ORDEAL & PLIGHT
Her Bones In Whispers
Eisenwald 2021
Post-rock/pop/gothic
10/8
Szeretem az olyan kiadókat, amelyek nem ragadnak le egyetlen műfajnál, és a metalon túl is látnak életet. Ezek egyike az Eisenwald, amely 2021 tavaszán egy érdekes formáció lemezét adta ki. Az Ordeal & Plight 2012 óta létezik, s a tagság nem állandó, ahogyan a zenei világ sem. Mint a promó-lapról kiderül, az Ordeal & Plight egy black metal zenekarból alakult, s a cél az volt, hogy a tagok maguk mögött hagyjanak műfajokat, komfortzónákat. 2017-ben már megjelent egy album, a Her Bones In Whispers pedig a második megmérettetés.
Nincs könnyű dolgom az itt hallható 12 szám lefestésével, s ennek valószínűleg örülne a zenekar. Én is nagyobb örömmel hallgatom, mint amennyire nem találom élvezetesnek, hogy keresem a szavakat a jellemzésre, mindenesetre egyetértek a promó-leírással, miszerint ez nem szórakoztató és nem háttérzene. A rock jelenlétét a dob/basszus-összjáték ritmusai biztosítják, de itt nincs hangerő, harsányság, agresszivitás, mindaz, amit az ember a rockkal mint olyannal társít. Ez afféle meditatív kvázi-rock, egy adag kísérletező hajlammal, post-fellegekkel, s valamiért eszembe jutott a belga Emptiness szintén 2021-es albuma. Belemagyarázható a zenébe a dreampop, a post-dark/gothic, az elektronika, az alternatív rock (bármit is jelentsen ez), s még miegymás. A különböző európai országokból származó tagok között megtaláljuk a Dool énekesnőjét (Ryannne van Dorst), aki az …And I Miss Her-ben énekel, és még egy sor érdekes személyiséget. Amikor női ének szól, ott Jarboe excentrikus dolgai is eszembe jutnak, de ezek csak múló benyomások. Jobb, ha az ember nem próbál dobozokat gyártani, mert mindegyikből kilógna valamiért a lemez. Hallgatni viszont érdemes, legalábbis annak, aki kedveli a kissé nyomott hangulatú, de önálló karakterrel rendelkező szerzeményekből álló különleges lemezeket.
Ki lehet jelenteni az Ordeal & Plight kapcsán, hogy kapcsolódik a zenei korszellemhez, sok mindenből szemezget, él a fúziók lehetőségével, de ez esetben valóban élnek vele a tagok, nem visszaélnek, és ez nagy különbség. A tengernyi lehetőség megrészegítheti a zenészt, aki elmerülvén a hatások, irányzatok tengerében, kiejti a kezéből a vezénylő rudat, nem tudja megzabolázni alkotó kedvét, és amit létrehoz, az zavaros lesz, azonban ha fejben van egy vízió, teremtő gondolat, akkor nagy baj nem lehet, az eredmény magán fogja viselni a művész/zenész keze nyomát, aki végig uralta a komponálás folyamatát. Az Ordeal & Plight sajátos alakulata ez utóbbi felfogáshoz csatlakozik.
M.P.
