„Göteborgnak az a része, ahonnan mi származunk, tényleg nagyon kicsi. Alapvetően egyetlen buszvonal közlekedik a város felé…„

Vitathatatlan, hogy jelentős szerepet töltött be a modern metal evolúciójában az úgynevezett göteborgi metal. Svédország igen befolyásos ’80-as-’90-es évekbeli underground metal szcénája külső szemmel aligha tűnt olyan lenyűgözőnek, az igazság azonban az, hogy a vonal legjelentősebb bandái, mint például az At The Gates, az In Flames és a Dark Tranquillity mind innen indultak el, mégpedig szó szerint közös úton.

„A buszvonal első állomásánál lakott Tomas Lindberg az At The Gates-ből” – emlékszik vissza Mikael Stanne, a Dark Tranquillity énekese. „Aztán ott volt Niklas Sundin [Dark Tranquillity gitáros] és Anders Fridén az In Flames-ből. Majd találkoztunk a Björler-ikrekkel [Jonas és Anders, az At The Gates eredeti tagjai] és Anders[Dark Tranquillity] és Peter Iwers [The Halo Effect, ex-In Flames] – mindenki ugyanazon a buszon utazott a városba. Kiültünk a parkba egy szalagos magnóval és rengeteg sörrel. Itt kezdődött a barátság és a közösség.„

A ma 550.000 fős Göteborgról aligha gondolta volna bárki is, hogy egy új zenei vonal elindítója lesz, mégis, az innen származó zenekarok nagyobb befolyást gyakoroltak a modern metalra, mint bármi más. 1988-ban, amikor Tomas ‘Tompa’ Lindberg megadta a kezdőlöketet a göteborgi death metal szcénának első bandája, a Grotesque által, még senki nem is sejtette, hogy ez az apró közösség bármire is kihatással lesz.

„Nem gondoltuk, hogy ez itt különlegesebb lenne, mint bárhol máshol, mert nem is igazán gondolkozunk így” – jegyezte meg Tompa. „Amikor megalapítottuk a Grotesque-t, a felállás abból az összvissz négy emberből állt, akiről tudtuk, hogy szereti a death metalt. De az utolsó pár koncerten, amit játszottunk, felbukkant pár ember, akikről addig nem is hallottunk, és ők is alapítottak bandákat.„

Az At The Gates frontembereként elért sikerei ellenére Tompa kezdetben igen visszataszító figuraként szerepelt a szcénában. A Grotesque zenéje alig mutatott hasonlóságot azzal a dallamos és modern vonallal, amit később Göteborg városáról neveztek el, azonban már a puszta létük is hatalmas inspirációt jelentett sok helyi metalzenésznek.

„December 1-jén minden évben rendezett diszkót az iskolánk, 1988-ban pedig fellépett rajta a Grotesque is” – emlékszik vissza Mikael. „Simán csak koncertre vágytak. Mindegy, hol. Hogyha épp egy sulidiszkóban, akkor ott. Komplett színpadi öltözetben léptek fel, véresen, pentagramokkal és fordított keresztekkel, és ott volt egy csomó szülő is, akik azt felügyelték, hogy senki nem iszik-e! Rögtön kihúzták a konnektorból a hangfalakat, de a banda játszott tovább PA nélkül. Tomas nekiállt üvöltözni, káromkodni és szidni a szülőket. Kész őrület volt. Niklas [Sundin] egyetértettünk abban, hogy ez volt a valaha játszott legjobb koncert, haha!„

Pár éven belül gyakorlatilag mindenki megalapította a saját zenekarát, aki kötődött Göteborg kicsi, de szenvedélyes death metal közösségéhez. 1990-re megszűnt a Grotesque, és Tompa már a feltörekvő At The Gates frontembere volt, valamint az In Flames és a Dark Tranquillity is elindult. Ez a szcéna azonban még mindig nem ígért valami nagy reményeket.

„Nem volt túl sok hely, ahol játszhattunk” – vallotta be Tompa. „Ifjúsági klubok voltak és romkocsmák. Ezek a helyek nagyon kicsik voltak, és mindig ismerted a társaság felét, maximum 100 ember fért be. Pincekoncertek voltak, nagyon élveztük.„

„Ha a füledbe jutott, hogy lesz egy buli a város egy olyan szegletében, amit nem ismersz, akkor kitaláltad, hogy juss oda” – tette hozzá Mikael. „Azt mondtad a szüleidnek, hogy egy barátodhoz mész, majd lerészegedtél a város másik végében és későn értél haza. Izgalmas volt. Szar koncertek voltak szar helyeken, de nagyon izgalmas volt az akkori 17 éveseknek.„

A rügyező Göteborg széles körben elismert epicentruma egy kis underground helyszín volt, a Valvet. Mivel több hely nem létezett a városban, ahol death metal bulikat lehetett volna játszani, így ez vált az egyetlen helyszínné, ahol a zenekarok felléphettek és a szcéna összegyűlhetett.

„A Valvetet egy nonprofit szervezet működtette, szóval mindannyian kisegítettük” – meséli Anders Fridén. „Nagyon lepukkant és koszos volt, de ezek miatt a lelkes emberek miatt működött, és zseniális volt. Megmelengeti a szívem, ha erre a helyre gondolok. Kicsi és levegőtlen volt, de lehetőséget adott rá, hogy emberek előtt játszhassunk, és ez nagyon fontos. Sok göteborgi banda itt indította el a karrierjét. Aztán bezárták és elköltöztették, mint sok más helyet. A város vezetősége nem tudja, mennyire pozitív erővel bír egy ilyen hely.„

Ahogy telt az idő, az ipar is elkezdett felfigyelni arra, ami Göteborgban történt. A jóval népesebb Stockholm már javában hemzsegett a sikeresebb death metal bandáktól, akik lemezkiadókkal szerződtek, mint az Entombed és a Dismember, ám a göteborgi hullám valami teljesen másnak, egyedinek ígérkezett. A fővárosi bandák a tüzes, reszelős gitártémákat részesítették előnyben, és erős punk-hardcore befolyással bírtak, addig az At The Gates, az In Flames és a Dark Tranquility zenéje sokkal melodikusabb, változatosabb irányt vett. A ’90-es években mindhárom bandát leszerződtette egy-egy kiadó, kiadták debütáló albumaikat, és elkezdtek aktívan koncertezni. Zenei befolyásuk azonban még mindig nehezen észrevehető volt.

1995-ben aztán végre megtört a jég. Az At The Gates ekkorra Svédország egyik legelismertebb death metal zenekarává vált. A göteborgi Fredman stúdióban, a neves Fredrik Nordström producerrel készített lemezük egy egész nemzedéknyi bandát inspirált – az 1995-ben (a feloszlásuk előtti évben) kiadott Slaughter Of The Soul című lemez sorsfordító volt a szcéna számára.

„Meglátogattam az At The Gates-t a stúdióban, miközben felvettek” – emlékszik vissza a The Haunted gitárosa, Patrik Jensen. „Már folyamatában hallhattam a Slaughter of The Soul-t. Elállt a szavam! Ez valami különleges volt, valami új. Ekkor döntöttem el, hogy Göteborgban történik valami, és oda kell költöznöm. Nagyon izgalmas időszak volt. Időnként felbukkan egy-egy album, ami mindent megváltoztat, mint mondjuk a Reign In Blood vagy a British Steel. A Slaughter Of The Soul-t is ilyen lemeznek tartom. Egy hatalmas ág a death metal fa törzsén.„

Pár éven belül az In Flames leszerződött a Nuclear Blast-tel, és olyan albumokkal zárkóztak fel, mint a Colony vagy a Whoracle. Mindeközben a Dark Tranquillity is egyre sikeresebbé vált.

„Ha mondanom kéne valami tanulságot abból, amit annak idején létrehoztunk, az az, hogy eredeti dolgokat kell csinálni” – mondja Mikael. „Büszkén viseld, hogy kik inspiráltak, de alkoss belőlük valami újat. Pár banda ezt csinálta. Nagyon értékelem ezt. Sokszor ez nyilvánvalóan nem nekem szól, de attól még jó érzés.„

Közel harminc évvel később a göteborgi metal teljesen beépült a metal szcéna szókincsébe. Nehéz elképzelni, milyen lenne ma a modern metal az egykori koszos, söröző tinédzserek közreműködése nélkül a svéd külvárosokban. Az At The Gates (akik 2010-ben újraalakultak), az In Flames és a Dark Tranquillity még mindig aktívan zenélnek, ütős lemezeket adnak ki, változatlan szenvedéllyel turnéznak.

„Volt pár srác, akik a göteborgi zeneiskolába jártak, nekik sleaze és glam bandáik voltak” – mondja Mikael nevetve. „Mi voltunk a mocskos, részeg kívülállók, ők pedig a menők. Ami ma vicces, mert végül mi futottunk be, és ők azok, akik még ma is azt kívánják, bár glam rock sztárok lennének, haha! Csak mert ez akkoriban annyira erős volt, mindenre kiterjedő dologgá vált, aminek mindannyian kezdettől fogva az életünket szenteltük. Hatalmas részévé vált annak, akik vagyunk.„

Forrás: Loudersound