ABBATH – Dread Reaver
Season Of Mist – 2022
Black metal
10/7
Abbath és az Immortal neve fogalom a black metalban, s az e fura figurához kapcsolódó image-nek legalább akkora szerepe van, ha nem nagyobb, mint magának a zenének. Teljesen nyilvánvaló, hogy Abbath szándékosan rájátszik arra a bohócszerepre, amit már elég régen felvállalt, és ugyan kitart a műfaj bizonyos kliséi mellett – pl. arcfestés -, bizarr húzásai okán nem könnyű komolyan venni. Őt azonban ez nem zavarja.
Abbath 2015 óta nem tagja az Immortalnak, de ennek részleteibe nem megyek bele, nem érdekelnek a metal-szappanoperák, ahogyan a zenekaros történetek sem, tény, hogy Demonaz és Abbath külön utakon járnak. Az Abbathlanított Immortal, a 2018-as Northern Chaos Gods nem nyerte el különösebben a tetszésemet, ám a két eddig megjelent Abbath-albumot sem jutott eszembe elővenni a megjelenés közvetlen időpontját követően. Úgy tűnik, ez a két norvég fenegyerek együtt volt igazán erős, bár a Demonaz és I projektek nem voltak rosszak. Rockosabb, konvencionálisabb, hogy úgy mondjam, motörheadesebb formában tálalták a pőre black metalt.
Abbath lendületben van, két és fél éve jelent meg az Outstrider, és a jellegzetesen festett képű Olve Eikemo kihozta a harmadik albumot. Kis hatáskeltés után kezdődik a lemez az Acid Haze-zel és hátradőlhetünk, hogy nem változott semmi a csapat háza táján. Sok csapatot jellemez egy bizonyos hangzás, amit lemezek során át őriz, és ez Abbath esetében is így van. Nagyon vastagon, töményen szól a Dread Reaver, ez a produkció az Immortal-időkbe nyúlik vissza. A produceri/keverési feladatokat egy öreg róka, Endre Kirkesola látta el, aki tudja, hogy egy ilyen album milyen kritériumoknak kell, hogy eleget tegyen. Abbath gitárja mennydörög, de a basszusgitár is hatásosan vastagítja a hangzást. Abbath bőgőzik a lemezen, de néhány dalban Mia Wallace is játszott, ha nem csalnak az információim.
A black metalnak azt a szegletét testesíti meg az Abbath mint zenekar, amely már az Immortal-időkben kiforrta magát, tehát túl sok olyan elemre nem kell számítani ezen az albumon, ami nagyon sokat hozzátenne az eddig elmondottakhoz. Mindazonáltal norvég zenészünk ilyesmire nem is törekszik. Néhány ponton azért érzékelhetők apró változások, kis fejlődés, s ilyen a szövegek terepe. Úgy tűnik, valamelyest kibővült Abbath szókincse, ugyanis a „winter”, „demon”, „storm”, „blizzard”, „north”, „mountain”, „snow” szavak mellé beemelt néhány újat is. Ha már a zene marad a régi, legalább a szövegek vonalán jelenjen meg néhány kósza árnyalat a végtelen hómezőn. A borító is jópofa, Abbath biztos sokat gondolkozott, hogy miképpen is jelenítse meg magát a lemez frontján.
Visszatérve a zenére, hallhatunk egy feldolgozást is, mégpedig egy elég meglepőt: A Metallica Trapped Under Ice klasszikusa szólal meg, s ugyan az eredeti is súlyosan döng, itt még nyersebb a dal, Abbath érdes hangjával tetézve a bajt. A ritmusokat a finn Ukri Suvilehto szolgáltatja: erőteljesen, keményen dobol, jó választás volt a zenekarba. A számok túlnyomórészt közepesen gyors tempókban repesztenek az ismerős riffeléssel, de akad néhány szélvészgyors tétel is (pl. The Deep Unbound).
Ha a konkrét dalok terén nem is hallok kiemelkedő pillanatokat a Dread Reaver albumon, Abbath egy önálló világot képvisel mind zenéjét, mind az egyéniségét tekintve. És ez most is teljes díszben felvonul.
M. P.
Abbath legújabb lemezéből nálunk is tudsz előrendelni:
[products ids=”35559,35556,35555,35544,36804″ columns=3″ ]
