********    FOR ENGLISH CONTENT PLEASE SCROLL DOWN    ********

 

Kedves, mosolygós, magas, vékony figura, határozott kézfogással, nyílt tekintettel. Összeszedetten beszél, választékosan fogalmaz, és türelmesen válaszolgatja meg a kérdéseket – ő Ravn, a 1349 énekese.

 

A turné nagyjából felénél jártok: tizenegy fellépés megvolt, és még tizenkettő van hátra. Mennyire vagytok fáradtak?

Nem fáradtabbak, mint általában. Attól függ, milyen jól sikerült az előző napi fellépés, és mennyire volt kimerítő, de… mostanra már megvan a rutin, semmi extra.

 

Szereted egyáltalán a turnézást?

Megvannak az előnyei és hátrányai. Az utazást tudnám nélkülözni, de a koncertek és a rajongók fizikai reakciójának megélése – különösen, amikor új zenét adunk ki –, az egy rendkívüli érzés. Alapvetően felülmúl mindent, ami a turnézással járó nehézségekkel, a logisztikával, pénzügyekkel és bármi mással kapcsolatos. Egyébként sem egyszerű vállalkozás zenésznek lenni, és az is egy jutalom, hogy különböző emberekkel találkozol, így eltérő benyomásokat szerezhetsz, ami inspiráló is lehet.

 

Először 2004-ben jártatok itt, egy évvel később a Gorgoroth-tal, és most ez a harmadik alkalom. Volt valamennyi lehetőséged körülnézni?

Alapvetően csak az utazás volt… valójában kétszer voltunk itt a Gorgoroth-tal, 2004-ben és 2005-ben is. Nemis  emlékszem, hogymelyik alkalommal, de egyszer nagyon későn érkeztünk a határon felmerült nehézségek miatt…

 

…az a második alkalom volt, soha nem fogom elfelejteni…

…Horvátországból jövet. Emlékszem, hogy fantasztikus koncert volt. Kíváncsian várom egyébként, hogy mit is tartogat a mai nap. Régóta nem turnéztunk rendesen Európában, aminek több oka is van, leginkább az, hogy nem a legegyszerűbb megtalálnunk a megfelelő bandákat és a feltételeket, valamint hogy a pénzügyek is rendben legyenek. Megfelelő ügynökségre is szükség van, és ez sem a legegyszerűbb ügy.

 

Az utolsó albumotok október 4-én jelent meg, gyakorlatilag a turné alatt. Volt már lehetőségetek bármilyen visszajelzést olvasni róla?

Igen, olvastunk néhányat.

 

És hogy tetszettek?

Nagyon pozitívak voltak. És természetesen egyetértünk velük. Úgy gondoljuk, hogy ez messze a legjobb albumunk, és nem adnánk ki albumot, ha nem gondolnánk úgy, hogy mindig a utolsó erőfeszítésünk eredménye a legjobb – különben értelmetlen lenne. Mindig kihívások elé kell állítani magunkat, és mindig előre kell lépnünk.

 

Mik a szerepek, amikor új anyagon dolgoztok?

Leginkább Archaon az, aki a zenét írja. Vagy mindent ő rak össze egyedül, vagy vannak riffjei és valamelyik másik taggal közös ötletei, és onnantól kezdve együtt dolgozunk rajtuk. Archaon kipucolja, aztán átjön hozzám, leülünk, hogy készítsünk egy demót: csak a gitárok és esetleg egy takk-sáv. Ha vannak konkrét ötletei, hogy a dobbal hol szeretne hangsúlyozni – vagy úgy érezzük, hogy hasznos lehet –, akkor azt hozzáadjuk egyfajta megjegyzésként Frost számára, hogy lássa a mögöttes gondolatokat, de természetesen nem kötelező, hogy kövesse azokat. Aztán a demót elküldjük a többieknek, akik meghallgatják, majd Frost és Archaon találkoznak a próbateremben, és elkezdik kidolgozni a ritmust és a dal szerkezetét. Ezt telefonon rögzítik, visszakerül a Dropbox-ba, és újra meghallgatjuk, hogy lássuk, szükség van-e változtatásokra. Amikor mindannyian elégedettek vagyunk a végeredménnyel, elkezdem megírni a szöveget, Seidemann kiötli a basszust, majd összejövünk a stúdióban, és felvesszük.

 

 

Szoktatok jammelni?

Nem, már évek óta nem jammelünk. Kezdetben dolgoztunk így, hogy összeszokjunk zenekarként, és megértsük, ki hogyan működik zenészként. De nem is emlékszem, mikor volt az utolsó alkalom, hogy jammeltünk… valószínűleg olyan 2005 körül lehetett.

 

Annak idején barátokból lettek a zenésztársak, vagy együtt kezdtetek zenélni, és az forrott ki barátsággá?

Mi nem egy barátokból álló zenekar vagyunk, hanem egy küldetéssel bíró zenekar. Azért alakultunk, hogy fenntartsuk a norvég black metal örökséget és tovább vigyük ezt a lángot, hogy megőrizzük azt, amit a műfaj csúcspontjának érzünk. Ez a 90-es évek közepén és második felében volt, amikor a stílus vett egy kanyart a szintetizátor használata, a gótikus stílusú öltözködés meg az egyéb hasonlók miatt. Úgy éreztem, ennek semmi köze ahhoz a zenéhez, amibe beleszerettem – ez a műfaj lágyulása. Tehát ahelyett, hogy egy kocsmában ülve panaszkodtam volna minderről, lehetőségem adódott, hogy összehozzak olyanokat, akik ugyanígy éreztek – hogy zenekart alapítsunk. Szóval nem barátság volt, inkább ismeretség. Aztán természetesen zenészként együtt fejlődtünk, és ebből alakult ki a barátságunk.

 

Hadd kérdezzek az új anyagról. Ami nagyon megfogott, azok a szólók, ami azért nem egy általános dolog, ha a black metalról beszélünk. Ki a az agy emögött?

Ez valami olyasmi, amit idővel Archaon sajátja lett. A Bathory-nak is sok szólója volt, és Quorthon azért jelentősen hozzájárult a norvég black metal műfajához, talán a legfontosabb hatásként. Úgy érezzük, hogy a szólók dimenziót adnak a zenének, egy másik dimenziót nyitnak meg egy bizonyos módon. Minden arról szól, hogy megteremtsük a megfelelő atmoszférát, és Archaon idővel kiváló szólógitárossá vált. Így természetes, hogy ezt is megmutassuk, ráadásul még egy új dimenziót is ad a zenének.

 

A Revelation of the Black Flame album esetében részben a szövegek, részben a dalírás, valamint a dobok, a gitárok és a basszus is neked köszönhető. Az újabb anyagok létrehozásába is ilyen aktívan belefolysz?

Nem, igazából nem játszom rendesen semmilyen hangszeren. Kézbe tudok venni egy hangszert, és képes vagyok zajt csinálni rajta, de itt a vége. Ezt szeretem is csinálni, és ez az, amit hallasz a Revelation of the Black Flame albumon is. Nincs sem időm, sem türelmem órákig próbálni. Ezért legelőször a dobosunkat rúgtam ki – azaz saját magamat. Elértem egy nagyon alap szintet dobosként… régen egy próbateremben próbáltunk Frost-tal és az ő másik bandájával [Satyricon – a szerk.], és Frost hallotta a Liberation anyagát. Már korábban megkerestem őt, és mondtam neki, hogy ha szeretne session dobos lenni a koncerteken, akkor nagy örömmel látom. Ezután azt mondta, hogy „ez az anyag annyira egyedi, hogy ha lehet, szeretnék csatlakozni állandó dobosnak, mert úgy érzem, hogy érdemben hozzá tudok járulni a zenéhez.” Erre azt mondtam neki: „remek, máris a tiéd a dobszék”. Ő mindig is jóval előttem járt azon az úton, ahová szerettem volna eljutni a dobolással. Sokat beszélgettünk erről… ismerem már egy jó ideje Frost-ot, még a 1349 megalakulása előttről. Sokáig beszéltünk a dobolásról, mondjuk arról, hogyan érjünk el egy bizonyos sebességet, vagy hogyan fejlesszük a technikánkat. Tehát ő már régóta előttem járt ezen a téren, és több ideje is volt a próbákra. Nekem kellett mindent intéznem a zenekarral kapcsolatban, és finanszíroznom kellett mindezt, hogy fizetni tudjuk a próbatermet meg az egyebeket. Ehhez meg ugye dolgozni kellett, és az rengeteg időt elvisz. Egyszerűbb volt ez így. Teljesen természetes módon alakult így. Eredetileg is csak énekesként akartam szerepelni – a többi hangszerrel el tudok pötyögni, de nincs se technikám, se tudásom. Képes vagyok létrehozni egy érzést, egy hangulatot, és alapvetően ez is a célom egy hangszerrel: megtalálni a megfelelő hangzást.

 

Képzett dobos vagy gitáros vagy, vagy egyszerűen „csak” szimplán tehetséges?

Nem vagyok képzett, még kottát sem tudom olvasni.

 

Szóval egyszerűen csak leültél a dobok mögé, és elkezdtél játszani, gyakorlatilag bármiféle előkészület nélkül?

Igen.

 

És ugyanígy volt a gitárral is?

[bólogat]

 

Elképesztő.

Látod, hogyan csinálják mások. Hallgatod a zenéjüket, és összekötöd a pontokat.

 

 

Ugyanazok a zenei elképzeléseid a ritmus tekintetében, mint Frost-nak?

Már nem gondolkodom túlságosan a ritmuson, mert tudom, hogy bármit is legózok össze, ő valami olyat fog kitalálni, amire az életben soha nem gondolnál – ezért egyszerűen abbahagytam az ezen való agyalást. Archaon régebben kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig neki itt szüksége van erre vagy arra a ritmusképletre. Így hát azt mondtam neki, csak hallgasd meg, amit Frost csinál – és az ő hozzáállása is elkezdett lassan megváltozni. Izgalmas volt látni az ilyen típusú reakciókat. Frost pedig igazán játszik a dobon, nem csupán adja a ritmust: úgy használja, mint egy hangszert. Mindig is lenyűgözött, amikor olyan embereket hallottam, akik a dobot hangszerként használták, akárcsak a gitárt és a basszust, nem csupán a ritmus tartására – ilyen volt például Jimmy Hendrix mellett Mitch Mitchell is. Frost sok különböző dolgot old meg teljesen másképp, mint amit elsőre várnál. Nagyon tetszik a módszere és a megközelítése, még akkor is, ha nem vagyok egy igazi dobos. Egy furcsa dolog: azok a dobosok, akik képesek nagyon komplex dolgokat játszani, jók a matematikában is. Ez egyfajta gondolkodásmód, valahogy összefügg a ritmusokkal… egy kicsit furcsa, de ő az egyik ilyen ember. Én persze soha nem voltam jó matekból…

 

Dolgozol valamilyen új anyagon mostanában?

Igen. Mindig van néhány zenei ötlet vagy vázlat a tarsolyban – csupa olyasmi, amiket nem használtunk fel ezen az albumon. Reszelünk még rajtuk, és meglátjuk, hogy mire is lesznek felhasználva.

 

Fogunk új dalokat hallgatni ma este?

Igen, négy dalt az új albumról. (Tudniillik az interjúnk a magyarországi fellépés előtt készült – a szerk.)

 

Nagyjából öt évente adtok ki albumot. Mi az oka ezeknek a hosszú szüneteknek? Próbáltok minden apró részletet a lehető legprecízebbre csiszolni?

Nem, inkább arról van szó, hogy… kell egy kis szünet, hogy újra felkészülhessünk, meg ez egyre inkább életkor kérdése is. Amikor már kiadtál egy bizonyos számú albumot, nincs szükséged arra, hogy minden második évben valami újat nyomj ki. De miután az új anyag megjelenik, jön a turné meg a fesztiválok – és ez a fázis legalább két évre elhúzódik. Ha valami bonyolultabbat akarsz, mondjuk például Dél-Amerikában vagy Japánban koncertezni, az egyben sok utazást is jelent. Más dolgokkal is foglalkozunk, ja, és dolgoznunk is kell. De nem tudom, miért alakult ki pont ez az ötéves ciklus. Nem is olyan régen pedig volt egy nyilvánvaló oka ennek: az egész világot érintette a Covid – és mi annyira szerencsések voltunk, hogy gyakorlatilag befejeztük Abbath-tal a turnét 2020-ban, majd hazajöttünk. Itthon voltunk egy hétig, és aztán minden leállt. Abbath-ék meg az Egyesült Államokban turnéztak a Mayhem-mel. Képzeld el: ott ülsz a turnébuszon, és egyszer csak hív a kormány, hogy haza kellene jönni. Most. Szóval a szó legszorosabb értelmében meg kellett fordítani a buszt, nyomás ki a repülőtérre, és hazarepültek. Rengeteg pólót készíttettél, és már előre kifizetted a buszt. Szóval alapvetően – ha szerencséd van – akkor csak pár tízezer euróval vagy mínuszban. Ha szerencséd van. És akkor is, honnan szeded össze ezt a pénzt?

 

Turnézol, a stúdióban dolgozol, új anyagokat írsz. Valamennyit gyakorolnod vagy próbálnod is kell – legalább néhány alapdolgot a turné előtt, továbbá van egy magánéleted, és még dolgoznod is kell a mindennapi megélhetésért. Hogyan lehetséges mindent napi 24 órában csinálni?

Inkább nem is gondolkodom rajta – csak csinálom. Ha elkezdenék gondolkodni rajta, akkor azonnal mehetnék is nyugdíjba. Ez egy remek módja annak, hogy becsapd az elmédet: ne gondolj rá.

 

A zenekar túl van a huszonötödik szülinapján, lassan a harmincadik jön, meg ezzel együtt albumok kerek évfordulói, amit sok zenekar jubileumi turnéval vagy koncerttel ünnepel. Van hasonló tervetek?

Nem teljesen idegen számunkra az ötlet. Már kipróbáltuk: volt a Hellfire-nek egy 10 éves jubileumi koncertje, amikor teljes egészében előadtuk az anyagot – ez egy egyszeri buli volt Oslo-ban. Tényleg egy klassz élmény volt. Majd amikor már nem írunk új anyagot és nem adunk ki több albumot, ez egy módja lesz annak, ha élőben akarunk majd játszani… de ezt még meglátjuk.

 

 

A black metal mindig is a dogmákkal szembeni lázadásról szólt, így a vallással és egyházzal való szembenállásról is. De összességében: mi a fő probléma a vallással vagy egyházzal?

A kontrollálás. A tömegek irányítása. Elveszik az egyén szabadságát. Például vegyünk egy monoteista vallást, és az emberek azonnal elkezdik saját magukat mások fölé helyezni, hogy irányítsák őket, sőt, még azt is elérik, hogy a többiek szabadon odaadják minden pénzüket egy ígéretért, a halál utáni élet ábrándjáért. Furcsa, hogyan tudják az embereket ilyen módon meggyőzni, egyúttal persze lenyűgöző is. De soha nem értettem ezt az egészet, már kicsi gyerekként sem.

 

Mit jelent számodra a zene? És mit jelent számodra a black metal?

A kérdés black metal részére szerintem már válaszoltam. A zene egyszerűen egy szelep vagy inkább egy pihenési forma. Számos dologra felhasználható, attól függően, hogy mit akarsz kihozni belőle. Alapvetően egy módja annak, hogy az elmédet egy adott állapotba hozd. Mivel zenét írok, van egyfajta tiszteletem is a zene iránt. Amikor egy albumot hallgatok, szeretem az „old school” módot választani: végighallgatni az albumot egészében. Időnként persze unalmas, de emlékezz, hogy annak idején hogyan mentél be a lemezboltba és hogyan guberáltál ki albumokat! Otthon meghallgattad őket, és azt gondoltad, hogy „na, ez itt menő”, majd meghallgattad azt a dalt. Aztán persze az összes többit is, amelyek szintén inspirálóak voltak. Így aztán saját zenét is lehet alkotni ebből az inspirációból. Ennek nem feltétlenül kell ugyanabban a műfajban lennie – csak a zeneírás módjáról van szó, meghallgatni, hogy mások hogyan csinálják.

 

El tudod képzelni az életed zene nélkül?

Nem. Szeretem a drága hifi cuccokat, és szeretem „megfejteni” a zenét, amit hallgatok. Gondolom, ez a producerkedés miatt is van: érdekel a dolog technikai oldala, hogy hogyan tudsz valamit egy bizonyos módon megszólaltatni. Ez az egész egy lenyűgöző folyamat. Az utolsó három albumunkon hatalmas segítséget kaptam Jarrettől [Prichard – a szerk.]. Amikor a frekvenciák világának felfedezéséről van szó, végtelen a fantáziája. Ő szintén egy jelentős inspiráció volt számomra abban, hogy előbbre lépjek. Az első két közös album munkálatai alatt csak a válla felett leskelődtem – és amikor ezt az albumot készítettük, azt mondtam, hogy „na, ezt akkor csináljuk együtt”.

 

Köszönöm szépen. Hogy időt szántál rám!

 

Írta: Á

 

Szerkesztőségünk köszönetet fejezi ki Sébastien G-nek és J. Zoltánnak, akik nélkül ez az interjú nem jöhetett volna létre!

 

 

 

********    ENGLISH CONTENT    ********

 

 

A very kind, smiling, tall figure, with a firm handshake and an open gaze. He speaks coherently, expresses himself eloquently, and patiently answers all the questions – he is Ravn, the singer of 1349.

 

During this tour, you are more or less half way through: 11 stops done, and you have 12 more shows to be done. So how tired you guys are now?

Not more tired than usual. Depends on how well the gig has been the day before, and how exhausting it has been but… by now we’re all in routine. There’s nothing unusual.

 

Do you like touring at all?

It has its pros and cons. The travel part I could easily be without, but to do the shows and to see the physical reaction from the fans, how they react especially when you have a new music out, it’s extremely rewarding. It basically surpasses everything else that comes with the hassle of being on a tour, the amount of logistics, money and whatever. It’s not a wealthy enterprise to be a musician in the first place. It’s also rewarding that you meet different people, so you can get different inputs. It can also be inspiring.

 

You have been here first time in 2004 on your own, one year later with Gorgoroth, and now I think that’s your third time here. Have you had any chance to look around?

Just traveling. We’ve been… we were actually two times here with Gorgoroth, so it was in 2004 and 2005. I don’t remember which one of them, but we came in extremely late due to some border issues…

 

…that was the second one, I will never forget…

…in Croatia. I remember that to be a fantastic show. Looking forward to see what we have in stock today. It’s been too long since we toured in Europe properly. It has been several reasons for that, but it mostly has to do with finding the right bands and packages, and getting the financials to come together. You need the right agents and it’s not always straightforward.

 

The last material came out on the 4th of October, basically during your tour. Have you had the chance to read reviews or feedbacks about it?

Yeah, we read a few.

 

And how do you like them?

Oh, they were very positive. And of course we agree with that. We think this is by far our best album, and we wouldn’t release an album if we didn’t think that our latest effort is the best one, otherwise it would be pointless. You have to challenge yourself and move forward.

 

What are the roles when you are working on a new material?

It’s mostly Archaon who is composing. Either he comes up with everything or he has riffs, or one of the other guys has some ideas and we work from there on. So Archaon works on it, then he comes to my place, we sit down to make a demo: just guitars and maybe click track. If there are some very specific ideas for drums that he has in mind, or we feel that could be beneficial, then we can add a bit of that, just as a note to Frost so that he can see what’s the thought behind, and not that he’s obligated to follow that in any way. Then this demo is being distributed to the others who listen to it and then Frost and Archaon meet up at the rehearsal room and they start hammering out the rhythm and the flow of the song basically. That’s being recorded just by phone and goes back into the Dropbox folder and then we listen to it again to see if there are any changes to be made. Basically when we are all happy with it, then I start adding the lyrics, Seidemann adds the bass and then we just meet up in the studio and record.

 

 

Do you have any chance to sit down together to have some jamming?

No, it’s been years and years since we did that. We did it a lot in the beginning to grow together as a band and to understand each other how we function as musicians. But I can’t even remember the last time we had a jam session… it must have been around 2005 or something.

 

How the dynamics of a band like yours is working? So you were good friends who became bandmates later on, or you started creating music together and that’s where a friendship has grown out from?

Yes, we started just… I say very bluntly that we are not a band that consists of friends, but we are a band on a mission. The band was formed in order to maintain the legacy and push forward also what we feel is the highlights of Norwegian black metal. That being at the middle and second half of the 90’s, when there was a shift towards more synth or gothic looking dress up and whatever. I felt that this had nothing to do with, that’s a softening of the genre that I fell in love with in the first place. So instead of just sit at a pub and complain about it, the opportunity presented itself to bring together some other people that felt the same way so they were going to form a band. This is what we are going to do. So it wasn’t a friendship, it was more we knew each other. Then of course we grew up together as musicians and our friendship evolved from there.

 

Let me ask about the new material. What catches my ears are the solos which is not a usual thing if I’m looking at black metal. Who is the driver behind it?

This is something that Archaon has kind of grown into. Bathory also had a lot of leads, which is a huge contributor to the Norwegian black metal genre, in the first place perhaps. And we really feel that it brings another dimension to the music as well, and it takes you to another place in a way. It’s all about creating the right atmosphere for it, and he become extremely a good lead player. So it’s just natural to showcase that as well, and it brings more dimensions in the music basically.

 

At the Revelation of the Black Flame album, you are responsible for lyrics partially, for songwriting partially, for drums, guitars and bass. Are you also so actively contributing the younger materials?

No, actually I don’t play any instruments. I can take an instrument and I can make some noise to come out of it basically. And that’s what I like to do. That’s what you hear being recorded at the Revelations of the Black Flame album. I don’t have either the time or the patience standing hours of rehearsing. That’s why I fired myself as a drummer in the first place. I reached a certain level as a drummer… so in the past we shared a rehearsal room with Frost and his other band [Satyricon – the ed.], and he heard the material for Liberation. I already had approached him and said that if he wanted to be a session drummer for live settings, he is welcome. Then he said ‘this material is so unique that if possible I would like to join the band as a permanent member because I feel that I can contribute to this’. And I said ‘that’s not a problem, you can have the drum throne’. He was already way ahead of me where I wanted to take the drumming anyway. And we discussed it a lot. I knew Frost from some time before 1349 was born as well. We discussed a lot the drumming approach, how to get the speed and develop techniques basically. So he was already way ahead of me and he had more time to put into rehearsals basically. I had to do all the logistics for the band, and finance it with paying for the rehearsal room and stuff. You have to work to raise funds, and that also takes away a lot of time. It was just easier. It just came natural that way. I was originally just going to be a live vocalist also. Because the other instruments, I can work my way around, but I have no technique or anything. I’m able to get the feeling out of it, and that’s my goal with an instrument: to find the right sound and basically feel it out.

 

So are you an educated drummer or guitar player, or just simply talented?

I’m not educated in anything. I don’t even read scores.

 

So you just managed to sit behind the drum kit and started to play it without basically any kind of introduction?

Yes.

 

And same with guitar?

[nodding]

 

It’s crazy.

You see how people are doing it. You hear their music and connect the dots.

 

 

You have the same musical ideas regarding rhythm as Frost has, or you have different approaches?

I don’t think too much about rhythm anymore because I know whatever I will think, he will come up with something that I wouldn’t think about, so that’s why I just stopped doing. Archaon was adamant sometimes that he needed to have this given rhythm. So I said, just listen to this, and his mind slowly started changing. This is not what I had in my mind, but it’s really cool to see those kind of reactions. This is the way that we work now and this way of working led to expect nothing else than a really well thought-through rhythm section. And he plays the drums, he is not just keeping the rhythm: he uses it like an instrument. That was fascinating to me, the drums to begin with. When I heard people like Mitch Mitchell with Jimmy Hendrix, the drums were used as an instrument alongside the guitar and the bass, not just like keeping the rhythm.

 

He is solving a lot of different things, totally different than you would expect in the first instance. I really like his way and approach even I’m not a drum guy at all.

Some rhythms patterns go into the more complex parts, they are not sloppy. It’s a weird thing that some drummers who can play complex stuff, are also very good at math. It’s a way of thinking and rhythms… it’s a bit weird, but he is one of those. I am not good at math.

 

Are you working on any kind of new material right now? Do you have anything in your pocket?

I do. I always have some sketches for something. Those are just things that didn’t materialize on this album. It will be refined and see if it will be utilized in one way or another.

 

Will we have a chance to listen to new songs tonight?

Yeah, four new songs from the album.

 

You are releasing a new material every more or less fifth year. What’s the reason between those long gaps? You are trying to polish everything as carefully as possible? You don’t want to rush?

No, it has more to do with… we have breaks between to kind of prepare again, and it’s also an age thing. When you have released a certain amount of albums, it’s no need to push out an album every second year. But when the album comes out, there is touring included and then the festivals, so it automatically goes at least for two years. If you are going to do more, like South America, or you do Japan, there is also a lot of traveling involved. It has to be spaced out. People are doing other stuff and have work as well. But I don’t know why it became down to a five-year cycle. This time around there was an obvious reason for it: the whole world had Covid, and we were so lucky that we basically finished the tour with Abbath in 2020, then we came back home. We were home for a week and then everything shut down. Abbath, they were actually on the tour bus in the US, on a tour with Mayhem. You sit on the tour bus and then you get a call from the government saying you guys have to come home, now. Everything is shutting down. So they basically had to turn the bus around, drive to the airport and fly home. You have printed a lot of merchandise, you already paid for the bus. So basically, if you’re lucky, you’re only like tens and tens of thousands of euros in negative. If you’re lucky. And then where are you going to make this money from?

 

You are on a tour, also in the studio, you are composing new materials. You have to practice or rehearse at least some basic things even before the tour, you have your private life, you have to make money for your daily living. So how is it possible to put everything together into 24 hours per day?

I prefer not to think about it. Just do it. If you start thinking about it, that’s when you think about retirement. It’s a smart way of tricking your mind into: not thinking about it.

 

The band is over the 25th anniversary, the 30th one is coming slowly, the anniversary of the first albums and stuff like that, and many bands are performing a celebration tour. Do you have similar in your mind?

We are not estranged to the idea. We have done it: we had a 10-year anniversary gig for Hellfire, when we played that in its entity, that was a one-off show in Oslo. It was a cool experience actually. When we stop making new material and release new albums, if we want to play live, this is a way to go around it… let’s find out.

 

 

Black Metal is something which is always about rebellion against dogmas like church and religion. But all in all, what’s the main problem with church and religion?

Oh, it’s the mind control. The control of masses. You take away the freedom of the individual. For example, take a monotheistic religion, and people put themselves above others in order to gain control and even have them freely give their money away with the promise of an afterlife, or the dream of an afterlife, basically. It’s weird how you can get people convinced in that way. It’s also fascinating. But I never understood the concept, even from when I was a child.

 

What does music mean to you? And what does black metal mean to you?

Black metal… I think I just answered, what it means to me. Music is just an outlet or a relaxation. It can be used for many objects. It depends on what you want to do. It’s basically a way of putting your mind into a certain state. Either you can use it as a background, which is something I very seldom use but I like to do. Since I also create music as well, there is a certain respect for it. Also, when I listen to a song or when I check out a band, I also like to do it in an old school way to listen through the album as a whole. Of course, it’s boring, but just remember how you went and found albums at the record store! Then you listened to them at home saying ‘this is cool’ and then you listened to that song again. Then you checked out all the other songs, they are also inspirational. You can find inspiration to create your own music either. That doesn’t have to be in the same genre, it’s just how it’s composed. Just listen to how other people are doing it.

 

Can you imagine your life with no music?

No. I also like very expensive, high fidelity components. I like to kind of decipher when listening music. I guess that comes also with the part of producing music as well: the technical aspect of it, how you get something to sound in a certain way. It’s a fascinating process. On the last three albums, I had tremendous help from Jarret [Prichard – eds]. There’s no end to things that he’s able to come up with when it comes to exploring the ways of the frequencies. He’s been a really great inspiration for me to push things forward as well. At the first two albums, I’ve just been looking over his shoulders. When we’re going to make this one, I said, we’re going to do this together again.

 

Many thanks for your time, I really appreciate that!

 

Written by Á

 

The editorial board expresses their acknowledgement to Sébastien G and to Zoltán J for their contribution organizing this interview.