Szeptember 29-én este egy különleges koncertnek lehettünk tanúi, ami ezúttal kivételesen nem keményzene volt, viszont főleg a metal rajongóit érintheti. Ez nem más volt ugyanis, mint a Nightwish 3 tagjának projektje, a 2017-ben alakult Auri. A Tuomas Holopainen billentyűs által alapított zenekar olyan atmoszferikus, mesebeli zenei légkört teremt, ami elhiteti a hallgatóval, hogy egy erdő közepén játszódó fantasy-történetbe csöppent, amit Johanna Kurkela angyali hangja narrál, és tündérszerű megjelenése és gesztusai tesznek autentikussá. Tuomas és Johanna oldalán zenél még Troy Donockley is, akit szintén a Nightwishból ismerhetnek a legtöbben mint multi-instrumentalistát. A dobok mögött az élő koncerteken a (többek között a) Nightwish dobosa, Kai Hahto ül, egy másik billentyűs hangszernél vagy szintetizátornál (nem látszott a díszlepeltől, hogy mi volt az) és vokalista pozícióban Johanna Iivanainen, valamint akusztikus gitározik és vokálozik férje, Mikko Iivanainen. Johanna Kurkela párszor hegedűn is játszott, amikor épp nem énekelt.
A MOM Kulturális Központba könnyűzenei koncertre menni már önmagában sem olyan élmény, amit megszoktunk, már csak az ülve zenehallgatás miatt sem. A színházteremnek megvolt a maga bája, és sajnos baja is. A díszletként szolgáló hangulatos lámpások között elsőként Johanna jelent meg, megmutatva elbűvölő megjelenését, mosolyát, csodaszép narancssárga hercegnőruháját és kis túlzással földig erő vörös haját. A zenészek utána sétáltak be, hatalmas üvrivalgás közepette. Amikor megszólalt a zene, fény derült a terem hátrányára: a hangszerek halkan és tompán szóltak, a dob olyannyira, hogy alaposan szemügyre kellett vennem, hogy biztosan ki van-e hangosítva – pedig be volt mikrofonozva (legalábbis két overhead miksi lógott fölötte), de olyan elfojtva és halkan szólt, mintha direkt le lenne tompítva. Pedig ahogy néztem, Kai elég rendesen püfölte a dobokat.
A billentyűkön és a dobon sötétzöld leplek szolgáltak díszletül, amit én kicsit furcsának, talán igénytelennek tartok. Így a hangszerek annyira nem is látszottak, se az, hogy Tuomas vagy Johanna Iivanainen mit játszik. A lámpások jól néztek ki, és ezt most minden rosszindulat nélkül mondom, de itt úgyis Johanna a fő látványosság. A második két számot lehetett fotózni, és amint a fotósok eltették a masinákat, olyan dekoratív fények kapcsolódtak be, hogy Kristóf a falat tudta volna kaparni (de ez általában így szokott lenni a koncerteken).
Szerencsére az ének gyönyörűen szólt, Johanna tényleg nagyon jó énekes. Viszont el kell mondanom, hogy a tündérkedést szerintem túlzásba viszi, elég mesterkélt hatást kelt. A tapsokra adott reakcióiról nehéz elhinni, hogy őszinték, nem lehet folyamatosan hozni ezt a „Jézusom, mennyire kedvesek vagytok, hogy ennyit tapsoltok, a szívem megtelik szeretettel” dolgot, hatalmas mosolyokkal, szívéhez kapással, csókküldésekkel. Csak a koncert elején és a végén tartott egy kis konferálást, ahol ugyanígy karakterben maradt, kicsit falzettes, suttogós tündérhangon beszélt. Beszéltük barátnőmmel, hogy reméljük, az életben nem így viselkedik (főleg Tuomassal, aki egyébként a férje.)
A dalok aranyosak voltak, tartalmaztak néhány érdekes akkordot, főleg Tuomas játszott kísértetiesebb hangzású témákat. Néha viszont kicsit disszociáltam, mert volt pár rész, ami nem tudott lekötni. A népiesebb, leheletnyivel pörgősebb dalokat élveztem, viszont a közönség tapsa elvett az élményből, főleg, amikor elcsúsztak tempóban. Az utolsó pár dalra megjött a hallgatók bátorsága, hogy felálljanak a székről és páran táncra is perdüljenek.
Amikor indultunk kifelé, megpillantottam egy régről ismert arcot: Jukka Nevalainent, a Nightwish eredeti dobosát. Nagyon örültem, hogy láthatom, mert sajnos nem vettem részt olyan Nightwish-koncerten, ahol még ő dobolt. Ha nem látom, hogy mások elkezdenek hozzá odamenni aláírásokért meg fotókért, akkor eszembe sem jut megszólítani. Viszont így én is kértem tőle fotót, és beszélgettünk pár mondatot, hihetetlen barátságos és kedves volt, valamint türelmes az izgatott rajongókkal. Szóval egy kellemes kis meglepetés is ért minket a koncertnek köszönhetően.
Írta: K. Barbi
Fotók: Újj Kristóf / K Photos Hungary
