Június végén jelenik meg a szentesi death metal kvartett, a Diafragma debütáló albuma, a Soulscream digipack CD formátumban, illetve limitált póló plusz CD verzióban. Megkérdeztünk pár hazai zenészt, hogy miként emlékeznek vissza a Diafragma zenekarra és arra az időszakra. Előrendelés
„Emlékszem a győri Bahia boltban vettem meg a Soulscream kazettát, mert ott voltak elérhetőek a Trottel Records kiadványai. A gyilkos Condemned to Mortality demo után, ami után a Diafragma többször is játszott Mosonmagyaróváron, én egy még inkább technikás death metal cuccot vártam, ehelyett egy elég skandináv hatású, dallamosabb anyag lett az első Diafragma nagylemez, ami a Broken Soul nyitányával valami elképesztően gyönyörűen indul és így is folytatódik. Nem is kell mondanom, hogy abszolút betalált nálam az anyag.
Most, hogy jó pár év elteltével újra lepörgettem a lemezt, még ugyanúgy emlékeztem a dalokra, mintha csak pár napja hallgattam volna utoljára. A dallammenetek, a két ellenpontozó gitárral zseniálisak, Vígh Endre meg talán az ország legjobb dobosa volt a stílusban. 1998-ban, amikor kijött még csak formálódott a Casketgarden zenekar gondolata, és megerősített abban, hogy én is zenekart alapítsak. A lemez simán ott van a legjobb magyar death metal anyagok között, a Subject demók, az Intense Agonizing, Testimony és az Extreme Deformity debüt albumai mellett. Szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehettem ebben a korszakban és később volt szerencsénk közösen koncertezni is a Diafragmával.”
Tóth Balázs (BalashToth, Casketgarden)
„Hol is kezdjem?! Talán ott, hogy a napokban barkácsoltam épp és kellett a szerszámos ládám a jobb cuccokkal. Honnan tudom, hogy hol a teteje a ládának? Onnan, hogy díszeleg a tetején a mai napig, egy az ősidőkből megmentett Diafragma matrica! Valamelyik közös fellépésen kaptam tőlük, utána az énekládámon díszelgett. Amikor a Testimony-val abbahagytam a zenélést, a ládáról lefejtettem a matricát és vastag celluxszal felraktam a szerszámos ládára. Ennyire tartom meg a dolgokat régről és vele az emlékeket. A szintén ajándék eredeti pólót már megette az idő, egy 15 évet azért hordtam. Aztán miután elfeslett, megszereztem a logót és újra nyomtattam magamnak. Többen is kérdezték koncerteken, hogy ez még az eredeti-e.
Ezek az emlékek a ’90-es évekből származnak, valahonnan a magyar Death Metal születésének környékéről. Ott éledezett ez a vonal a Life Discussion, Intense Agonizing, Extreme Deformity, Monastery szülőcsatornájában, sokadik szukafattyaként: a Christian Epidemic, Dark Clouds, Testimony és beszédünk tárgya a Diafragma.
Feltétlen öröm számomra, hogy megkapja a megérdemelt keretét ez a magyar alapmű is, Bakelit és CD formában a Metal.hu jóvoltából. Ez a misszió szerintem nagyon fontos! A metál rajongók elérjék, jó minőségben az ilyen korai alap anyagokat.
Már a korábbi demók is előre vetítették, hogy a szentesi négyesfogat a nagylemezzel óriásit fog gurítani. Úgy is lett! A Soulscream olyan sodró és egységes skandináv tipusú dalfolyamot hozott a hazai színtérre, mint előtte senki, utána sem nagyon. A zenészek biztos hangszeres tudása kiemelkedő volt a mezőnyben, a dalszerkezetek is megfontoltak és fogósak. A mai napig itt csengenek fülemben a Broken Soul, vagy a Lava Of My Illusions dallamai. Meg volt az egyensúly a zúzósabb részek és dallamos reszelések között. Vigh Endrét a dobolása messze kiemelte az akkori mezőnyből. Látványos, erős, gyors és pontos volt, lemezen és élőben is egyaránt. Gitárosok jól horzsoltak, a koncerteken is már kiérlelt produkció volt a lemezmegjelenésre a banda. Az ének hozzá illően elég agresszív, néhol már a Deicide jutott eszembe. Tibi nagyon jól tette a dolgát frontemberként is. Aki szeretne képbe kerülni, hol tartott a hazai mezőny a Death Metal ébredésének idején, szívből ajánlom ezt a produkciót. Megállja a helyét bármilyen összehasonlításban. Örülök, hogy részese lehettem ennek a korszaknak és hogy barátaimnak tarthatom a tagokat. Sok közös élményünk örökre elkísér. Diafragma – Török Bálint, Vígh Endre, Kovács Tibor és Miklovicz Gyula.”
Bazsó László / (Metál Kanál, Testimony)
„Annak idején, kedves barátomtól, Tóth Mátétól kaptam ajándékba egy válogatás kazit. A 90-es években javában ment a kazettacserélősdi, egymásnak másoltuk át súlyosabbnál súlyosabb metal lemezeket. Az A oldalon a Sear Bliss: Pagan Winter demója foglalt helyet, míg a B oldalon egy dél-amerikai kalózrádió teljes műsoranyaga, tele full ismeretlen death metal és grindcore csapatokkal. Csak találgatni lehetett, hogy mi volt az akkori setlist, ugyebár a net sem volt nagyon elterjedve / bekötve és PC-k is alig, hogy rákeressünk ezekre a bandákra. Emlékszem volt egy track, akkora zsigeri erővel bombázott szét, hogy csak lestem. Még a szövegét is megtanultam, amennyire lehet.
1998-ban alapítottuk a Gholgoth-ot, a városunk underground metal zenészei pedig elkezdtek bandázni és egy kisebb közösséget kiépíteni. Úgy hozta a sors, hogy összebarátkoztam Kovács „Tiptiripp” Tiborral, a Diafragma énekes / gitárosával, akitől kölcsönkaptam a Soulscream albumot és a Condemned To Mortality demót kazettán. Ekkor jött a döbbenet: amit én anno abban a rádióműsorban felfedeztem és gyakorlatilag emiatt rongyossá hallgattam, az a Diafragma – Inside My Fears dala volt a demóról! Heuréka! Ez kb. a megvilágosodás erejével hatott rám, amit a Soulscream debütön hallható zene csak még jobban felerősített.
A későbbiekben volt szerencsém évekig együtt zenélni a Gholgoth-ban Endrével és Tiborral, miután 2000 környékén földbeállt a zenekaruk, így rengeteg közös emlékünk van az idők előtti időkből. Az akkori metal színtérre óriási hatással volt a Tiptirippék zenéje, ott voltak a kezdeteknél, a death metal és grindcore honi kirobbanásánál, mellé még külföldi bandás fellépések – a Vader és a Krabathor előtt – de ha a kultikus Graffiti Klub is mesélni tudna… A Soulscream sosem jelent meg vinylen vagy CD-n, ennek ellenére underground kortörténeti fontossága és a hazai, súlyos fémzenékben betöltött ikonikus státusza máig tagadhatatlan.
A Soulscream album, számomra mindig is egy olyan inspiratív energia a mai napig, mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az utamon végig menjek, és azzá váljak, aki ma vagyok. Több szempontból vizsgálva is. Furcsa ezt így kimondani, de valahol rettentő hálás vagyok, hogy részese lehetettem ennek a buzgó zenei közegnek, hogy barátaimnak tudhatom őket és, hogy ennyi mindent megéltünk. Tudom azt is, hogy sokaknak mennyire fontos a Diafragma Soulscream lemeze, ezért úgy gondolom, hogy a mostani verzióval végre egy tátongó űrt fogunk bepótolni a Magyarországi death metal palettán.”
Molnár Zoltán (Metal.hu, Gholgoth)
