Pőcz Balázs, a krisztusi kort taposó dobos már több mint 20 éve aktívan részt vesz a hazai zenei életben és számos zenekarban megfordult már, olyanokban, mint például a Baskíria, Teurgia, Paediatrician, Necroratory vagy a romániai illetőségű Clitgore. (Utóbbi háromnak mai napig aktív tagja). Akik hallották lemezen vagy esetleg látták élőben a teljesítményét, biztosan nem felejtették el az élményt. Hazai viszonylatban mindenképp kiemelkedő dobosnak tartom és őrült teljesítménye mellett egy kifejezetten szerény srác. Többek között az ezekkel kapcsolatos dolgokról faggattam ki néhány személyes kérdést is érintve.

Szia Balázs! Mivel 4 nappal vagyok idősebb nálad, ezért engedd meg, hogy tegeződjünk, Haha. Kezdjük talán ott, hogy mesélj nekünk arról, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a metal zenékkel. Mik voltak az első zenei élményeid a stílusban? Továbbá melyik volt az első lemez, amit vásároltál és melyik volt ez első nagy koncertélményed, ami után úgy érezted, hogy ez „örökre fogva tart”?
Hello Hello!
Fuuu, talán a 2000-es évek fele a suliban, a többiekkel szép lassan ismerkedtünk meg akkor az akkori ismertebb bandákkal (Limp Bizkit, Linkin Park, hazai vonalról: Ossian, Pokolgép, Depresszió). Vidéken nem nagyon ismertük a „Nagy Öregeket”, így sajnos csak az maradt, amit a zenecsatornák mutattak.
Első koncertem egy szolnoki metálfesztivál volt talán olyan 2002 körül (akkor már mutterék elengedtek messzebbre is 😀 ). Abban az időben volt egy szokásos 4-es csapat a Pokolgép, Kalapács, Depresszió és Moby Dick, akik együtt járták az országot mindig 1-2 bandával kiegészítve. Abban az időben (mondom én a nagy öreg 😀 ) minden koncert élmény volt, főleg a suliban mikor nem tudtam tartani a fejem úgy fájt a nyakam a sok headbang-től.
Első vásárlásom Egy Ossian kazetta volt, az Árnyékból a fénybe album, amit dedikáltattam is Endréékkel a Hammer barlangban még. Rákérdeztem tőle a Live in Debrecen „albumra” de tagadta, hogy megtörtént volna, Haha!

Mikor ültél először a dobok mögött? Honnan jött az ötlet, hogy dobolj? Játszottál vagy játszol más hangszeren is?
Ifjú Titán éveimben még jártam dobtanárhoz (bánom, hogy abba hagytam anno) ez olyan 98 körül lehetett, akkor még fúvószenekarral is jártam az országot, mint nagydobos és cintányéros. De hivatalosan 2002-től számolom, amikor meg alakult az első bandám a Black Moon. Kemény egy saját számunk volt, az kicsit „Zúzosabb” dal lett, de a többi az feldolgozás (Ossian, Alvin és a Mókusok, PiCsa, Beatrice) nem is volt hosszú életű a dolog talán 1-2 év. Az ötlet onnan jött, hogy mindenki választott már magának hangszert, nekem meg ez jutott, haha… Gitárt próbáltam néha próbán, de mivel balkezes vagyok gyorsan rájöttem, hogy nem az én sportom lesz.

Mikor volt meg először a saját dobcuccod és hogyan szerezted be? Milyen márka volt? Köztudomású, hogy elég költséges egy jobb cucc összeszedése… Kicsit nem rettentél meg az elején ettől?
Első Cuccom egy Basix alap szett volt a tamtam dobcentrumból a Black Moon megalakulása után. A gitáros kertjében volt egy kis ház és ott próbáltunk a szülei, illetve a szomszédok örömére. Árakkal akkor még nem is foglalkoztam, volt egy beütőm egy kisérő és a lábcin. Vettem egy agyonhasznált duplázót 5000 forintért, ami elég gyorsan szét is esett, aztán faterral meg 2 zsanérral újra életet leheltünk bele. Utána szép lassan kaptam a leharcolt törött cineket, ami ideig-óráig jó volt, de mai szemmel visszanézve elég igénytelen volt a szett.

A szüleid amúgy mit szóltak az új mániádhoz? Támogattak?
Amikor a fúvószenekart csináltam örültek, hogy van valami hobbim, járom a világot, biztos sokra viszem majd, de van egy sejtésem, hogy amikor otthon volt a dobcuccom és suli után dobolgattam, amíg a híreket nézték este, akkor lehet kicsit megbánták a dolgot.

Jártál zeneiskolába vagy autodidakta módon sajátítottad el az alaptechnikákat? Amikor elkezdted ezt az egészet, akkor rögtön szembeötlő volt, hogy ösztönösen jó a ritmusérzéked és van tehetséged az ütős hangszerekhez vagy inkább tanulás útján tudtad csak ezeket a funkciókat is felfejleszteni?
Igen, emlékszem még mikor elkezdtük a bandát, mindenki beiratkozott gitár/dobtanárhoz. akkor már a Rockzene alapjaival foglalkoztunk, de ott se maradtam meg sokáig, mert úgy éreztem nem haladok semerre. A szolfézs órák voltak nagy élmények… Mindenkinek 0 hangja volt, gondolhatod mit elökörködtünk ott.
A feldolgozásokat mind fülre szedtem le, aztán mindig úgy játszottam, ahogy kedvem tartotta. Első nagy legendás dobos Kocsis Imire (Christian Epidemic) volt, akit láttam a „Fájdalom Koronája” videóban. Az a lazaság, ahogy hozta azokat a feszes tempókat lenyűgözött. Külföldi, gyorsabb vonalról a Nile – Sacrifice Unto Sebek klip volt, amitől lesokkolódtunk, hogy ember ilyenre is képes lehet.
Szerintem nem a legjobb a ritmusérzékem, sok alap dolog van, ami sajnos kimaradt az életemből és most visszaüt, amikor akarnám használni (pl. lábcin nyitott/zárt játék)

Melyik dobosok azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád? Kiknek a játéka nyűgözött le, akikre felnéztél és a mai napig felnézel? Jelenleg melyik dobosokat említenéd meg, mint nagy kedvencek?
Mint ahogy előbb említettem, hazai vonalon mai napig Imi számomra a Legenda, Illetve Szenti Árpi (Athame, Fall, Kerecsen sólyom, Evil’s Tears, Ahriman), akivel a mai napig megy mindig az eszme csere neten, vagy épp koncerteken, ha találkozunk. Őt először 2005-ben láttam az Ahriman dobosaként (akkor még nem tudtam, hogy ő volt az) az Undead fesztiválon, az A38 hajón. Annyi emlékem van róla, hogy kurva gyors dobos volt és fröcsögött a vér, mert ráütött kézzel a kávára (jó pár évvel később mesélte, amikor tudatosult bennem, hogy őt láttam ott. De sokat tanultam Herkner Gyulától (Gomora), akinek nagyon sok mindent köszönhetek, hogy anno elég sok próbájukra lejutottam.
Külföldi vonalon jelenleg a „legbetegebb” dobos számomra Spencer Prewett, az Archspire dobosa, de Eugene Ryabchenko, a Fleshgod dobosa, illetve az előző dobos Francesco Paoli, akinek néha-néha megnézem a videóit és a mai napig sokkolódok rajtuk, hogy hova fejlesztették magukat, de végtelenségig lehetne sorolni ezt a listát, úgy érzem 🙂

Jelenleg a dobok közül melyik márkát favorizálod és miért? Elmondanád felsorolásszerűen, hogy jelenleg milyen szettet használsz?
Sose voltak nagy igényeim a dobcuccok miatt, mert elég sokáig triggert használtam, s mivel nem a testek eredeti hangja szólalt meg így nem is foglalkoztam vele. Mostanság kezdtem úgy felvenni, hogy a pergő és tamok is akusztikus, csak a lábdob triggerelt. Cintányérnál a PAISTE lett az, ami megtetszett minden téren, úgyhogy azon vagyok, hogy csak olyan tányéraim legyenek.
Jelenleg egy Pearl vision 2 lábdobos szettem van, 3 felső tam (3. tamot leginkább csak a Black metal bandákhoz használom) és egy álló tam felállásban. Endorserként Czarcie Kopyto pedált használok Footblaster triggerekkel (több kevesebb sikerrel, haha), Cinekből Paiste PST7 16-17-18-19-es beütőket, PST8 és Alpha 14”-es lábcin, Paiste 2002 gigabell ride és 2 PSTX alubell (szettem kedvenc tányérjai). Effekt Tányérokból Stagg DH 14-es mini china és Black metal 8-10-es splash. Ezen kívül van egy Meinl Classic, egy Sabian B8pro és egy Thomann 18-as Kínaim. Clitgore Koncerteken használok Kolompot is, illetve a Paediatrician és a Vile Disgustnál Effekt pad is van, innen mennek az intrók.

Azt már sokan hallhatták, hogy milyen eszeveszett tempóban ütöd a blastokat! Magam is már többször megbizonyosodtam erről élőben! Ennek a technikáját, hogyan sajátítottad el? Mi a te recepted ezeknek a kegyetlen gyors tempóknak a pergetéséhez?
Jó kérdés, haha… Ahogy a 2007-es Műtét demot visszahallgatom, azt hallom, hogy csak ráállt a kezem és pontatlan úgy ahogy van, de mégis azt érzem, hogy megvan a maga varázsa. Minden lemeznél hála istennek még mindig érzem saját magam lassú, de érezhető fejlődését Az elmondhatom, hogy lusta fasz vagyok és nagyon ritkán gyakorlok itthon és amikor lenne kis időm, mindig csak annyit dobolok, amíg próbán vagyok, de mostanság egyre többet járok le egyedül „gyakorolni”, de akkor is inkább nyomok zenét a fülembe és rájátszok dalokra. Receptet nem tudok mondani, max annyit, hogy: tanuld meg a helyes technikákat, kézrendeket és gyakorolj kurva sokat, utána határ a csillagos ég.

Jelenleg hány BPM-ben darálsz? Mi a rekordod?
Nem „szabályos” Blastbeat-ben olyan 290 körül. Ott a jobb kéz hozza a pergőt karból, míg a bal kéz felezve nyomja rá a lábcint.

Szokás mondani, hogy „jó pap holtig tanul”, de ugyanúgy a jó dobos is! Hogy látod összességében a fejlődésed ívét a kezdetektől napjainkig? Meg tudsz vagy meg akarsz állapodni egy bizonyos szinten vagy azért keresed a fejlődésed további útjait? Milyen kihívásokban mérettetnéd meg magad még a jövőben, mint zenész?
Mindenképp érezni a fejlődést, ez leginkább a Paediatrician lemezeken hallatszódik, mert ott kezdtem kb. először blast-elni. Lenne hova fejlődni még kéz és láb vonalon is, mint pl még jobb szintekre emelni a függetlenítéses játékokat, dinamikát vinni a játékba, de kéznél a legfontosabb jelenleg a helyes tartás lenne, talán mert úgy érzem ez akadályoz, hogy új szintre lépjek. Lábnál pedig a double stroke technikát fejleszteném ki kb. 260bpm tempóra és akkor boldog lennék.
Kihívás mindig van, mert vannak olyan tempók, amik pont azon a ponton vannak kéznél leginkább, hogy se csuklóból se ujjból nem kellemes eljátszani. Jelenleg ezt a hiányt szeretném kiküszöbölni.

Térjünk rá egy kicsit a zenekaros ügyeidre: Számos bandában részt vettél az elmúlt időszakban, de melyik volt a legelső formáció, amiben játszottál?
A fent Említett Black Moon volt az első bandám, utána jött a Raven’s Gate nevű horda, de ott is csak feldolgozásokat játszottunk, viszont itt már átálltunk a Death/Black vonalra (Cannibal Corpse, Immortal, Amon Amarth, Hypocrisy). Első saját számos banda pedig a Paeditrician volt, ami idén 15 éve, hogy megalakult.

Talán a legtöbben a hazai Death/Grind alakulat, a Paediatrician dobosaként ismerhetnek, aminek jelenleg is oszlopos tagja vagy. Hogyan kerültél a többiekkel kapcsolatba és milyen körülmények között alakult a banda?
Pokeszt (gitár) még az előző bandájából, a Disinfectionból ismertem meg szerintem vagy már 20 éve. Ő keresett meg, hogy még durvább zenét akar játszani, én pedig gondolkodás nélkül igent mondtam. Akkori basszer Varjú Dávid volt, akit a Carnage-ből ismertünk meg. Ő 9 évig volt a zenekar tagja. Énekesünk első körben Söndör (Vile Disgust) volt, aki akkoriban szintén a Disinfection tagja volt. Úgy lett beszervezve, hogy egy közös koncert után hazadobtuk őt Pokesszel, aztán megbeszéltük a részleteket, de Söndi annyira nem érezte magának a zenekart, így egy buli után ki is szállt. A jelenlegi felállás: Pokesz – gitár, Jómagam – dob, Nemes Norbi 7 éve nyomja a piff squealt, illetve a pitch shift-et és Leposa Tamás Pedig 2 éve nyomja a Basszgitárt.

Ennél a pontnál meg is ragadnám az alkalmat: Mikor lesz új lemez? 2014 óta tudjátok tartani a 2 évenkénti megjelenést, de 2021-ben elmaradt az aktuális deathgrind terror… Ennél még Paksi Endré-ék is következetesebbek, ne haragudj…
A felvételek megvannak már jelenleg keverés alatt van. Sajnos a vírus meg a meló miatt kicsit megcsúsztunk vele, az idei év végére terveztük. A lemez címe „Postpartum Depression” lesz és az Orosz Vile Tapes Records fogja kiadni. Zeneileg maradt A Brutal Deathgrind vonal, de ezen a lemezen kicsit talán több lesz a slam téma. Borító lassan célvonalban, amint kész a keverés, indul a promo és remélem év elején ki tud majd jönni.

2011 óta vagy tagjai a romániai illetőségű goregrind/grindcore alakulatnak, a Clitgore-nak is. Hogyan jött létre köztetek a kooperáció ötlete?
Pontosabban 2010. Akkor voltunk kint Dornbirnben a Paediatriciannal, s akkor ismertük meg a Ciltgore és a Necrovile zenekart is. Meghívtuk őket pestre játszani egy csere buliért és megkérdezték van-e kedvem elnyomni velük egy Dying Fetus covert ( Kill your Mother ). Lenyomtuk a bulit és utána mondták szálljak be. Neten elküldték a betanulásra való dalokat illetve a félkész dalok kottáit. Írtam egy kis puskát magamnak, de mikor kimentünk próba nélkül simán lenyomtuk a repertoárt. Első pár év kicsit vicces volt, mert akkoriban az angoltudásom elég karcsú volt, illetve annyira okostelefonnal se éltem, hogy legyen rajta fordító, szóval az első Spanyol turnét úgy nyomtam, le hogy kb annyit beszéltünk egymással, hogy merre megyünk, mit eszünk, hol alszunk, haha. De hála nekik szerintem egy egész alap angoltudást össze tudtam kaparni magamnak, a sok közös koncerttel, meg beszélgetéssel.

2014-ben felléptél velük a legendás csehországi Obscene Extreme fesztiválon! Milyen élmény volt ott játszani? Voltál már előtte is ezen a fesztiválon? Milyen élményeid vannak róla? Ne hagyd ki a legbetegebb sztorikat sem mind zenész és mind rajongói szemszögből sem!
Aki ilyen stílusban zenél szerintem annak minden vágya, hogy legalább egyszer fellépjen ezen a fesztiválon. A koncert emlékeim szerint jól sikerült. Ami megmaradt bennem, hogy Ela megfűzte egyik barátnőjét, hogy öltözzön be full fekete ruhába, hozzá 2 atom nagy sárga csöcs meg egy nagy zöld fasz… Igazán csodás látvány volt. 😀 Egy negatívuma van a fesztiválnak, hogy semmi húst nem kapni, de nem kellett messzire menni, csak a szomszéd kajáldáig, ahol szerintem az OEF hozza az éves bevétel 98%-át :D. Ami örök emlék marad a buliról, hogy első este olyan 4-5 óra fele már fagyhalál volt. Ela és én Calint keressük, mert nem találtuk sehol, aztán Ela aggódott érte. A főbejárat előtt találtuk meg egy szál fecskében feküdt a földön, mint egy múmia, a hasán rajta az összes ruhája szépen összehajtva. Sose tudtuk meg mi történt azon az estén vele, haha!

2012 óta erősíted a hazai black metal csapatot, a Necroratory-t is. Hogyan kerültél velük kapcsolatba és honnan jött egy ötlet, hogy egy black metal bandában mérettesd meg magad? Azt tudom, hogy már előtte is kisegítettél BM formációkat, de úgy látom már a Necroratory is egy állandó tevékenységeddé vált.
Hallgatok jó pár black bandát s akkortájt úgy éreztem játszanék szívesen ilyen 160bpm körüli old school black metalt. Volt egy közös koncertünk, ahol ők is felléptek, s utána írtam rá az énekesre, hogy ha tud valami ilyesmi Black zenekart, mint az övék akkor jelezze. Rá 1-2 hónapra írt, hogy dobost keresnek, gondolkodás nélkül el is vállaltam. Előtte a Baskíria és a Teurgia zenekart csináltam, amiből a Baskíria „gyerekkori” kedvenc volt, szóval gondolhatod milyen jó érzés volt mikor felkerestek.

Kicsit kontrasztos stílusirányzatokban vagy jelen: A fröcsögős porno grind és a black metal viszonylag távol áll egymástól szellemiségét tekintve, bár a mai világban már mások az ingerküszöbök nyílván, mint régebben. A dobolást illetően más-más technikát követel a két műfaj. Neked nagy kihívás volt ezeket kettéválasztani vagy gördülékenyen ment a stílusok közötti átállás?
Szerencsére nem volt gond, az alapok meg voltak, csak a tempóra kellett inkább rágyúrni, mert van egy köztes szakasz, ami pont ne esik kézre se így se úgy ezért örülök is, hogy több stílusban zenélek, így több mindent ki tudok gyakorolni és néha-néha jól jön egy kis változatosság más-más műfajban.

Az említetteken kívül milyen más formációkban voltál még és milyen sztorik fűződnek ezekhez?
Ami komolyabb volt ugye az a Baskíria és a Teurgia volt.

Gyermeteg kérdés, de melyik lenne az álombanda, amelyikben dobolnál és ha hívnának azonnal igent mondanál?
Mortician. Újra aktívak és elég sok videón látom, hogy dobgéppel nyomják le a bulikat.

Volt már olyan eset, hogy koncerten elrontottad az ütemet és beszaladtál a minden zenész rémálmának hívott erdőbe és le kellett állni? Vagy mindig feltaláltad magad, ha esetleg rontottál? Mennyi dobverőt használsz el átlagosan egy reszelősebb est alatt?
Aki azt mondja, hogy sose történt vele ilyen akkor az hazudik, haha. Sajnos manapság egyre rosszabbak a körülmények a színpadi hangosítás terén, s előfordult már párszor, hogy elmásztunk egymás mellől a többi taggal. A legtöbb bakizás általában az, ha beakad valamibe a verő és kiesik a kezemből. Ott lehet a nagyobb bakikat csinálni ha pl a többiek nem veszik a lapot és megállnak, de a pályafutásom alatt hál istennek nagyon kevés ilyen eset volt, talán 2-3x volt olyan eset, amikor meg kellett állni, mert elfogyott a tartalék verő a tartóból és akkor keresgélni kellett a földön merre lehet, mert elfelejtettem 2 szám között összeszedni, ami leesett. Még így is, hogy több koncerttel próbálok és koncertezek egy pár verő általában 2 hónapig kitart, de általában akkor se azért dobom el, mert eltörnek, hanem mert annyira elkopott meg eltört a feje, hogy már teljesen más érzés játszani vele.

Összességében általános jelenség vagy megítélés, hogy a dobos a zenekar „különce”, általában kevésbé exhibicionista, inkább magának valóbb figura. Ez úgy személyiségileg passzol rád is?
Az tény, hogy nekem meg van a saját világom, a többi dobos kollega akiket ismerek, elég nyitottak hozzám képest. Volt időszak mikor ki se jöttem a backstageből koncert előtt és után, csak ha nagyon muszáj volt, illetve bulizni se jártam sehova, csak saját fellépések. Most már nyitok kicsit a világ és az emberek felé, de néha nehezen megy, illetve kell egy kis löket is (1-2 sör, haha), hogy jobban menjen a kommunikáció.

Általában az énekesek és gitárosok a legnagyobb csajozógépek a rockszakmában, dobosnak lenni a legnagyobb szívás, mert buli után neki kell többet pakolnia, stb… meg amúgy is háttérbe szorul a cájg mögött. Mik a tapasztalatok ilyen téren? Haha
A legnegatívabb tapasztalat, hogy itthon nagyon kevés fotós van, aki jó képeket tud csinálni a dobosról (lehet ki kéne tanulni a szakmát, s csak dobos fotósnak eladni magam, haha). nekem egy koncert az kb plusz másfélóra „meló” , mert buli előtt ugye össze kell pakolni, bemelegíteni, buli után pedig lepakolni és szétszedni a kiegészítőket. Csajozás terén többiek nevében nem nyilatkozom, aki tudja ki az, olvassa majd el, haha, de szerintem igaz ez a kijelentésed.

Láthatóan te is megszállottja lettél a tetoválásoknak! Melyik volt a legelső mintád, amit felvarrattál? Volt esetleg olyan, amit megbántál? Miket tervezel még magadra a jövőben? Mi a véleményed az egyre divatosabb arctetoválásokról? Te szétvarratnád egyszer az arcod és ha igen milyen mintával?
A hivatalos verzió a bal karomon lévő zombie babafej, a nem hivatalos egy elbaszott felirat, ami el is lett már takarva. Ez a felirat volt, amit megbántam, illetve egy középkori kivégzés (kettéfűrészelés), ami annyira gagyi lett, hogy nem illet bele sehogy se a képbe. Jelenleg a bal lábam kéne befejezni, amin a kedvenc animéim vannak. A nyakam van tervben jelenleg, utána rejtély mi a folytatás mert már csak a hátam és a két oldalam, ami nagyobb felület és üres. Arcra nem tervezek , aztán ki tudja mit hoz majd a jövő még.

Egyébiránt azt láttam, hogy az egyik lábad a Dragon Ball nevezetű manga/anime mintáival borítottad be! Anno én is hatalmas rajongója voltam, valóságos drogként hatott akkoriban, amikor elkezdték itthon is vetíteni. Neked hogyan jött ez a megszállottság? Te is írtál alá petíciót, hogy ne szüntessék be? Haha
Már nem emlékszem a megszállottság, hogy kezdődött el, de azt tudom Anyumnak mindig azt mondtam, hogy a havernál tanulunk, persze közben a Son Goku történeteit néztük. A petíció hozzánk vidékre nem jutott el, vagyis nem rémlik, hogy írtunk volna alá bármit is. Arra emlékszem valami marha kiugrott az ablakon, mert hívta a varázsfelhőjét, csak hát nem ért oda mire földet ért, haha. Akkoriban a hírek mind ezzel voltak tele, hogy mennyire agresszív műsor. Pedig szerintem nem betegebb egy Pizsamás banánok vagy a Teletubbies-nál.

Melyik a kedvenc szériád? Dragon Ball, a DB Z vagy a DB GT? Azt tudom, hogy léteznek újabbak is, de azokat már nem követem. Azokról mi a véleményed?
Szeretem mindegyiket, megvan a maga varázsa. A GT sorozatot talán csak kétszer láttam, mert nem fogott már meg annyira, de az első kettőt 3-4 évente azért lepörgetem. Az első szeriánál jól kitalálták, hogy Goku kicsit buta gyerek, nem ismer semmit, ez megadta neki a szerethető karakter érzését. Sajnos itt is beleestek abba a hibába, hogy 10 részen keresztül csak azt látod, hogy töltődik energiával, így nekem néha jobban tetszettek a töltelék részek (pl. mikor Goku vezetni tanul) Meg amikor bejött Mr. Sátán a sztoriba a világ „legerősebb embere”. A Super széria már kicsit az újabb generációnak készült, de én azért élveztem és a mangát a mai napig olvasom és várom, hátha abból is csinálnak animét. Ezeken kívül van még egy promóciós sorozat a Super Dragon Ball Heroes, ami egy Japán digitális kártyajáték mellé csináltak, igaz havonta jön ki egy 8 perces rész, de epic harcok és fúziók vannak benne, csak ajánlani tudom, ha van egy kis időd rá.

Kérlek nevezd meg azt a 3 kedvenc lemezedet, amik ott szerepelnek az örök top listádon! Arany, ezüst és bronzéremmel légy szíves kitüntetni őket!
A dobogós a Mortician – Zombie Apocalypse, Második helyen talán Christian Epidemic – Isteni orgia, Harmadik pedig Athame – Elveszett tüzek.
De nagyon változatos lett mára a zenei ízlésem a Metalon belül, illetve kívül is, így elég nehéz volt azt a toplistát összeállítani.

Fontos kérdés: Mi az élet értelme?
Ez egy nagyon jó kérdés… Néha eszembe jut, hogy nem akarok megöregedni és meghalni, hogy lássam hova jut az emberiség, de amit mostanság látok, eléggé hanyatlik a világ minden téren.
Balázs, köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjúfelkérést és volt türelmed megválaszolni ezt a halom kérdést! Kérlek zárógondolatként üzenj valamit így a végén a kedves olvasóknak!
Köszönöm Mindenkinek az eddig támogatást, remélem meg egy jó 20 évet lenyomok a szakmában. Sziasztok!

Interjút készítette: Cannibal