Az idei év egyik meglepetése volt a NEST OF PLAGUES európai turnéja a FLESHGOD APOCALYPSE előzenekaraként, gyorsan meg is kértük őket hogy meséljenek az élményeikről.
Gyanítom élményekkel tele, de fáradtan értettek haza, hogy éreztétek magatokat?
Dani: Egy kombinációját érzem annak, hogy fel vagyok töltve boldogsággal és élményekkel, valamint ki vagyok merülve. 3 hét után először feküdtem a saját ágyamban, úgyhogy rögtön be is aludtam, mint akit arcon rúgtak. De megérte, természetesen elképesztő volt. Szívesen mennék most még egy hónapra.
Hogy jött ez a lehetőség, ki segített nektek ebben?
Evi: Varga Balázs kötött össze a turné szervezőivel, aki a Fekete Zajnál és a Tixánál is a főnököm. 🙂 Kiesett egy zenekar a turnéról és last minute kellett valaki, mi meg épp jókor voltunk jó helyen. 1 nap alatt aláírtuk a szerződést, a következő héten meg már be is jelentettek, úgyhogy elég gyorsan zajlottak az események.
Gondolkodtatok rajta vagy egyből tudtátok, hogy menni fogtok a turnéra?
Evi: Tudtuk, hogy ez egy kihagyhatatlan lehetőség, amivel hatalmasat tudunk előre lépni, úgyhogy a kérdés inkább az volt, hogy hogyan tudjuk megoldani, hogy menjünk. Össze kellett szednünk a létező összes erőforrást, amiben szerencsénkre sokan segítettek – innen is köszönjük az Empire Merchnek és Forray Tominak, hogy pár nap alatt elkészítették és megelőlegezték nekünk az összes merchet, Szvirida Andrisnak az Osiris Accessoriestól, hogy ugyanezt a szívességet megtette nekünk a signature pengetőkkel, Varga Balázsnak, hogy segített elintézni a létező összes papírmunkát és mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, hogy elindulhassunk! Ezen kívül még meg kellett oldanunk a munkahelyi kérdéseket és le kellett mondanunk a saját önálló Európa turnénkat is, amit egy éve szerveztünk és februárban indult volna.
Dani: Egy percig nem volt kérdés, hogy kölcsön fogok kérni! Én menni akartam mindenképp.
Máté: Én gondolkodtam. Lett volna egy záróvizsgám az egyetemen, de egy gyors zenekari meeting után győzött a carpe diem és mehetett a mának élés. Amúgy ez egy soha vissza nem térő lehetőség volt és mindig is egy ilyenre vártunk, szóval a kis megingásom az elején inkább a hirtelen jött döntési helyzettől való ijedtségből jött. Belül egyértelmű volt, hogy menni kell és akarok is.
Meló vagy más para nem merült fel ami kicsit nehezítette az indulást?
Máté: Munkaügyben, hál istennek, nem volt probléma és meg is tudtam oldani a turné alatt, hogy remote dolgozzak. Szerintem a legnagyobb parák a papírok, a bürokrácia, a merch rendelés meg a ki- és visszautazás megszervezésével voltak. Papírok terén nagyot ment Prüntyő (*így hívja Evit a zenekar – szerk.), úgyhogy még egyszer ezer hála és szép munka! Meg persze Forray Tomi, Szvirida Andris, Varga Balázs, köszönjük szépen a segítséget!
Evi: Szerencsére mind a négyen meg tudtuk oldani, hogy kevesebb órában és home office-ban tudjunk dolgozni a turné alatt. Voltak nehezebb pillanatok, nyilván fárasztó volt, de ez ezzel jár. A többi zenekarból és még a Fleshgodból is többen voltak, akik végigdolgozták a buszból a két hetet. Máté államvizsga parája viszont rendesen beszaratott mindannyiunkat.
Balázs: A meló volt talán a legkevésbé para ebben, engem nemhogy elengedtek, hanem kb irigykedtek, hogy ennyi kurvajó helyre megyek. Az első nagyobb nehézséget az okozta, hogy hogy jutunk el a pick-up pontra ennyi cuccal. A repülő túl drága lett volna, a vonatút túl hosszú, a hajón meg tengeribeteg leszek, úgyhogy végül autóval mentünk Amszterdamba, a felvételi pontra. Mire megszültük ezt a döntést, úgy éreztük magunkat, ahogy az ember általában egy diplomás logisztikai szakreferens továbbképzés után érzi magát. A másik nehézség Máté meggyőződése volt, hogy semmi szükség nincsen most államvizsgázni, diploma nélkül is lehet boldog, teljes életet élni, ami a turnén be is bizonyosodott.
Milyen volt a többi zenekar, kikkel bandáztatok a legtöbbet, kivel lettetek öribarik a turné alatt?
Evi: A turné első felében a japán Ethereal Sinnel és a koreai Dark Mirror ov Tragedyvel utaztunk együtt. Valami elképesztő humorú társaság voltak, rengeteget hülyültünk a buszban. Aztán ők leléptek és jött a japán Serenity in Murder és az izraeli Structural, akikkel szintén sikerült összemelegedni a buszos lounge-ban tartott partik alatt. A sofőr nem mindig örült nekünk, de egyébként jól viselkedtünk. 🙂 A görög W.E.B.-bel is sokat lógtunk, ők az elejétől a végéig ott voltak. A Fleshgodból a dobossal, Eugene-nel nagyon hamar sikerült összehaverkodni, miután az első állomáson lazán ránk köszönt, hogy „Sziasztok!”. Nem tudtuk, de ő félig magyar – félig ukrán és beszél magyarul. A Fleshgod többi tagjával ritkábban tudtunk időt tölteni, de az énekessel, Francescoval volt egy komolyabb beszélgetésünk, amivel szerintem évek kínlódását spórolta meg nekünk, meg a turné végén egy kisebb afterparty is ment a buszukban.
Dani: A Fleshgod gitárosával, Fabioval is összehaverkodtunk, elkérte és kipróbálta Evi Solarját, aztán el is döntötte, hogy vesz magának egyet.
Máté: A Dark Mirrorral és az Ethereal Sinnel születtek maradandó poénok, amiket jó lesz felidézni random a BKV buszon, ha röhögni akarok. Eugene-nel sokat lógtunk meg dumáltunk, főleg Portóban a day offon. Francescoval a beszélgetés tényleg nagyon jól esett és ellátott minket tanácsokkal a jövőre nézve. A W.E.B.-bel is végigment a haverkodás, plusz a gitáros egy eszméletlen színészi tehetség, mind a színpadon, mind egy átlagos élethelyzetben, szóval őt imádtam nagyon.
Legjobb és legkellemetlenebb buszos storyt meséltek?
Evi: A legjobb egyértelműen a lounge partik, a legrosszabb az Angliába bejutás majd az onnan kijutás hajnalban. 4x keltettek fel különböző papírozások (útlevél, vámkezelés, komp, megint vámkezelés, majd visszafelé ugyanez) miatt, és valamiért ezek a vám irodák kilométeres sétákra vannak a semmi közepén a hóviharban. Néha úgy éreztem magam mint valami kiképzőtáborban. 😀
Balázs: Nekem az volt a legkellemetlenebb, amikor egy nagyobb fékezésnél felborult valami üdítő a buszban, és gondoltam beteszem a hűtőbe, hogy stabilan legyen, de a következő fékezésnél én borultam fel és beestem a hűtőbe. 😀 Máté kinevetett.
Dani: Én az alsó “tyúkólban” aludtam és minden reggel arra keltem, hogy bevertem a fejem a fölöttem lévő ágyba. Kábé a 8. után már sikerült megtanulnom és félálomban mutattam magamnak, hogy hó-hó tudom, hogy most nem baszom be a fejem. Minden más tök jó élmény nekem, leszámítva még a UK-ba átkelést a sok bürökráciával. LONG LIVE THE BREXIT!
Máté: A legjobb természetesen a partik és majdnem az összes koncert. A legrosszabb, amikor megsértődtem a Nestre…
Van olyan dolog amivel készültetek de visszatekintve már tök feleslegesnek tűnik? Pl. a karton pacal konzerv vagy a szatyornyi zokni? És mi az ami kellett volna helyette de nem vitettek?
Evi: Én nem szoktam túlpakolni, max a két pulcsi helyett elég lett volna egy is, meg vittem pár zabkását just in case, de viszem is haza magammal. Az viszont fix, hogy vennem kell egy értelmes téli cipőt meg egy melegebb kabátot, mert sokszor szarrá fagytam. Még novemberben vettem egy powerbankről fűthető mellényt, ami iszonyat jó találmány, de sajnos elromlott az út felénél, úgyhogy nekem addig tartott a boldogság…
Dani: Készülhettem volna még pár töltővel, mert a sajátomon kívül Balázsét is elhagytam.
Máté: Nyugalom és hársfa tea nem kellett volna…
Balázs: A Nyugalom tea tényleg túlzás volt..
Stílusilag talán kicsit különböztettek a többi bandától, ez végül előny vagy hátrány volt szerintetek?
Máté: Nem gondoltam, hogy hátrány lesz. Így sokkal inkább ki lehet tűnni. A setlist összeállításánál is megbeszéltük, hogy ne direktben “kedvezzünk” a black/death metalosoknak a régebbi death számainkkal, hanem inkább azokat vigyük, amiket szeretünk élőben játszani. Az a lényeg, hogy energikusak legyünk és be is vált, mert ezt utólag meg is kaptuk pozitív visszajelzésként.
Evi: Abszolút előny volt. Tartottunk tőle, hogy teljesen más lesz a közeg és nem fogják szeretni a zenénket, de végül minden alkalommal kiemelték, hogy mennyire energikusak vagyunk a színpadon, tetszik nekik a mondanivalónk és a legtöbb fejrázást és circle pitet is nekünk sikerült összehozni. Látszott a közönségen, hogy értik a zenénket és elkapta őket a feeling, ennél több meg nem is kell.
Dani: Abszolút előny, és szerintem ezeknél a turnéknál ez a jó, hogy ha minél több stílust érintenek. Francesco, a Fleshgod énekese is így volt ezzel, neki is átjött ez energia meg az üzenet, amit közöltünk.
A közönség visszajelzései milyenek voltak? Történt olyan, ami titeket is meglepett?
Evi: A fentieken kívül talán még annyi, hogy support bandához képest tök jól fogyott a merch, rengetegen odajöttek hozzánk dumálni a koncert után és sokan örültek annak, hogy egy olyan komoly témakört hozunk be, mint az OCD és a mentális nehézségek. Voltak olyanok is, akik a turné több állomására is eljöttek.
Dani: Rengeteg helyen jött oda hozzánk magyarul beszélő ember. Számomra ez kicsit meglepő volt, meg tökre örültek ők is, hogy Magyarországról is látnak bandát.
Máté: Jók voltak és minden koncerten volt headbang vagy circle pit. Engem a sok CD aláírás pl. meglepett. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyien vesznek 2023-ban is CD-t. Meg az, hogy viszonylag sok ember mert odajönni és akár komolyabb témákról vagy bármi személyes élményről beszélgetni.
Hol voltak a legjobb koncertek és miért?
Máté: London, Lisszabon, Toulouse. Technika, közönség, hangulat a legjobb volt. Pratteln-Svájcot is besorolnám a legjobbak közé, mert életem legnagyobb termében játszottam (1700 fő). A közönség ott kevesebb volt az átlagosnál, de a technika, a terem, és amúgy a hangulat is nekem fullos volt.
Balázs: London volt a legjobb összességében, soldout show, jól szólt befelé és kifelé is, végre nem volt dob emelvény, plusz ez volt a 3. koncert, úgyhogy jól be voltunk már melegítve – minden tökéletes volt. A koncertet pedig elmaradhatatlan bebaszás követte, mivel aznap volt a szülinapom, majd mindennek a tetejébe még a méltán híres Siegler Áronnal is találkozhattam, ami nem kis szó. A második, amit kiemelnék Limoges volt Franciaországban, ahol 5 (öt) fogásos vacsival készültek, már arra kellett figyelni, hogy ne együk halálra magunkat a koncert előtt. Itt is minden király volt: a közönség, a színpad, a backstage és még sorolhatnám.
Evi: Nekem a kedvencem London, Milano, Porto, Lisszabon és az összes francia állomás volt. Ezeken a helyeken nagyon jó volt a közönség, a helyszín és a technika is, a francia állomásokon pedig ez kiegészült egy olyan cateringgel, amit álmomban sem gondoltam volna. A sajt- és sonkatálaktól kezdve az ötfogásos vacsoráig meg a francia vörösborokig mindent elénk raktak, imádtuk.
Dani: Számomra is London volt a legtökéletesebb, a francia showk a helyszínek miatt, Svájcban pedig a Z7 az valami eszméletlen nagy és király hely. Milanót is tökre élveztem, valamint a Portugál koncerteket. Ezek közül Lisszabon különösen nagy élmény volt nekem meg Evinek, mert 8-9 hónappal ezelőtt voltunk azon a helyen egy helyi System of a Down tribute koncerten. Már akkor beszéltük, hogy itt játszanunk kellene és nem telt el egy év és ez meg is történt. Számomra az elképesztő érzés volt plusz Portugáliát is imádom.
Nektek mint zenekarnak mi volt a legjobb dolog ezen a turnén? Mi a legfontosabb amit kaptatok ettől a lehetőségtől?
Balázs: Számomra az volt a legjobb érzés, hogy bebizonyosodott, hogy van jövője annak, amit csinálunk. A két hét alatt rengeteg helyszínen felléptünk, rengeteg emberrel megismerkedtünk és rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk szakmailag, technikailag, turnéilag, menedzselésileg, táplálkozásilag, pénzügyileg és persze: lelkileg.
Evi: A legfontosabb célunk a turnén a kapcsolat- és közönségépítés volt. Nagyon boldog vagyok, mert nem csak a közönségre sikerült jó benyomást tenni, hanem a szervezőkre és a többi zenekarra is, úgyhogy már most több meghívást kaptunk különböző helyekre és még nem akarom elkiabálni, de egy következő hasonló turné is kilátásban van. De a legjobb dolog az egészben nyilván maga a zenélés és a színpad. Az a 30 perc volt minden napnak a fénypontja.
Máté: Hát minden lényegében. Európai klubok technikai lehetőségeinek megismerése, turnészervezésbe való belelátás, zenekari kapcsolatok kialakítása, más kultúrák megismerése, egyéni és zenekari helytállás. És talán ki merem jelenteni, hogy óriásit nem hibáztunk a szervezés kivitelezésében és a koncerteken sem. Sőt, kifejezetten olyan visszajelzéseket kaptunk a közönségtől és a turné managertől, hogy élvezhető és energikus, amit csinálunk. Szóval nekem ez utóbbi nagy elismerés volt.
Dani: Azokon kívül, amit elmondtak a többiek, még két dolgot emelnék ki. Egyrészt nekem elképesztő, hogy a To Kill a God sztoriját és a mentális egészségemmel kapcsolatos történeteket el tudtam mondani, énekelni ennyi embernek. Úgy tűnt, hogy örültek az emberek az üzenet közlésnek, meg annak, hogy így próbáljuk meg megtalálni egymást és nem hagyjuk egyedül a másikat. Tudom, ez nagyon hippi, de nekem is ez segített a legjobban. A zene meg a barátaim. A másik a visszajelzés, hogy amit csinálunk, az érdekel embereket. A jobb mentális egészségért való üzenetünk, valamint a pusztító energia, amit átadunk a közönségnek és csinálják velünk, ez nagyon király.
Hogyan tovább, mik a terveitek 2023-ban?
Evi: Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Februárban és márciusban befejezünk 5 félkész dalt a következő albumra, aztán demózunk és elkezdünk kiadót keresni. Tavasszal lesz 1-2 hosszú hétvégénk külföldön, nyáron fesztiválok, az őszt pedig még nem látjuk teljesen, de alakulóban van.
Máté: Rövidtávú cél mindenféleképpen az, hogy befejezzünk az új dalokat teljesen készre. Igen, lényegében ez a februári-márciusi terv, ezért nem lesz túl sok koncert nyárig.
Balázs: Upgradelni kell a cuccainkat, hogy még jobb legyen a hangzás, plusz jó lenne turnébuszt venni, ha már ennyit megyünk külföldre. Szóval továbbra is milliókat kell majd beleölni ebbe a projektbe, úgyhogy Pepsi Béla szavaival élve csak annyit kérnék: “aki nézi ezt a filmet küldjön segítséget. Mert itt fogunk megdögleni…”
