Név: Grizzly
Műfaj: stoner / sludge
Megalakulás éve: 2008
Város: Budapest

 

Zenekartagok akiket kérdeztünk:
Knapp Oszkár – ének (Oszi)
Horváth Arián – gitár (Arián)

 

Most jött ki az új albumotok, az Ursus Actos. Röviden el meséljétek el ennek az albumnak a koncepcióját, hogyan készült, mik voltak a nehézségek, és miben különbözik az előző albumoktól.

Oszi: Egész röviden: meglehetősen szar időszakon vagyunk túl. Magánéleti szempontból többünknek is elég kemény és keserves volt az elmúlt 4 év, ami mindenképpen érződik. Jóval sötétebb is lett a hangulata ennek az anyagnak, mint bárminek, amit eddig írtunk. Meglepő módon maga az, hogy elkészült is segített kimászni a gödörből.

Hogyan állt össze a zenekar? Nem ma kezdte a zenélést egyikőtök sem.

Oszi: Én anno még az Insane-el kezdtem a pályafutásomat, de amikor a Grizzly képbe jött, akkor már javában a Wrong Side-al baszattuk. Arián eggyel jobb abban, hogy elmesélje az elejét, én 2011-ben léptem be, akkor lett neve a gyermeknek, de akkor már egy ideje létezett az alapformáció.

Arian: Akkoriban több aktív formációban játszottam, de akármilyen jól éreztem magam ezekben a csapatokban, vágytam egy olyan bandára ahol ezt a zenei világot ki tudom élni, úgyhogy 2008-ban már izzott a pokol. Lippai Zoltánnal (az első basszusgitáros) és Veres Attilával le is raktuk az alapokat, év végén egy szilveszteri házibuli keretein belül csatlakozott hozzánk Domi is.
Következő év elején kezdtük el a próbákat, miután valahonnan sikerült összeguberálni Ármint. Ez a négyesfogat 2011-ig csapatta, addig meg küldtük le az énekes próbálkozásokat egymás után a húsdarálóba, mivel ekkor már majdnem készen volt a “Fear My Wrath” anyagunk nagyobb része, amihez nem találtunk megfelelő hangot.
Oszikát sikerült meggyőznünk, hogy látogasson el hozzánk, hallgasson bele az anyagba, hátha van kedve valami artikulálatlan hangot ráengedni. A kezdeti visszautasítás ellenére az első próbán láttam, ahogy hallgat minket, és ragyog az elvetemült szeme. Pontosan nem tudta megmondani mit érez és azt sem tudta pontosan hogy mi a fene történt abban a fél órában, de másnap jelentkezett, hogy vágjunk bele.
Eddig a pontig nem nagyon volt tervben sem a koncertezés, sem a publikálás és egy ilyen zenekarnak igazából névre sincs szüksége. Oszi jelenléte ezeket az irányvonalakat megváltoztatta és nem sokkal később el is kezdtünk készülni az első hangzóanyag rögzítésére. Ekkor hozta Oszi a Grizzly nevet is, innentől beszélünk a zenekar születéséről, majd 2012-ben fel is vettük az első hangzót Nyíregyházán Bánházi Gabika közreműködésével.

 

Van személyes kedvencetek a lemezről? Ha igen, miért éppen az?

Oszi: Úgy gondolom ez egy tipikusan egyben hallgatós lemez, nehéz kiemelni egyet. Bár most ahogy így belegondolok, a zárótétel „Fleshwound” messze a legérzelmesebb dalunk. Ez ad egy kis könnyebbséget, feloldozást, amitől még kerekebb lett a lemez. Mindenképpen egy különleges, és személyes darab.

 

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak az inspirációk a szövegek megírásához? Van a dalok szövegei között összefüggés, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

Oszi: Nagyon sok szöveg foglalkozik érintőlegesen, vagy konkrétabban H.P. Lovecraft világával, bizarr dimenzióival és felfoghatatlan lényeivel. Ez már a kezdetek fogva komoly inspiráció. Viszont sokszor ez csak a körítés, és bukkan fel a sorokban más jellegű mondanivaló is. Van olyan dal, ami az önfeláldozásról, vagy az elme összeomlásáról szól, de ott  van pl. a Stone Circles, ami egy hipnotizált állapotban elkövetett démonidézés története.

 

Kik a fő inspirációitok, a zenén belül és kívül?

Oszi: Én töménytelen mennyiségű zenét hallgatok, egész kölyök korom óta rá vagyok kattanva a témára. Így mondjuk nehéz lenne leszűrnöm fő inspirációt, de énekes szempontból nézve hatalmas példaképem Mike Patton, azt hiszem nehéz lenne nála sokoldalúbb és izgalmasabb vokalistát találni a világon. Hatalmas tanár még Maynard James Keenan, és Greg Puciato.

 

Mennyire befolyásolja a civil életeteket a zenekar, a zene?

Oszi: Mondjuk úgy, hogy bőven van mit csinálni a szabadidőnkben. 🙂 Természetesen hatással van rá, de azért egyáltalán nem zavaró mértékben. Sokszor nehéz a melóval összeegyeztetni (mind dolgozunk a zenélés mellett természetesen), de mindig összehozzuk valahogy.

 

Mi az amit TI hozzá tudtok adni a zenéhez, a stílushoz?

Oszi: Talán az, hogy egy sajátos szemüvegen keresztül nézzük ezt az egész stoner-sludge-nevezzükakárminek műfajt. Igyekszünk nem korlátozni magunkat azzal, hogy műfaji elvárásoknak felelünk meg. Mi érzésből, ösztönből működünk.

 

Ti mit tartotok személy szerint a legnagyobb sikereteknek? Mire vagytok a legbüszkébbek az elmúlt évekből?

Oszi: Én elsősorban mindenképpen erre a lemezre vagyok most nagyon büszke. 😛 De kiemelhetném azt a sok eszméletlen király bandát is, akikkel volt szerencsénk megosztani a színpadot az elmúlt években. Sok jó dolog történik szerencsére, ezért is van értelme csinálni többek között.

 

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítetek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Oszi: Tény hogy sokkal válogatósabb vagyok más műfajokban, de hallgatok többek közt elektronikus cuccokat is, hip-hop is megfordul néhanapján a playlistemen. De azért őszintén szólva a metál és a hardcore az ami a legjobban érdekel a mai napig. Szerencsére folyamatosan képes megújulni, érdekes maradni ez a zenei világ.

 

Biztos teli vagytok tervekkel. Van kitűzött célotok a közeli és távoli jövőre nézve?

Oszi: Mindenképpen szeretnénk egy fasza, elborult klipet kreálni az új lemez egyik dalára, ezen már rajta vagyunk nagyon. Valamint hamarosan érkezik majd a lemeznek egy speciális, limitált kiadása, hasonlóan  a „Rapturous Decay” EP-hez. A zenekar eddigi koncert dolgai eléggé úgymond „maguktól” történtek, de a jövőt tekintve most már szeretnénk ezt is eggyel tudatosabban szervezni.