A Death Metal, mint műfaj 1992-re már erősen be volt járatva, sok nyolcvanas években alakult, mára klasszikusnak nevezett banda ekkor már kiforrott zenei arculattal rendelkezett és minőségi lemezekkel árasztotta el a színteret, amik külön stílusokat teremtettek és mai napig állandó hivatkozási alapok. Az ún. második generációs bandák csak a kilencvenes évek elején kaptak szárnyra újabb és újabb kihívásokat felállítva. Meghatározó időszak volt ez a metal zenei történelemben, hiszen még rengeteg új lehetőséget tartogatott az extrémitás határainak feszegetése, még korántsem volt annyira kiaknázva és túltelítve a színtér, mint manapság, de ennek az egész folyamatnak valahol ez is a törvényszerűsége. 10 olyan lemezt gyűjtöttem össze azon jeles alkalomból, hogy mindegyik idén ünnepli 30. születésnapját és nem csak azért kerülnek említésre, mert személyes kedvenceim, hanem mert szerintem megkerülhetetlenek azok számára, akik élik a műfajt! Tartalmilag nem egységesek az ismertetők, csak azt írtam le, amit fontosnak tartottam, de minden anyag egy külön regényt érdemelne. Így is visszafogtam magam.
Bolt Thrower – The IVth Crusade ( 1992, Október )
A zenekar 1986-os megalakulása óta szép fejlődési görbét írt le eddig a lemezig és a szóban forgó alkotásnál forrott ki igazán a csapat saját, egyedi arculata. A kezdetben Carcass, Discharge, Candlemass hatású zenéjüket szép fokozatosan formálták sajátjukká és az eddig megjelent három nagylemezük ( In Battle There Is No Law!, Realm of Chaos: Slaves to Darkness, War Master) is mind maradandó alkotások, amik mellett egyik death metal rajongó sem mehet el. Az 1991-ben megjelent War Master is egy mára igazi klasszikusnak számító mestermű, jól kimunkált, döngölős, blastbeatekkel tarkított hangulatos anyag, de a The IVth Crusade-nél azonban behúzták alaposan a féket: visszavettek a tempóból és szinte teljes mértékben kiiktatták a gyorsabb részeket. Döntő többségben a belassult, hangulat orientált verzékre fektették a hangsúlyt, evvel végleg szakítva a grindcore gyökereivel. (Talán a lemez leggyorsabb tételében, a Where Next To Conquer-ben hallhatjuk még ennek a maradék nyomait, ez a dal jót is tesz a lemez szerkezetének), de ha úgy vesszük ez volt a színtér első igazi death/doom anyaga.
Annak ellenére, hogy a diszkográfiájukban rekordhosszúságú – majd 1 órányi játékidő szinte ugyanabban a tempóban menetel, egyáltalán nem válik ettől unalmassá. Végig megvan a magával ragadó sodrása és ereje a daloknak, hangulatos, vágtázó riffek és sok jól kimunkált gitárszóló színesíti a produkciót. Gavin Ward és Barry Thomson gitárosok jól összeszokott párost alkottak és hallhatóan nagyon jó szinkronban tudták egymás játékát kiegészíteni. A ritmusszekciót illetően, Andy Whale dobos nagyon jó érzékkel püföli a doomos ritmusokat, Joe Bench basszusgitáros, aki gyakorlatilag az első extrém metálban zenélő hölgy volt (ő Gavin Ward barátnője volt, rajta keresztül került a zenekarba 1987-ben), szintén nagyon ízes futamokkal szolgáltatja az alapot. Karl Willetts érthető és erőteljes hörgése pedig szintén jellegzetes és jól felismerhető orgánum a színtéren. A menetelős zenei alaphoz még társul egy teljesen egyedi és ezer közül megkülönböztethető vastag sound, ami erősen eltérő ahhoz képest, amivel abban az időben az amerikaiak vagy esetleg a svédek operáltak.
A zenekar az ezt megelőző két lemezén fantasy jellegű borítókkal díszítette kiadványait, de szakítva ezen hagyományokkal ezúttal egy festmény képét használták fel, egészen pontosan Eugéne Delacroix – A keresztes lovagok belépése Konstantinápolyba című festményét, amelynek történelmi elmondása a lemez koncepciójául is szolgál. (állítólag a felhasználási engedély elég nagy költséggel terhelte a zenekar kasszáját).
Bevallom, én minden Bolt Thrower anyagért rajongok, minden egyes lemezüknek megvannak a maga emlékezetes pillanatai, de a The IVth Crusade mindenképpen az egyik legnagyobb kedvencem. Időtlen és megunhatatlan alapmű.
CANNIBAL
A sorozat eddig megjelent részei:
Cannibal Corpse – Tomb of the Mutilated
Következő részek:
Incantation – Onward to Golgotha
Deicide – Legion
Fear Factory – Soul of the New Machine
Disastrous Murmur – Rhapsodies in Red
Vader – The Ultimate Incantation
Grave – You’ll Never See
Monstrosity – Imperial Doom
Impetigo – Horror of the Zombies
