne a mérvadó, hogy koncertezünk, de ugye a szigorítások alatt nem tudtunk magunkkal mit kezdeni és elkezdtük írni a második nagylemezt.
A koncertekre, amúgy mindig van egy kisegítő basszeros.

 

Mivel már egy jó ideje kint élsz Angliában, így neked nyilván nagyobb rálátásod van az ottani színtérre. Most kérlek mesélj egy kicsit, milyen ott a környéken a zenei és a klub élet? Mennyire pörög a metal? Miben látod az alapvető különbséget a magyar underground színtérhez képest? Egyértelműen nagy különbség van a két ország között, de talán több mindent megvilágít ez a kontraszt, hazai viszonylatban is…

Én ugye csak Bristolra tudok hivatkozni leginkább, de itt nagyon rendben vannak a bulik. Rengeteg hely van mind kis underground bandáknak, mint mi, vagy éppen az olyan mainstream bandáknak, mint a Ghost vagy a Mastodon. Általában teltházasak a bulik még hétköznap is, és ha valami banda turnézik az Egyesült Királyságban, akkor általában útba ejtik Bristolt. Viszont ugye ide jár mindenki bulizni a környező városokból, így nem is csoda, hogy teltház van. Ami viszont meglepett, hogy a heavy metal hazájában eléggé nehéz normális zenészeket találni. Nem hiába nincs állandó harmadik tag nálunk. Mindenki, akinek normális hozzáállása van, benne van vagy 5 másik bandában vagy messze lakik stb. Egész sok metal arcot szoktam viszont látni a városban, szerintem többet, mint Magyarországon, de lehet csak a nagyobb népsűrűség tűnik így. Tavaly nyílt egy extreme metal bolt a belvárosban és mai napig jól szuperál, szóval fanatikusokból nincs hiány.

 

Szokott lenni honvágyad?

Szokott lenni persze, még úgy is, hogy én nem egyedül vagyok kint. Itt van a családom nagyobbik része is. Természetesen hiányozik a család másik fele is, a barátok és nekem hiányzik a szegedi belvárosi élet is. De biztos beszéltél erről már olyannal, aki kint van. Ez egy örök hullámvasút. Fent és lent.

 

Így kitérve kicsit a Cryptworm dolgairól még, említettük már, hogy más zenekaroknak is tagja vagy, mint például a nem túl aktív Coffinborn, az ugyancsak pihenőidejét töltő Mörbid Carnage vagy a Rothadás, amellyel tavaly hoztátok ki az első nagylemezt és a Tyrant Goatgaldrakona. Kérlek mesélj nekünk néhány mondatban ezen formációkról és a velük kapcsolatos jövőbeli tervekről! Már amennyi publikus…

A Coffinborn nagylemez éppen a végső masterelési stádiumban van és az Xtreem Music fogja kihozni minden formátumon. A Mörbid Carnage-ban nem vagyok benne már egy ideje, de ők is ügyködnek a háttérben. Az új Rothadás anyagon már elkezdtünk dolgozni, de szerintem csak jövőre rögzítenénk. Még nem érzem véglegesnek a számokat, meg változtatni is akarok pár dolgon, kísérletezni a hangzáson stb. A Tyrant Goatgaldrakona addig pihenő ágon van, amíg a Coffinborn és az új Rothadás lemezt le nem tudjuk.

 

…és 5 rövid, de annál fontosabb bónuszkérdés még a végére: Melyik volt az első metal lemez, amit megvettél magadnak?

Egyszerre vettem meg kazin a Slayer Show No Mercy-t és a Cannibal Corpse Gallery of Suicide-ot. De a Slayer God Hates Us All volt az első metal lemez, amit valaha hallottam.

 

Melyik volt életed legmeghatározóbb koncertélménye? (rajongóként és zenészként is)

Az első metal koncert, amire elmentem, ami Pesten volt a Megapubban 2003-ban. Gutted, Sinister és Cannibal Corpse. Teljesen belém égett az egész.

 

Kedvenc metal borító?

Ez nálam szinte mindig változik és esélytelen egy fixet kiválasztani számomra. Ha színes akkor Gateways to Annihilation a Morbid Angeltől, ha monochrome akkor Deliverance of Horrific Prophecies az Incantationtől.

 

Melyik a kedvenc alkoholtartalmú italod?

Az utóbbi időben nem nagyon iszok, de a sörben kiegyezhetünk. Azon belül mondjuk a Krusovice.

 

Melyik a kedvenc Cannibal Corpse lemezed?

Nekem amióta megjelent a Kill a kedvenc CC lemezem, viszont az új albumuk esélyes, hogy átvegye a helyét. Rengeteget hallgatom, és nem tudom megunni, de még korai kedvenc CC lemeznek nyilvánítani. 

 

Azt hiszem kifogytam a kérdésekből. Tibi! Köszönöm szépen mégegyszer, hogy ilyen gyorsan és készségesen válaszoltál! További sok sikert és death metalban gazdag éveket kívánok! Zárógondolatként, mit üzennél még a Metal.hu olvasóinak?

Én köszönöm még egyszer a felkérést és a lehetőséget! Támogassátok az undergroundot!

 

Készítette: CANNIBAL