Hamarosan elstartol a Cattle Decapitation Death… At Last című turnéja, amely karrierjük eddigi legerősebb koncertsorozatának ígérkezik. Legújabb albumuk, a Death Atlas végre kezdi megkapni azt a figyelmet, amit megérdemel. A turnéba a The Last Ten Seconds of Life, a Creeping Death és az Extinction A.D. társaságában vágnak bele.
Travis Ryan énekes nagyon izgatott a koncertekkel kapcsolatban, megosztotta a nyilvánossággal, hogy mik inspirálták a karrierje során, milyen gondolatai vannak a tudnéval, valamint az albummal kapcsolatban.
„Az első pillanat, amikor az első koncerten megszólal az első szám – az elmúlt 6 hónapban körülbelül 100 alkalommal fantáziáltam erről. Az első évben nagyon elégedett voltam azzal, hogy otthon lehettem a családommal, amikor szerencsétlenségek sorozata sújtotta a világot, és hálás vagyok érte, hogy kényszerítve voltam otthon tölteni ezt az időszakot.„
„Az album az utolsó USA-turnénk közepén jött ki 2019 november-decemberében, utána pedig Ausztráliában, Új-Zélandon és Japánban koncerteztünk úgyhogy egy kicsit meg is tudtuk turnéztatni. Ennyi elég volt ahhoz a felismeréshez, hogy véleményem szerint ez a valaha volt legjobb setlist-ünk. Nagyon izgatottak voltunk és egyből útra keltünk vele. Nagyon jó lesz visszatérni.
Igen, az USA az egyik legnagyobb elkövetője a pazarlásnak és az energiapazarlásnak, de vajon el fogják olvasni? Nem tudom, és nem az én feladatom, hogy rákényszerítsem őket. Remélhetőleg valami elér belőle az emberekhez, de sosem voltam egy erőszakos típus. Mindez a szövegekbe van vésve. Vagy érdekelni fog vagy nem.„
A Death Atlas továbbviszi a Cattle Decapitation által a kezdetek óta közvetített figyelemfelhívást társadalmi, gazdasági és etikai problémákra.
„Azt gondolom, hogy ha valami, akkor az elmúlt két év annyira szélsőségessé tette az embereket politikailag, hogy abban a pillanatban, amikor valakinek elhagyja a száját a ‘klímaváltozás’ szó, az emberek vagy teljes egyetértést fognak tanúsítani, vagy megvádolják azzal, hogy ökobolond idióta” – fejezte ki nézetét Travis.
„Csakúgy, mint a vírussal kapcsolatban, ezzel kapcsolatban sem értem, hogy mit olyan nehéz rajta felfogni az embereknek. A vírus, a klímaváltozás… Ezek a dolgok nem törődnek a te érzéseiddel. Nem igazán érdekli őket, hogy mit gondolsz. Addig fogják tenni a dolgukat, amíg mi semmit nem teszünk a mérséklésük érdekében. Annyit tehetünk, hogy próbálkozunk, és úgy tűnik, sok ember már föladta a próbálkozást is. Úgy érzem, visszafejlődtünk az elmúlt pár évben. Nem hiszem, hogy amit a celebek vagy bizonyos politikai pártok mondanak erről, vezetne akármihez is. A mi fajunk túl intelligens, ami szabad gondolkozással jár és azzal, hogy azt tegyük, amit csak akarunk. Nomádok vagyunk. Hódítunk. Háborúzunk. Az emberek teljesen el vannak merülve a saját problémáikban, és észre sem veszik, hogy egy teljesen másféle baj is megjelent a horizonton, egy olyan, ami a gyerekeiknek és az ő gyerekeiknek jelent majd leginkább gondot. Az a kérdésem, hogy az emberek miért csinálnak még mindig gyerekeket. Egy hatalmas káoszt hagyunk rájuk. Nekem nincs gyerekem és sosem lesz, és nem tudom felfogni a koncepciót, hogy körbenézzek most 2022-ben, és azt mondjam magamnak, ‘igen… itt az ideje egy új embert hozni erre a világra’.„
Ryan számára a dalszöveg és a politika másodlagos, ámbár fontos tényező az album készítésében.
„Szerintem a kemény zene mindig is politikai volt, és egyáltalán nem újdonság, amit én csinálok. A korai inspirációim a Nuclear Assault, a Megadeth és a Carcass voltak. Ügyesen illesztették be szövegeikbe és művészetükbe a politikát, akár a kormánnyal, akár a társadalommal vagy bármi mással kapcsolatban, és ez engem mindig inspirált. Abban hiszek, hogy a zene az szimplán zene, és a szöveg meg az ének az ráadás. Míg úgy gondolom, hogy a frontemberek aránytalanul sok megbecsülést kapnak a zenekar többi tagjához képest, azért azt mégis egyértelműnek tartom, hogy senki nem a tetején lévő cseresznye miatt eszi a fagylaltkelyhet.„
A Cattle Decapitation nyersen és csupaszon tálalja szövegeiben az emberek hibáit, de az emberek jobbá válásra való inspirálásába fektetett remény és a valóság arról, hogy igazából hogyan viselkednek, nincs harmóniában egymással.
„Sokan szokták megköszönni nekem vagy magasztalnak minket azért, amiről beszélünk, mégis azt hiszem, a legtöbben inkább le se szarják. Erről majdnem minden albumon beszélek. Arról, hogy mi inkább amolyan szarházi faj vagyunk. Remélem-e, hogy előidézhetek változást? Igen. Úgy hiszem, hogy fogok is? Nem, nem igazán. Végtére is én is csak egy ugyanolyan extreme metal énekes vagyok, aki arról ordibál, ami körülötte történik. Nem vagyok biztos benne, hogy ez hogyan tud segíteni, de úgy érzem, ezt kell tennem.„
Az emberiség fásultságát félretéve (amennyire félre lehet tenni) Travis a 25 éves zenei karrierje alatt egy Carcass-t üvöltető kölyökből igazi nagykutyává nőtte ki magát.
„A Carcass Symphonies of Sickness-e teljesen megalapozta a hangulatomat” – idézi fel Ryan. „Amikor megszereztem kazettán 1990 körül, végighallgattam és olvastam hozzá a szöveget. Pár napig félretettem, morfondíroztam, hogy vajon mi a szarról szólt, majd a második hallgatásra rákaptam. Ismerős, amikor először kóstolsz egy ételt, és úgy vagy vele, hogy ‘hmm, nem tudom, ez olyan… nem tudom…’, majd egy héttel később egyszer csak azon kapod magad, hogy kívánod, ismét kipróbálod, majd hirtelen az egyik kedvenceddé válik, és nincs visszaút? Számomra ez ilyesmi volt. 14 éves voltam, és sokat kellett ezt emésztgetnem. Két évvel később esszéket írtam egy, a holttestek kezeléséről szóló órán – boncmester vagy ravatalozó technikus vagy ilyesmi. Mindezt csakis amiatt az átkozott Carcass-album miatt. Nagyon szerettem, és teljesen meghatározta számomra az irányt.„
Szép dolog a metalban, hogy megadja annak éehetőségét, hogy bármely más műfaj elemeiből kölcsönvegyünk hozzá. Travis is folyamatosan kívül keresgél ihlet után.
„Igyekszem minden másra inspirációként tekinteni a társaimon kívül. Tehát nem a metalban keresgélek már, hiszen ez folyik az ereimben másodikos korom óta, ez az, ahol az egész kezdődött.„
„Próbálok a szcénán kívüli dolgokra figyelni, és próbálom őket bevonni a szcénába. Például a dallamos scream-et. Fry-os, rekedt énekhangot teszek dallamossá. Tudom, hogy a banda egy-két tagját nagyon inspirálta a black metal, én pedig nagyon szeretem az atmoszférikusabb zenét. Azt nem mondanám, hogy közvetlenül nagy hatással van rám, még mindig többnyire ugyanazt csinálom, mint amit akkor, amikor elkezdtem 16 évesen. Ez a ‘magas nyelvállású’ ének, amit csinámloök, 1999-ben jött be, mintha kétféle hangot adnék ki egyszerre élőben. Ma már rengetegen csinálják ezt, ami egy kicsit frusztráló, mivel ez olyan dolog volt, amit én csináltam hosszú ideig, mielőtt mások is elkezdték. Szóval úgy éreztem, tennem kell valamit, más dolgokat is megpróbálni, belekóstolni a valódi éneklésbe, kilépni a komfortzónámból, új dolgokat kipróbálni.„
Ez egy olyan trend, ami reményei szerint továbbra is folytatódni fog. „Remélem, hogy az előadók hajlandóak kimászni a kereteik közül, és megpróbálnak valami „műfajtalan'” dolgot alkotni. Értem, hogy szükségünk van címkékre, hogy tudjuk, mi rejlik bennük, mielőtt kinyitjuk őket, de nekem nagyon tetszik az az ötlet, hogy például egy olyan banda, mint a Soft Kill turnézhat egy olyan bandával, mint a Skeletonwitch. Remélem, hogy a dolgok zeneileg egy kicsit védettebb jelleget vesznek fel. Hogy minden bandának meglegyen a saját hangzása egy halom utánzat helyett. Sokat látom ezt a pop és a rap területén, szóval a metalnak is könnyen sikerülhet. A Oranssi Pazuzu például teljesen működőképesen vegyíti a psych jam elemeket black és extreme metal-lal. Nagyon friss hangzású banda.„
Egy interjúkérdés a dinosuaruruszok témájára is kitért, és kiderült, melyik Ryan kedvend dinofajtája. „Mivel nagyon sokáig csináltam ezt a ‘magas nyelvállású éneket’, ezt az emberek pedig ‘pterodactyl’ éneknek hívták, ezért ezt mondanám. Sokan nyomják most ezt a stílust, de mielőtt az emberek elkezdtek neki mindenféle cuki nevet adni, a legtöbben csk ‘pterodactyl’ éneknek nevezték. Én mindig ‘magas nyelv’-ként vagy ‘levegőáthelyezés’-ként emlegettem. De a Pterodactylus is működik.„
„Tényleg alig várom, hogy újra színpadon állhassak. Már szinte teljesen kész a szett, és már csak fizikailag kell eljutnunk oda és azt tenni, ami miatt ide születtünk erre a bolygóra.„
Forrás: knotfest.com
