Expression of Pain – Expression of Pain (2021)
Grindcore – Blast Addict Records
10/10
Mindig is jó barátságot ápoltam a grindcore műfajjal, bár annyira mélyen sosem merítkeztem bele ebbe a zenei világba, főként csak a kirakatban látható bandák jutottak el hozzám, mint például a megkerülhetetlen nagy klasszikusok, a Napalm Death, Repulsion, Terrorizer, Nasum, korai Carcass és társaik. Eggyel lejjebb ásva az underground mélyére is inkább a kevert stílusokat hallgattam, javarészt a deathgrind, brutal deathgrind és goregrind bandákat. Nemrégiben azonban még jobban beleástam magam a darába és sikerült nagyon jó csapatokat és lemezeket megismernem, köztük ezt a „friss” kiadványt, a Kanadából származó Expression of Pain-től.
A neten böngészve elég kevés információt tudtam begyűjteni jelen formációról, de annyit sikerült egyértelműen kiderítenem, hogy ez a lemez bizony nem ma készült, hanem 2012-ben lett első ízben rögzítve. Majd 2021-ben leporolták, remasterizálták és ezen év augusztusában jelentette meg a Blast Addict kiadó digitálisan és 12″ Vinyl formátumban.
A zenekart öt fanatikus alkotta (a múltidő azért, mert ez a banda hivatalosan már feloszlott), akik olyan más kanadai bandákban reszeltek, mint a Mass Grave, Horrendous Miscreation vagy a Shooting Spree. De jobban utána járva még számos zenekarhoz kötődnek a tagok, akit érdekel, nyugodtan nézzen utánuk. Annyit garantálhatok: egyik bandájuk sem egy sárkányszelidítő power metal.
Mielőtt még a zenéről szót ejtenék, annyit fontos megjegyezni, hogy sajnos az egyik tag, név szerint Graham Green nemrégiben távozott az élők sorából, igen fiatalon, mindössze 29 évesen. Green eredetileg dobos volt, aki nagy tiszteletnek örvendett a környékbeli szcénán belül, sok bandában megfordult és nagyon nagy tehetsége volt a hangszerhez. (Az EOP-ben csak vokalistaként volt jelen). Sajnos a végzetét fentanyl általi drogtúladagolás okozta. A szerről annyit érdemes tudni, hogy egy olyan szintetikus ópiát, ami kb százszor erősebb a morfiumnál és kb ötvenszer a heroinnál. Szóval ebből is okulva vigyázzon mindenki magára, amennyire csak tud, ha tiltott szerekhez nyúl… de a legjobb, ha nem is tesz ilyet senki. „A drog rossz, értem!?”
A zene: 16 dal, 17 percben. Ennyi. Tömény és színtiszta arcszaggattó darálás. A tempókat illetően vegyesen váltakoznak a groove-os tekerések, káoszba fulladó blastbeat karmolások és a egyszerűbb, primitív punkos ütemek, de néha súlyosan belassul felkészülvén egy újabb arcul csapáshoz. Hangzás tekintetében kellően eltalálták a „koszos, de tiszta” arányát. Vadul és nyersen aprítanak az eszement riffek, az ember füle szinte issza, annyira kellemesen simítja a fül grindhártyáit. Sokszor az ilyen és hasonló kaliberű bandáknál/anyagoknál a direkt (vagy nem direkt) koszos és rossz hangzás viszi el a produkció élvezhetőségét, azonban itt erről szó sincsen! Minden a helyén, úgy ahogy annak lenni kell.
Olyan – számomra ismert csapatokhoz tudnám társítani a zenéjüket, mint az Internal Rot, Shitgrinder, Insect Warfare vagy Death Toll 80k. Aki ezek közül egyet is hallott, az tudja mire számíthat és ha netán most kezdenéd a műfajjal való mélyebb ismerkedés, bátran ajánlom az említett formációkat, de akár kezdheted az Expression of Pain anyagával is! A műfaj iskolapéldája. Hibátlan zaj.
Írta Cannibal
