A death metal mint műfaj 1992-re már erősen be volt járatva, sok nyolcvanas években alakult, mára klasszikusnak nevezett banda ekkor már kiforrott zenei arculattal rendelkezett és minőségi lemezekkel árasztotta el a színteret, amik külön stílusokat teremtettek és mai napig állandó hivatkozási alapok. Az ún. második generációs bandák csak a kilencvenes évek elején kaptak szárnyra újabb és újabb kihívásokat felállítva. Meghatározó időszak volt ez a metal zenei történelemben, hiszen még rengeteg új lehetőséget tartogatott az extrémitás határainak feszegetése, még korántsem volt annyira kiaknázva és túltelítve a színtér, mint manapság, de ennek az egész folyamatnak valahol ez is a törvényszerűsége. 10 olyan lemezt gyűjtöttem össze azon jeles alkalomból, hogy mindegyik idén ünnepli 30. születésnapját és nem csak azért kerülnek említésre, mert személyes kedvenceim, hanem mert szerintem megkerülhetetlenek azok számára, akik élik a műfajt! Tartalmilag nem egységesek az ismertetők, csak azt írtam le, amit fontosnak tartottam, de minden anyag egy külön regényt érdemelne. Így is visszafogtam magam.
Fear Factory – Soul of a New Machine (1992, Augusztus 25)
A Soul of a New Machine még egyfajta jól sikerült útkeresésnek is felfogható a Fear Factory korai életszakaszában, amit bár manapság keveset emleget a szaksajtó, de úgy gondolom érdemes időnként újra szóba hozni és megidézni az új gép lelkét.
A zene gyökerei leginkább Napalm Death hatású grindcore/death metal átszőve indusztriális elemekkel, amiben főleg a Ministry és Godflesh hatások érvényesülnek. Én úgy gondolom ma is, hogy egyáltalán nem lett ez egy rossz anyag, kifejezetten egyedi hangulatvilága van és jól érvényesül együtt a két stílus! A kilencvenes évek elején már elkezdődtek a bátrabb kísérletezések és a SOANM ennek egy kiváló korlenyomata. Izgalmas, brutális, vad és érdekfeszítő anyag. Minden újító szándék felfedezhető benne és erőteljesen elrugaszkodik a régisulis death metal és a primitívebb grind gyökereitől.
https://www.youtube.com/watch?v=9zro–x_zT0
A zenészek már ekkor nagyon feszesen és precízen játszottak: Raymond Herrera kétlábgép tudását és eszméletlen ritmusérzésékét senkinek nem kell bemutatni. Olyan mintha nem is ember, hanem egy gép adná az ütemet, evvel együtt még sincsen teljesen gépies hatása az albumon, megvan a maga elemi nyersessége! Az ő játéka mindenképp meghatározó végig és nemcsak ezen, de a későbbi FF anyagokon is. Dino Cazares gitárjátéka eszméletlenül pontos, gyors és evvel együtt nagyon ízes, kifejezetten jó hallgatni, ahogy rátelepszenek a dobok ütemére. Burton C. Bell pedig ordítással, hörgéssel és tiszta énekkel színesíti a produkciót, ami bevallom nekem elsőre nem annyira nyerte el a tetszésemet, kicsit erőtlennek ítéltem meg. A régi live felvételeket fülelve még hallani, hogy erősen stúdiózenészként működött, mert koncerteken olyan hamis volt a tiszta verzéknél, hogy az borzalmas. Persze később azért csiszolta e téren a tudását és hangszálait!
Nagyon jó anyagnak tartom ma is a SOANM-t, egy kifejezetten izgalmas és fülbemászó alkotás és aki egyszer megszerette, bizonyára nem engedi el már soha többet!
A banda egyébként a lemez megjelenését követően a Cannibal Corpse és Hypocrisy társaságában is turnézott egyet Európában. Elég erős szett lehettek így egy este!
CANNIBAL
A sorozat eddig megjelent részei:
Cannibal Corpse – Tomb of the Mutilated
Bolt Thrower – The IVth Crusade
INCANTATION – Onward to Golgotha
DEICIDE – Legion
Következő részek:
Disastrous Murmur – Rhapsodies in Red
Vader – The Ultimate Incantation
Grave – You’ll Never See
Monstrosity – Imperial Doom
Impetigo – Horror of the Zombies
