“A Rockmaratonos koncerttel lezárunk egy korszakot a zenekar történetében”-Borders Of Byzantium interjú

A fiatal srácokból álló Borders Of Byzantium névre keresztelt csapatnak nem csak a neve különleges, hanem a zenéje is, hiszen a harapós, metalcore-ba bújtatott riffek első hallásra magukkal rántják az embert. 2015 óta tartó munkájuk gyümölcseként már számos koncerttel, és egy EP-vel büszkélkedhetnek, azonban legtöbb idejüket most kétségkívül első nagylemezük munkálataira fordítják, na meg persze teljes erőbedobással készülnek a ROCKMARATON FESZTIVÁLOS fellépésükre. Múltról, jelenről, jövőbeli tervekről  kérdeztük a zenekar néhány tagját, kérdéseinkre pedig OLÁH MARCELL, DOBÓ LÓRÁNT, és JOÓ BENCE válaszoltak.

26841127_1606583846123634_5289252778281245273_o

MI A ZENÉTEK LEGFŐBB MOZGATÓRUGÓJA? 

MARCI: Mindig is szerettem zenét írni. Sok olyan pillanat volt az életemben, amikor nagyon jót tett, hogy ki tudtam magamból írni az adott jó, vagy rossz érzéseket. Érdekes dolog dalt írni, mert tök őszinte, de mégis mindenki saját maga idézi fel az általa megélt élményeket.

BENCE: Azt hiszem, számomra a lét. Ezzel tudom a legjobban kifejezni magam. Gyerekkorom óta dalokat írok, és már egy ideje próbálom rögzíteni is otthon, de nem szól úgy, mint amikor stúdióból jön ki. Ez a szépsége a dolognak alkotóként, mert amikor kijön a stúdióból a saját dalod, és megszólal úgy, ahogy el sem tudtad képzelni, az könnyfakasztó tud lenni. Ezen kívül még szerintem a közös alkotás. Nagyon szép folyamat, amikor együtt dolgozunk. A közös próbák, a nagy ivások, a kreatívkodás. Tényleg egy kis család van épülőben.

VAN A BANDÁNAK VÉGSŐ, KITŰZÖTT CÉLJAMILYEN IRÁNYBA HALADTOK, VÁLTOZTAK-E A CÉLOK AZ IDŐ MÚLÁSÁVAL?  

LÓRI: Szerintem nem lehet egy zenekar esetében végső célról beszélni. A mindenek felett álló célunk természetesen, hogy minél több ember szeresse a zenénket, és látogassa a koncertjeinket. Mikor még nem voltam tag, már akkor látni véltem egyfajta erős irányvonalat, a zenekar idejének hajnalán is. A legnagyobb elismerésnek azt tartjuk, ha vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy a “BORDERS OF BYZNATIUM” a kedvenc zenekaruk.

MARCI: Szeretnénk, ha külföldön is megismernék a zenekart, és külföldi fesztiválokon is felléphetnénk. Bár első körben itthon bővítjük a rajongói táborunkat, amire a Rockmaraton egy remek lehetőséget nyújt. Év végén kiadjuk az első nagylemezünk, majd sok koncert, és új videoklipek is várhatóak. Amikor megalapítottuk a zenekart, egyből külföldre akartunk indulni, de időközben megtapasztaltuk, hogy azért ez mégsem ilyen könnyű, sok munka, tervezés, szerencse kell hozzá, de még mindig azt gondolom, hogy merjünk nagyot álmodni. Véleményem szerint azok felé a célok felé haladunk, amiket kitűztünk magunk elé: nagylemez, élő koncertek fejlesztése, hangzás, show-elemek beillesztése a műsorba, így szerintem a folyamatos fejlődés is lehet egy végső cél.

MEKKORA NÁLATOK A DALSZÖVEGEK SZEREPE A ZENÉN BELÜL? MILYEN FORRÁSBÓL SZÁRMAZNAK AZ INSPIRÁCIÓK A SZÖVEGEK MEGÍRÁSÁHOZ?  VAN ÖSSZEFÜGGÉS A DALOK SZÖVEGEINEK TARTALMA KÖZÖTT, VAGY INKÁBB AKTUÁLISAN FELMERÜLŐ TÉMÁKAT DOLGOZTOK FEL? 

BENCE: Régen ez úgy történt, hogy MARCELL másokat felkeresett, hogy írjanak neki szöveget valamilyen ötlet mentén. Többek között én is így kerültem bele a folyamatokba. Az EP alatt még nem voltam tag, de már dolgoztam a dalok szövegein. Mostanra már a dalszövegírást teljesen magamra vállaltam, lévén, hogy én tudok legjobban angolul a csapatban, és van bennem költői véna is, de ez nem zárja ki azt sem, hogy rám szóljanak, amikor nagyon elszállok valami szöveggel. Én általában a személyes tapasztalataim, és értelmezéseimet próbálom kifejezni a dalokban. Van, hogy egy könyv, egy vers, egy filozófus gondolatmenete fog meg, és arról kezdek el írni, vagy éppen agyalni, de sokszor van, hogy csak impulzus szerűen kiírok magamból valamit, ami épp bennem él. Általában elég gyorsan tudok szöveget írni, azt hiszem, jól jött a sokévnyi nem-figyelés, helyette irkálás a suli padban.

ÉLŐBEN, VAGY INKÁBB STÚDIÓKÖRNYEZETBEN ÉRZITEK MAGATOKAT OTTHONOSABBAN? AZ ÉLŐ PRODUKCIÓ, VAGY INKÁBB A STÚDIÓANYAG TÖKÉLETESÍTÉSE A LEGFŐBB CÉL? 

LÓRI: Itt sem tudnék választani. Az a legjobb, ha mindkét síkon fejlődik a kompetenciánk. Mivel nálunk kicsit fordított a helyzet az átlaghoz képest-előbb jelent meg az első EP, mint meglett volna a végleges felállás-így akkor a stúdió anyag tökéletesítésén dolgoztak MARCIÉK. Miután tavaly januártól minden poszton elfoglalta a helyét a megfelelő ember, így gőzerővel nekiláttunk, hogy élőben is vissza tudjuk adni a kezdeti elképzelést.

MARCI: Nekem eddig abszolút a stúdiózás volt a legfőbb cél, imádok ötletelni egy dalon, hogy hogyan lesz érdekesebb a hangzás, megtalálni a dalhoz passzoló effekteket, szinti-hangzásokat, pad-okat. Ezeket az alkotói folyamatokat mindig is élveztem. Aztán az első koncertünkön rájöttem, hogy az élő produkció teljesen más, jött az adrenalin, ahogy láttam, hogy az emberek tudják a dalszövegeket. Hihetetlen érzés volt! Szóval azt mondom, mindkettő fontos.

MENNYIRE VAGYTOK NYITOTTAK A METALON KÍVÜL MÁS ZENEI STÍLUSOKRA? MERÍTETEK MÁS MŰFAJOKBÓL INSPIRÁCIÓT A SAJÁT MUNKÁITOKHOZ?

LÓRI: Mindenkinék vannak ízlésbéli közös pontok, ugyanúgy, ahogy eltérések is. Különböző személyiségek vagyunk, de ez teszi sokszínűvé a zenekart. Egyes tagoknál sűrűn felkerülnek a lejátszási listára akár mai popslágerek is, mígnem másoknál a dallamos hardcore, vagy akár deathcore neves képviselői is helyet kapnak.

MARCI: Én szeretek egy-két popdalt is, a lényeg, hogy valami fogjon meg bennük.

BENCE: Örökzöld klasszikusok, és a sima “mémorientált” dalok sem maradhatnak ki! 🙂

EGY ÖT DALT TARTALMAZÓ EP MÁR A HÁTATOK MÖGÖTT VAN, MOST AZONBAN KÉSZÜL AZ ÚJ NAGYLEMEZ, AMELYRŐL A RAJONGÓK MÁR HALLHATTAK NÉMI ÍZLEÍTŐT “LOSING MYSELF” CÍMMEL. MIT LEHET TUDNI AZ ÚJ ANYAGRÓL?  MIKOR VÁRHATÓ A TÉNYLEGES MEGJELENÉS, ÉS MIRE SZÁMÍTHATUNK EZÚTTAL TŐLETEK?

MARCI: A Losing Myself nem egy sláger, a dal mögött elég mély érzelmek állnak, szerintem a valaga írt legszomorúbb dalunk. Azokat a helyzeteket, pillanatokat foglalja össze, amikor egyszerűen nem látod a kiutat, nem tudod, merre tovább. A dal abba az állapotba repít el, amikor abszolút magad alatt vagy, amikor körülötted szinte mindenki le akar beszélni, hogy “Áhh, ne csináld, ennek semmi értelme”. A kedvenc sorom belőle: “Endless trial has brought me nothing I’ve wanted” Amúgy a dalt május végén adtuk ki.

BENCE: A Losing Myself az egyik dalnak a címe az albumról, ami majd az Odyssey nevet fogja viselni. A koncepció az album mögött az emberi állapot fejtegetése. Minden, ami körbevesz minket és annak érzékelése, értelmezése. Nincs különösebb mondandója a lemeznek, legalábbis nem egy véleményt akar kifejezni a hallgató számára, nem egy kritika akar lenni a társadalmunkról vagy önmagunkról, inkább csak egy leírás arról, hogy ilyen is van, és ilyenek is vagyunk. Hogy megcsalnak, vagy megcsalunk, átvernek, vagy átverünk, stb., ez mind az emberi állapot része. Persze az emberi állapot nem csak a rossz tulajdonságunkat foglalja magába, hanem a sok jót is, hogy tudunk szeretni, bízni, csókolni.

IDÉN TI IS RÉSZT VESZTEK A ROCKMARATONON, A PÉNTEKI NAPON FOGTOK FELLÉPNI A METAL.HU SZÍNPADÁN. AKIK BÖNGÉSZIK A ROCKMARATON NAPI BONTÁSÁT, ÉS VÁLOGATNAK A MEGNÉZENDŐ, VAGY FELTÖREKVŐ ZENEKAROK KÖZT, MIVEL TUDNÁTOK BEVONZANI ŐKET A BULITOKRA?  MIÉRT LESZ ÉRDEMES MEGNÉZNI A BORDERS OF BYZANTIUMOT? 

LÓRI: A ROCKMARATONos koncerttel lezárunk egy korszakot a zenekar történetében. A regények világában ez lenne a bevezetés, a “Carousel” korszak. Itt történt meg az első EP kiadás, végeleges felállás verbuválása, közös bulizások, első koncertezések. Össze kellett csiszolódnunk, voltak nézeteltérések is, mint mindenhol. Szóval itt fogjuk utoljára játszani ebben a formában együtt az EP számait, ahogy eddig, Ezután-hogy folytassam az előző hasonlati szálat-, következik egy új szint, a kiteljesedés, úgy is mondhatnánk, hogy a bonyodalom. Bizony az új korong más lesz, mint az előző. Arra törekedtünk, hogy itt már találkozzon az eredeti irányvonal, az új tagok által belevitt íz, és az újítás hármasa. Aki arra jár, az már egy maximális erőbedobással, és a jövő szele által bontogatott vitorlákkal színpadon álló BORDERS OF BYZANTIUMMAL fogja szembe találni magát. Mindenkit szeretettel várunk! (Már amennyire egy metal zenekarnak illik ezt mondani a szokásos “letépjük az arcotok” stb. szövegek helyett… 🙂 )

KI, VAGY KIK AZOK, AKIKNEK A KONCERTJEIT TI IS MEG FOGJÁTOK NÉZNI?

LÓRI: A pénteki napon az AWS buliját biztos szemügyre vesszük. Ha úgy engedi az időnk, akkor a teremtársaink, a STABBED koncertjére is beugrunk. Tervezünk más napokra is elnézni, ha ez összejön, akkor egy THY ART IS MURDERt biztosan beadunk.

ÉS VÉGÜL…NEM MARADHAT KI, HOGY NE KÉRDEZZEM MEG. VÍZPARTI SÖRÖZÉS A DUNA PARTON, VAGY INKÁBB EGY ÁRNYÉKOS SÖRPAD MELLETT VALÓ ISZOGATÁS?

BENCE: Ami éppen jól esik a nagy pakolászás után. De a vízparti sörözés nagyon csábító, ha hőség lesz, és éget a nap, szerintem a vízből tüdőgyulladásig ki sem mászok!

MARCI: Vízparti sörözés tutira, ha már nyár van! 🙂

ELÉRHETŐSÉGEK:

FACEBOOKINSTAGRAM 

KÉSZÍTETTE: Tancsik Mátyás

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/