******** For English content please scroll down ********

 

Most beszéltem David-del, azt mondta, hogy a helyszínen van, hogy keressed, ha odaértesz. Hívd telefonon vagy WhatsApp-on ha megérkezel, itt a száma…

 

Nem az első alkalom, hogy Magyarországon jársz. Hogy tetszik ez a hely? Hogy tetszik ez az ország?

Tetszik, bár nem vagyok itt olyan gyakran, mint talán Németországban vagy más országokban – de Európa nagy részét szeretem.

 

Volt alkalmad ma körülnézni?

Nem, ma nem. Ma rendkívül elfoglaltak vagyunk, de korábban már igen. A műemlékek gyönyörűek. Tudod, vannak itt barátaim is… Talán három vagy négy, illetve négy vagy öt alkalommal jártam itt az évek során.

 

Tegnap fantasztikus bulit csináltatok Lengyelországban, Varsóban. Hogy sikerült ilyen gyorsan megtennetek ezt a távolságot?

Nos, nem volt az túl gyors… befutottunk, aztán azóta meg csak rohangálunk. Két sofőrünk van, tehát amikor az egyik fáradt, a másik átveszi.

 

Szereted a turnézást?

Az utazás kihívást jelent, de imádok a hallgatóknak zenélni. Szóval vállalom az utazást azért, hogy időt tölthessek a rajongókkal és a barátaimmal.

 

Mennyire vagytok most fáradtak?

Ez lesz a tizenötödik buli zsinórban, pihenőnap nélkül.

 

Ez nagyon kemény!

Az bizony kemény. Minél idősebb leszel, annál nehezebb, nekem elhiheted!

 

Ugyan már, hát tök friss vagy!

Hát, már várom a szabadnapot. Szóval, holnap szabadnapunk lesz, nincs fellépés, cserébe egész nap utazunk.

 

Hadd kérdezzek az korai Morbid Angel korszakról. Mi volt a fő cél a zenekar megalapításakor? Mi volt a hajtóerő bennetek abban az időszakban, az első négy album során, amelyekben részt vettél?

Csak azt csináltuk, amit mindig is szerettünk. Teremtettünk egy egyedi hangzást, és csak folytattuk azt, amit elkezdtünk.

 

Rendben, de mi volt a fő hajtóerőd, a fő motivációd? Hiszen alapvetően megváltoztattátok a műfajt, mondhatni, műfajt teremtettetek.

Nos, nem tudom… Szerintem több zenekar is hozzájárult ehhez. És, tudod, az összes zenekar akkoriban egyedi hangzást produkált.

 

A kevesebb zenekar miatt, vagy a meglévő egyediség miatt?

Nos, most már nincsenek annyira egyedi zenekarok, mint akkoriban – mindenki másol valakit. Megpróbálják utánozni azt, akitől inspirálódnak, ahelyett, mint hogy hozzájuk hasonlóan egyedi hangzást teremtenének.

 

Rendben, de mégis, a Covenant és a Domination még mindig kulcsfontosságú munkák a metal műfajában, ezek alapvető dolgok, amelyekhez semmi sem hasonlítható.

Nos, mi… nem nagyon érdekelt minket, hogy mások mit csinálnak. Arra figyeltünk, hogy mi mit fogunk csinálni. Tehát nem az volt, hogy meghallgattunk egy lemezt, és azt mondtuk, hogy hoppá, így kellene szólnunk, mint ez a zenekar vagy az a másik – teljesen egyedi hangzásunk volt.

 

 

Mi inspirált titeket? Összeálltatok, elkezdtetek jammelni és valamit játszani?

Sok munkát fektettünk a dalokba – itt semmi sem véletlenszerű, minden megtervezett. Majdnem állandóan próbáltunk, szinte folyamatosan zenéltünk, és ez most is így van. Csak játszunk megállás nélkül. Tehát mindenki ismer minden dalt töviről hegyire… mert nem szeretnénk a Pro Tools-tól vagy a click-től függeni, itt minden organikus. Mindig is így volt.

 

Régen az összes album a közös erőfeszítés eredménye volt, tehát mindenki részt vett a zeneírásban?

Természetesen.

 

Hogyan képzeljem ezt el? Folyamatosan gyakoroltatok?

Igen. Naponta öt vagy hat órát játszottunk a hét legtöbb napján.

 

De hogyan lehet összeegyeztetni ezt a családdal, a magánélettel meg a munkával?

Alacsony fizetésű részmunkaidős állásaink voltak – alig volt pénz a számlák kifizetésére és a kajára. És aztán minden maradék időnket a zenének szenteltük.

 

Mennyire statikusak ezek a dalok? Változtak az idővel? Teljesen ugyanazt játsszátok, vagy módosítottatok rajtuk?

Vannak nüansznyi különbségek, olyan dolgok, amelyek talán egy kicsit tisztábbá tesznek bizonyos részeket. Nem olyan, hogy észrevennéd, a dal lényegében ugyanaz marad. Tisztábban szól egy rész, és mondtuk talán finomítottunk egy riff-t, hogy kicsit gördülékenyebb legyen. Ilyesmi, egy pici só és bors.

 

És mi a helyzet a szólókkal? Azok eléggé bonyolultak.

Nem akartam, hogy a gitárosaim pontosan ugyanazt játsszák. Szerettem volna, hogy a saját módjukon fejezzék ki magukat.

 

Mi volt az elsődleges mozgatórugó az I Am Morbid megalapítása mögött?

Nos, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a munka Trey-vel véget ért… és ez nem azt jelenti, hogy kiszálltam, mert ezek az én dalaim is… nos, ő csak az új dolgokat akarja játszani. Tehát valójában már két különböző zenekarról beszélünk.

 

Mit gondolsz, a Morbid Angel-nek voltak különböző időszakai?

Nos, keményen dolgoztunk és kitoltuk a határokat, és ez egy fantasztikus dolog volt. Minden olyan lemezre, amelyen dolgoztam, nagyon büszke vagyok – az életem része. Ezek olyanok, mint gyermekek: ha van gyereked, hogy lehet őt nem szeretni?

 

Ezzel a turnéval a Covenant 30. évfordulóját ünneplitek. A jövőben terveztek hasonló ünnepséget a Domination számára?

A téma felmerült, megvitatjuk, meglátjuk. Sok tennivalóm akad mostanság.

 

Elismert basszusgitáros vagy a műfajban. Tanultál játszani ezen a hangszeren, vagy természetes tehetséged van?

Iskolában nagybőgőn játszottam az iskolazenekarban. De azt kell mondjam, hogy nem vettem komolyan, csak azért csináltam, mert a zene érdekelt jobban, mint más dolgok… ez egy olyan foglalkozás volt, amire ellóghattam azokból az órákból, amiket utáltam. Van hallásom, és azt hiszem, elég jó fülem van a zenéhez. Ha hallok valamit, azt képes vagyok eljátszani hallás után. Tudok kottát olvasni, megtanultam, de nem gyakorlom, tehát csak nagyon, nagyon lassan tudok kottából játszani. Ha adsz egy kottát, valahogy nagynehezen kitalálom, de inkább ne is adj: egyszer meghallgatom, és onnantól emlékezni fogok rá, bármikor simán eljátszom.

 

 

Miből merítesz leginkább inspirációt? A zene inspirál, filmek, vagy a táj?

Minden. Minden inger, ami az életemben ért, valamilyen módon befolyásol. Lehet az szeretet, düh, szépség… mindenféle. Minden egyes nap látsz valamit, egyik inspirálóbb, mint a másik – látod amit látsz, hallod amit hallasz, ötleteid lesznek, és abból néha egy dal születik.

 

Amikor basszus-sávot írsz, a gitár vezeti a játékodat, vagy teljesen más a megközelítés?

Ebben a fajta zenében nincs túl sok mozgástér. Nem olyan, mint a szokásos rock and roll – itt minden hangnak a helyén kell lennie, különben úgy rossz, ahogy van. Tehát próbálok egyéni lenni ott, ahol tudok, de fontosabb, hogy maga a dal egyben legyen. Inkább beáldozok ötleteket annak érdekében, hogy maga a dal jobb legyen.

 

Rendkívül tehetséges zenészek, négy kreatív srác utazik együtt, többek között két eredeti Morbid Angel-tag. Dolgoztok valamin, vagy jammeltek időnként?

Sok mindenről beszélgettünk. Ismétlem, nagyon elfoglalt vagyok, éppen befejeztem a jövőre megjelenő új Vltimas lemez felvételét. Nagyon-nagyon elfoglalt leszek vele, nem az van, hogy csak ülök és várom, hogy történjen már végre valami. De minden nap van valami új, néhány dolog, amit egy kicsit próbálgattunk, a gitárosok és én. De nem mondom, hogy csak ez jár a fejünkben, jelenleg mindenki el van havazva mindennel.

 

Már csak két olyan kérdés maradt a listámon, amit mindig mindenkitől megkérdezek. Az első: mit jelent számodra a metal?

Metal? Csak egy zenei műfaj. A rock is egy zenei műfaj. A metal számomra sokkal karakteresebb, megvan a lendülete, és ezt szeretem benne. Szeretem a kemény zenét, de mindenféle egyéb zenét is szeretek.

 

És az utolsó kérdés: mit jelent számodra a zene?

Szeretet. Szeretet és önkifejezés… művészet. Ennyi. Valójában egyszerű dolog, nem nehéz ez. A szenvedélyemet valamilyen módon kifejezem, megosztom az emberekkel. Órákon át tudnék erről mesélni, de most sajnos nincs ennyi időm. Tehát csak azt mondom, hogy szeretem a zenét. Bennem van a zene. Ez vezeti az életemet… a zene sosem megy ki a fejemből. Zenét álmodom. Éneklek a zuhany alatt. Éneklek a háziállataimnak. Éneklek a feleségemnek. Az életem minden része valamilyen módon a zenére épül, és így apránként elosztom magam.

 

Köszönöm szépen az interjút!

 

 

A szerkesztőség köszönetét fejezi ki Suzanne Penley-nek, aki nélkül ez az interjú biztosan nem jöhetett volna létre.

Írta: Á

 

******** English content ********

 

Just heard from David, he said he is at venue, said to look for him when you get there. Perhaps you can communicate with him directly via Whats App when you arrive, here is his mobile number…

 

I think that’s not your first time here in Hungary. How do you like this place? How do you like this country?

I like it. I mean, I’m not here as often as maybe in Germany or in other countries, but I like all of Europe for the most part.

 

Have you had a chance to take a look here around today?

Not today, no. We’re super busy today, but in the past I have. The architecture is beautiful. You know, I also have friends here… I’ve been here maybe three or four, maybe four or five times over the course of a number of years.

 

Yesterday you had a nice show in Poland in Warsaw. How you made this distance so fast?

Well, it’s not very fast. We showed up and it’s been very busy all day. We have two drivers, so they just… When one gets tired, the other one takes over.

 

So, do you like touring at all?

The travel is challenging, but I love making music for people. So, I put up with the travel in order to spend time with my friends.

 

And how tired you guys are all in all?

This will be 15 shows in a row with no day off.

 

Shit, that’s really, really hard!

That’s absolutely hard. The older you get, the harder it gets. Trust me.

 

But come on, you are absolutely fresh!

I mean, I’m ready for a day off. So, tomorrow is a day off, but not off as it’s a travel day.

 

Let me ask about the early Morbid Angel period. What was the main idea behind forming the band? What was the main driver behind you guys at that time, during the first four albums you participated in?

We were just out to do what we do. I mean, we made a sound that was unique, and we just kept doing what we were going to do.

 

Okay, but what was your main driver, your main motivation? Because you basically changed the genre. You made an absolutely brand new genre that way.

Well, I don’t know… I think there was a number of bands that contributed to that. And, you know, but all the bands at the time, everybody sounded unique.

 

Because of a small number of bands? Or because of uniqueness?
Well, now everything is not quite as unique as it was, because everybody copies a lot of new bands. They try to sound like who they were influenced by, rather than sound like them.

 

Okay, but still, Covenant and Domination are still reference points in the metal, like Arise from Sepultura and a few other things. They are fundamental things not similar to anything else.

Well, we… we didn’t really pay attention to what other people were doing. We paid attention to what we were going to do. So it’s not like we listened to a record and said, oh, we need to sound like this band or that. We had our own sound.

 

 

What was your inspiration behind it? You just got together, started jamming and played something?

Well, I mean we put a lot of work into the songs. I mean, it’s not random, everything is very deliberate. We rehearsed all the time, almost played constantly. And we still do. Just play all the time. So everybody is familiar with [everything]… because we don’t like to rely on Pro Tools and click tracks and everything. We don’t have any of that, everything is organic. And that’s always been that way.

 

In the past, all those albums were the result of a group effort, so everybody participated?

Of course.

 

So how can I imagine? That was a constant jamming, basically?

Well, yeah. I mean, we would play for five or six hours most days of the week.

 

But how is it possible to put it together with family, your private life, with job, with the band?

We had jobs that were very low-paying ones, that were part-time. Only enough money to barely pay the bills and eat. And then all the rest of the time, only went to the music.

 

So that was a binary thing, just to gain some money to pay the bills and later on play music?

As much as we could, yeah. That’s where we started.

 

How static the early those songs are? Are they changing through time? Are you playing absolutely the same thing, or you change it a little bit?

Minute little differences, things that maybe add a little bit more clarity to parts. Not that you would notice. I mean, the song is the same. Maybe we cleaned up a part and said, let’s maybe tweak this fill a little bit to where it’s a little smoother. Just this kind of stuff, adding a little bit of salt and pepper.

 

And what about the solos? Because those are quite complicated ones.

Well, now, my guitar players, they give a nod to the solos, but I don’t want them playing the solos note for note. I want them to express in their own way.

 

In the past, what was your main driver behind starting I Am Morbid? So what was your main inspiration?

Well, when it became clear that my relationship with Trey was just done… and that doesn’t mean I’m done, because, these are my songs too, you know… and he only wants to play the new stuff. So it’s two different bands. It really is.

 

What do you think, did Morbid Angel as a band have different kind of periods?

Well, I mean, we were working hard and we were, you know, breaking down boundaries. I feel great about it. All the records that I did, I’m very proud of, and it’s part of my life. They’re like children, and if you have a child, you don’t not love your child?

 

With this tour you are celebrating the 30th anniversary of Covenant. In the future, are you planning to have a similar kind of celebration for Domination?

The subject has come up, it’s been discussed, we’ll see. I have a lot of things going on, so.

 

 

You are recognized as a significant bass player through the genre. Have you had the chance to learn to play this instrument, or you are a natural-born talent?

I played upright bass when I was in school, in the orchestra. But I wouldn’t say that I took it seriously, it was just only because I care more about music than I cared about other things… it was a class that I could get out of classes that I didn’t like. I have an ear… I think I have a pretty good ear for music. I hear something, and I can play it just by listening to it. I can read music, I learned to read music, but I don’t practice it, so I’m very, very slow. You give me a chart, I could somehow figure it out, but I’d rather… don’t give me a chart, let me hear it once, and I would remember it and play it. It’s more like this.

 

Where mostly your inspiration is coming from? Other different music is inspiring you, or movies, or landscapes?

All of it. I mean, any stimulus that I have in my life is going to influence me one way or another. It’s either going to be love, it’s going to be anger, it’s going to be beauty, it’s going to be everything. Every single day you see something, and maybe something is more inspiring than something else, you see what you see, you hear what you hear, and you make some ideas about it, and sometimes it’s a song.

 

When you are creating a base track, your playing is lead by the guitar, or you are trying to have a completely different approach?

With this kind of music, there’s not so much room for it. It’s not like standard rock and roll where you play blues and I can walk around, here every note has to be where it is, otherwise it’s wrong. So I break out where I can, but what’s more important to me is that the song sounds solid. So I would sacrifice notes just to make the song better.

 

Extremely talented musicians, four creative guys are together, two ones from the original Morbid Angels staff. Are you working on something, or are you jamming together? Is anything happening in that direction?

We’ve discussed a lot of things. Again, I’m very busy, I just finished recording the new Vltimas record next year. I’m going to be very, very busy with that, it’s not like I’m just sitting around waiting for something to happen. Every day is something new. So we have a few things that we’ve messed with a bit, the guitar players and I. And we haven’t said, okay, let’s only think about this, because everybody is doing so much.

 

Two questions left on my list, what I always ask from everyone. The first one is: what does metal mean to you?

Metal? It’s just a genre of music. I mean, rock is a genre of music. Metal has, to me, a bit more attitude. It’s more gusto, and that’s what I like about it, I like heavy music, but I like all kinds of music so, you know.

 

And the second question: what does music mean to you?

Love. Love and expression. And art. That’s it. It’s really simple, it’s not difficult. It’s all the passions that I have that I put in a certain way and share with people. I could talk for hours, but I don’t have hours. So, it’s just, that’s breaking it down to, I love music. I am music. Music leads my… music never comes out of my head. I dream music. I sing in the shower. I sing to my pets. I sing to my wife. Everything in my life revolves around music in some way. And so, I’m just sharing myself.

 

Many thanks for you time.

 

 

The editorial team would like to thank Suzanne Penley, without whom this interview would certainly not have been possible.

Written by Á