CREATURE – Eloge de l’ombre
I, Voidhanger Records, Franciaország
Experimental black/death metal
10/7
Ha vetünk egy felületes pillantást a metal-színtérre, zenekarok sokaságát találjuk, amelyek egy adott műfajban ténykednek, kínosan ügyelve arra, hogy az irányzat határait, amelyet megcéloztak, még csak meg se közelítsék, nemhogy megérintsék, az átlépésnek pedig a gondolata is mély identitásválságot idézne elő a zenész(ek)ben. Nagyon sok a biztonsági játékos formáció, amelyek milliméter pontosan tudják, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy a rajongótábor nagy része megmaradjon, megvegye a következő lemezt, eljöjjön a koncertre – még ha a koncertélet a két éve tartó világfelforgatás miatt csaknem le is nullázódott. Ezzel párhuzamosan számos olyan irányvonal létezik a metal berkein belül, amelyek már kiürültek, formák, amelyeket kimerítettek, de mivel népszerűek, mindig lesznek, akik igyekeznek ezekbe életet lehelni. Azonban az undergroundban sok olyan zenekar működik, amelyeket egyáltalán nem érdeklik a népszerűségi mutatók, eladási példányszámok, fesztiválfellépések és hasonló szempontok. Az Inquiétudes című 2018-as albummal bemutatkozott francia Creature nagy valószínűséggel ilyen formáció.
https://www.youtube.com/watch?v=Vqr981_QBkg
Egyetlen személy működteti a Creature-t, bizonyos Raphaël Fournier, aki mindent maga ír, játszik, hangszerel, rögzít, s természetesen a zenei látképet, koncepciót is ő álmodja meg, s realizálja. Nagyszerű érzés lehet újra meg újra megtapasztalni, hogy a semmiből létrehoz valamit, ami megfogan, alakot ölt, terebélyesedik, majd egy nagy pillanatban készen áll, mintha mindig is itt lett volna. A Creature zenéje azon a vékony kötélen egyensúlyoz, ami sok egyszemélyes projekt esetében fennáll, vagyis ellenőrzés hiányában az alkotó „elszállhat” a hangok előállításának örvényében, a játékkal való kísérletezés mámorító élménye közepette elvétheti azt a benső egyensúlyra való törekvést, ami megakadályozza, hogy a művel túllőjön a célon. Az Eloge de l’ombre még éppen az innenső oldalon billeg, de olykor fél lábbal áttéved a másik oldalra, ahol az uralatlan, kaotikus és kaotizáló erők táncolnak.
A tizenkét átlagos terjedelmű tételt tartalmazó albumon Fournier hol a kísérleti hajlamát élte ki, ahol különös dallamok, sajátosan értelmezett énekszerű megoldások sorjáznak, és itt az avantgárd exhibicionizmus növeszti nehezen azonosítható csápjait, hol a black/death metalos durvulásnak engedett teret, de meg kell jegyezni, hogy az experimentalizmus olyan nagy úr, hogy a metalos zúzás örömét is felülmúlja. Legalábbis a Creature ezen 2021-es lemeze ezt a képet mutatja.
Az albumot ugyan nem mindig könnyű hallgatni, a kísérletek eleve magukban rejtik annak a lehetőségét, hogy öncélúak, nincs önmagukon túlmutató értelmük, azonban Fournier rendelkezik azzal az érzékkel, hogy egészen élvezetes, hangulatos részekké formáljon mégoly kísérletinek tűnő zenei ötleteket is, és ilyenkor olyan csapatok sokszor bizarr, ám nem befogadhatatlan művei és műveletei jutnak eszembe, mint a ’90-es években három albumot kiadott svéd Oxiplegatz, a Solefald vagy az Arcturus.
Nem tudom, egy efféle szabadon kísérletező egyszemélyes műhely kapcsán, mint a Creature, érdemes-e azt remélni, hogy a későbbiekben lesz még talán érettebb mű is, mindenesetre kiderül.
M. P.
