fbpx

Thy Art Is Murder – Human Target (2019)

ELŐADÓ: Thy Art Is Murder
ALBUM: Human Target
SZÁRMAZÁS: Ausztrália
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: Deathcore, Death Metal
HONLAP: https://www.thyartismurder.net/
ÉRTÉKELÉS: 8.5/10

Az ausztrál zenekar július 26-án adja ki ötödik stúdióalbumát, ami szinte napra pontosan 10 évvel a legelső The Adversary után jelenik meg. Nézzük milyen meglepetéseket tartogat nekünk a Human Target!

Az ausztrál Blacktownban 2006-ban alakult banda csak 2009-ig tervezgette a köztudatba való berobbanást, ebben az évben egy nagyobb tagcsere után hozták ki a már korábban említett debütáló albumukat. Bár a zenekar nem tekinthető a deathcore alapítójának, mégis hűen viszi tovább azt az örökséget, amit mondjuk a Despised Icon hagy(ott) maga mögött. A Thy Art Is Murder zenéjére kezdetben a technical death metal stílusa is jellemző volt, ami már mostanára fakult ugyan, illetve átalakult színtiszta death metallá.

A srácoknak a 2012-ben kihozott Hate lemez hozta meg az igazi áttörést, ezt követően leszerződtette őket a Nuclear Blast, ami egyértelműen megnyitotta előttük az utat a világ felé. A zenei életben elért sikereik és térfoglalásuk megkérdőjelezhetetlen, a mostani Human Target nagy elvárásoknak kell hogy megfeleljen, ha a banda folytatni akarja a megkezdett utat. Viszont valamit most az elején be kell vallanom: bár szeretem a deathcore, a death metal és hasonló műfajokat, a Thy Art Is Murder valahogy sosem tudta belopni magát a szívembe. Mielőtt bárki megdobálna olyan kijelentésekkel hogy “biztos egy számukat sem hallottad még” vagy “mert egy tízéves lány vagy”, elárulom hogy még élőben is megnéztem őket a 2016-os Never Say Die Turnén. Ez nem azt jelenti, hogy hendikeppel indultak nálam, de tény, hogy le kellett nyűgözzön az új album, más elvárásom nem volt. Tehát elég magasra felraktam a lécet, úgyhogy nézzük az albumot!

A korong a címadó dallal indít, és nem is akárhogy, belecsap a közepébe. Az eszméletlen durva darálás mellett a szöveg sem elhanyagolható, a zenekar saját elmondása szerint a Human Target dal szövegét az a WHO által tett felfedezés ihlette, miszerint Kínában az emberi szervek feketepiacon történő kereskedelme kontrollálhatatlan mértékben zajlik, ami az embert magát teszi egy pénzben megbecsülhető és kifizethető tárggyá. Emellett a nóta mellett nekem személyes kedvencem a Death Squad Anthem, ami a nevéhez hűen valóban egy igazi menetelős himnusz és a mai fiatalok előtt tiszteleg, akik szembe mernek menni a hatalommal.

A New Gods talán az egyik legnagyobb mészárlást hozza a lemezen (bár a teljes lemez egy óriási mészárlás) és alapvetően a közösségi média lelki egészségünkre gyakorolt romboló hatásáról értekez. A Make America Hate Again pedig egy slágernóta, ha én lennék a szerkesztő, mindennap leadnám a Viva TV-n. Óránként. Kétszer. A mondanivalója egyértelmű, az amerikai Trump-kormány elhíresült “Make America Great Again” szlogenjét fordítja ki, ez alapján indul el, és a teljes politikai rendszer ellen szólal fel.

Sokadik kedvencem a Welcome Oblivion dal, óriásit megy, a refrén pedig beleássa magát az agyba, ráadásul a valláskritikus Christopher Hitchens Mortality (magyarul Halandóság) című könyvéből kiragadott gondolaton alapszik a mondanivalója, miszerint az emberiség egyenlő a bolygónkat sújtó rákkal. Bamm! Már varratom is magamra a dalszöveget.

Lehetne még sorolni, de felesleges, az összes dal rendben van, mindegyik ledarálja az embert, nem unalmas és nem lóg ki egyik sem, a lemez teljes egészében egy egységet alkot. Ami nagy pozitívum, hogy az összes szám nagyon jól hozza azt a durván mély és sötét érzést, amit a korábbi albumokon is lehet tapasztalni, sőt, talán most még jobban előjön. Valami olyan eszméletlenül jól ragadja meg az embert és rántja le a sötét, kínokkal teli atmoszferikus pokolba, ahol az emberiség és világunk eredendő gonoszsága található, hogy az nehezen utánozható.

Egyedül egy negatívummal nem tudok mit kezdeni, ami kizárólag a saját szubjektív véleményem, Chris “CJ” McMahon énekstílusa nekem túl egysíkú, úgy hangzik, nem nagyon mozog se le, se fel, nem megy semerre, nincs benne semmi meglepő vagy újdonság ami kizökkentene (kivéve a a Voyeours of Death dalban, ott olyan mélyre lemegy az ének, hogy ember nem jönne vissza élve). Ettől függetlenül a fickó torka aranyat ér, és a szó legpozitívabb értelmében borzalom, ami kijön belőle. Illetve a szövegek is nagyot dobnak az összképen, plusz néha egy rap-slam poetry érzése is van az embernek.

És akkor most a végére újra tartozok egy őszinte vallomással: a Thy Art Is Murder új albuma, a Human Target megvett kilóra. Kész, ez van. Konkrétan beragadt a lejátszási listámba, plusz azóta előszedtem a diszkográfiát is és nekiestem, mint részeg ember a buszmegállónak. Nem tudom, mi történt, lehet nekem most érett meg a banda és a zene, de már megérte meghallgatnom az új albumot, mert ez az eddigi év egyik legnagyobb és legdurvább dobása. Aki nem hisz nekem, az járjon utána.

Írta: Bányai Gábor “Bányu”

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/