Crystal Lake – Helix
Van az néha úgy, hogy az ember nincs felkészülve arra, amit hallani és látni fog. Ez a lemez ilyen.
Van az néha úgy, hogy az ember nincs felkészülve arra, amit hallani és látni fog. Ez a lemez ilyen.
Mégis mi vesz rá egy 13 éves, tehetségkutatókba pop dalokat éneklő cuki kislányt, hogy egy eszement tempót diktáló metál banda frontembere, és arca legyen? Hát röviden tömören fogalmam sincs, mert épeszű ember ilyet nem vállal be, viszont érdekes storyt generál.
A vártnak megfelelően hatalmas közösségi és zenei élmény volt, ahogy ekkora beleéléssel énekelte mindenki a refrént, lendültek a karok a magasba, és egy kis időre együvé váltunk ezzel a fennkölt zenével
Anton Kabenen kipenderítése óta most láttuk először a bandát. Akárhogy is, hiába ő volt anno a fő dalszerző, a lassan két hónapja megjelent Bringer of Pain dalai is hatalmasat ütöttek. Továbbá az is kimondható, hogy az új gitáros, Joona Björkroth is tökéletesen beilleszkedett a csapatba.