Az újszülöttnek minden vicc új – szokták mondani –, úgyhogy a legelején egy picit talán szóljunk a 2017-ben az Akácfa utcába költözött Robot-ról. A hely tulajdonképpen egy labirintusszerű pincerendszer egyik leágazása, egy sörözőkkel és bárpultokkal körbevett picike koncertterem, közvetlenül a Klauzál téri csarnok mögött. Maga a koncertterem egy zsákszerű boltíves pinceág egy pici bárpulttal, pár sörcsappal, és az ezekkel gyakorlatilag egybeépített icipici stúdióval, valamint egy pár négyzetméteres színpaddal és maximum száz fő befogadására alkalmas alapterülettel. A színpad egy lépésnyi magasságú, hátsó kijárata nincs, így tehát a pincerendszer túlvégén lévő backstage-ből a közönség sorain keresztül lehet csak följutni a színpadra. A kapunyitás este hétre, az estét nyitó Arkhē fellépése pedig fél nyolcra volt meghirdetve; sikerült is pontosan a kezdésre beesnem, így persze a kezdetek kezdetén volt egy kis rohangálás és kapkodás. Mivel nem ismertem a helyet, így először majdnem a backstage-ben kerestem a mosdót, de erről szerencsére Nagy András lebeszélt.
Fél nyolc után pár perccel az Arkhē teljes létszámban feltűnt a színpadon, és nekikezdtek az urak a műsornak – az est anyaga tulajdonképpen az eddigi egyetlen, 2016-ban megjelent albumuk volt (plusz egy feldolgozás a legvégére, csemegének). Nagyon kíváncsi voltam először is arra, hogy hogyan is szólnak élőben – mivel ez életem első Arkhē koncertje volt, így nem igazán tudtam, hogy mire készüljek. A második, hasonlóan izgalmas kérdés pedig az volt, hogy az élő fellépés stílusa, hangulata mennyiben is tér el a CD-n hallható anyag lelkivilágától. Végül, de nem utolsósorban az érdekelt, hogy András hogyan is gitározik – eddig csak basszusgitárom láttam ujjal játszani, sima gitáron pengetővel még nem. Nem csűröm-csavarom tovább: jól szólt az anyag, persze máshogy, mint ahogy a patikamérlegen lekevert CD szól, de ezzel együtt (vagy ettől függetlenül) szerintem nagyon jól átjött az album hangulata, stílusa és mondanivalója. Itt most semmilyen vetítés nem volt – mint utólag Scheer Viktor elmesélte, ez volt az Arkhē talán egyetlen olyan fellépése, amelyik tényleg koncertszerű volt: a tagok megvilágítva, a háttérben lévő mozi nélkül játszottak.
Talán egy lehelletnyit hangos volt a fellépés, de szerencsére jó volt a keverés, nem nyomta el egyik hangszer sem a másikat – nem csak a dob-ének-basszus triót lehetett hallani (aminek túlsúlya meg is ölte volna az egészet), hanem az elektronikát is. Nagyon meglepődtem, amikor kiböktem a színpadon egy Moog basszusszintetizátort (kezelő: Scheer Milán); nagyon kedvelem a hangját, és nagyon szeretem azokat az effekteket, amiket létre lehet vele hozni (érdeklődők számára javasolt a Wolves in the Throne Room albumait rongyosra hallgatni). Amikor ezt elmondtam Scheer Viktornak, ő majdnem elolvadt a gyönyörtől, ugyanis nem kevés munkája volt abban, hogy konkrétan ezt a példányt életre tudja kelteni. A fellépés pontosan azt hozta, amit vártam: azt az agyat átmosó lüktetést, ami inkább érzelem és érzés, mintsem zene. Azt a hatást, amit akkor kapunk, hogyha összeöntjük a Depeche Mode-ot, az Ulver-t, a Ministry-t, a Fear Factory-t és még isten tudja micsodát, kivonjuk belőlük a fekete érzést, a melankóliát, majd mindezt esszenciának ledesztilláljuk, és hangjegyenként a hallgatóságra csepegtetjük. Teltház volt Andrásék fellépésén, még a bejárati ajtó mögött is egy jópáran álltak és hallgatták, hogy mit játszanak; a zene stílusa okán itt nem volt nagy ugrálás vagy őrjöngés, a két szám közötti pár másodperces szünetben minimális taps, és már mehetett is tovább a buli.
Az átszerelés ideje alatt, aki csak tehette, kiment sörözni, az Arkhē lepakolta a színpadról a koncertterem oldalához az összes motyóját, és ezzel párhuzamosan elkezdett beszerelni a budapesti Dharma. Gondolom, nem árulok el nagy újdonságot: más közönség, más érdeklődők voltak kíváncsiak a Dharma produkciójára. Az ő fellépésükre az ivararány is hirtelen megváltozott; ebben a műfajban már a 20%-os női hallgatóság is kiugróan magasnak mondható, ezzel együtt a Dharma alatt a lányok-fiúk aránya nagyjából fele-fele volt, és az első sorban már nem pár pasi állt keresztbe tett karral, hanem a csípőjüket ringató lányok táncoltak a zene ritmusára. A Dharma is nagyjából egyórányi setlist-tel érkezett, és ők is nagyon jól szóltak – ha lehet, talán még jobban is, mint az Arkhē. A viszonylag klasszikusnak mondható felállás (Gurka László gitár – Kelemen Gergő basszusgitár – Kőmíves András dob) annyival volt megfűszerezve, hogy a csodálatos orgánumú Ritzel Ani kezelte a mikrofont. Az ő részükről több volt az interakció közönséggel, és egy picivel talán vidámabb zenét is játszottak, mint a szombathelyiek, viszont sokkal nehezebben kategorizálható az ő produkciójuk, mint az előző fellépőé. Tulajdonképpen le lehetne hard rock-ozni vagy metal-ozni a zenéjüket, de igazából nem nagyon tartozott az egyik kategóriába sem. Valahogy az egész muzsika keserédesnek hangzott: vidám, csevegős rocknak tűnt elsőre, de sokkal mélyebb, sokkal melankolikusabb volt, mint amit elsőre a hallgató ítélt volna. A rájuk kiszabott egy óra nagyon gyorsan elrepült, és némi poénkodással véget is ért az est második fellépése (Varanasi; Shortcut to Hell; Blue-Blooded Monster; Manhunt Safaris; Waves; One by One; Televised; Black Grain; Break Away; Mirror on the Wall; Sex, Blood; Final Destination; Stardust Gallery; Closest to; Cold). 
A Dharma fellépése után ismét átszerelés, és egy negyedóra múlva következett a Reason. Ők a régebbi anyagaik mellett a hosszú ideje készülő The Divine Rest albumról is hoztak nekünk egy pár dalt ízelítőnek (tájékoztatást is kaptunk: a tervezett kilenc dalból hét már végleges formába van öntve, és csak a maradék kettőn kell dolgozni). Akárcsak az Arkhē vagy a Dharma, úgy a Reason is tiszta örömzene volt – ezek a fiúk azért mentek fel a színpadra, hogy jól érezzék magukat, és ennek hozadékaként egy tökéletes zenei produkciót halhattunk, pontosan olyat, amit egy negyedszázada működő csapattól várunk. A kezdetek kezdetén voltak kisebb gondok a beállással, ugyanis az egyik gitár hangolón maradt, és így nem igazán akart a kontrollban szólni, de ezt később betudták a náthás gitáros által elfogyasztott Paracetamol mellékhatásának. Amennyire nehéz volt az Arkhē illetve a Dharma zenéjét kategorizálni, annyira tiszta volt a kép a Dudás Gábor vezette Reason esetében. Egy harmadik fajta stílust képviseltek ők aznap este, sokkal tisztábban metalos hangzással, mint az előző két fellépő. Itt már hangsúlyos szerepet kapott a duplázó is, klasszikus, verze-riff-szóló felépítésű dalokat hallottunk, mindezt egy kiváló énekteljesítménnyel megfejelve – valóban egy külön élmény volt őket hallgatni. A hangszeres játékból és az éneklésből is mindenki kivette a részét – az icipici színpadon a két gitáros (Horváth Attila és Vándor Erik) valamint az énekes Dudás Gábor csak szoros emberfogásban fértek el, olyannyira, hogy a basszusgitáron játszó Hegyaljai-Boros Zoltán már csak mögöttük, srégen a dob előtt-mellett kapott helyet. Amikor neki voltak énekes részei, akkor Eriknek kellett vele helyet cserélnie, hogy egyáltalán a mikrofonhoz férjen. Akárcsak az est első két fellépője, ők is nagyon szépen és tisztán szóltak, és tényleg egy élmény volt hallgatni a zenéjüket, különösen az ikonikussá vált utolsó dalt (Rise; Black Horizont; Healer; October; Wrong Heaven; We, creators; War; Titans; Brother).
Este tizenegykor véget ért a buli, a környék egyéb klubjaiban-romkocsmákban meg akkor kezdődött a partitájm. Megnyugtató volt látni-tudni, hogy jelentős zenei potenciál fedezhető még fel a szó szerinti underground-ban – és hogy a magyar metal underground élet virágzik, annak többek között ez az este volt a bizonyítéka. Itt három, meglehetősen eltérő stílusú zenét játszó zenekar tett tanúbizonyságot olyan kreativitásról és olyan zenei ötletekről, amik a mainstream-ből is hiányoznak – ezért mainstream a mainstream, és ezért underground az underground. Nem tudom, hányan voltunk jelen aznap este – mivel a zenekarok közönsége nem feltétlenül fedett át, szerintem kábé százötvenen, nagyon maximum kétszázan –, de örülök neki, hogy egyike lehettem a hallgatóságnak. Figyeljétek ezeket a zenekarokat, mivel a Reason nagyon hamarosan új anyaggal fog jelentkezni, és azt csicseregték a madarak, hogy mozgás tapasztalható az Arkhē házatáján Szombathelyen is!
