Agregator, Wrath of Azazel, Waiting for Violet-koncertbeszámoló (S8 Underground Club 2019. Január 19.)
“Nagyon jó évkezdés volt, és ha az év folytatása hasonló lesz, akkor nem panaszkodhatunk.”
“Nagyon jó évkezdés volt, és ha az év folytatása hasonló lesz, akkor nem panaszkodhatunk.”
Gyertek, és találkozzunk még egyszer szabadtéri helyszínen, mielőtt a Barba Negra Track becsukná tavaszig a kapuit!
Rengeteg zenei stílusba kaphattunk bepillantást, ezek ráadásul a legkülönfélébb módokon keveredtek, úgyhogy az újdonságra és úgy általában a zenére való éhség biztosan kielégítődött minden fesztiválra látogatónál e három nap alatt.
Pár napon belül elstartol a párját ritkító, műfaji határokon átívelő Fekete Zaj fesztivál. Cikkünkben összeszedtük, hogy miért érdemes Sástóra látogatnia egy metalosnak. Zajongjunk együtt!
A koncert egészét nézve hatalmas meglepetés volt a Dalriada, mégpedig abszolút pozitív értelemben. Az előzetes tapasztalataim után kicsit félve jöttem el, de mindenképpen megérte. A zenekar és a kecskeméti közönség egyaránt jó formában volt, a jó hangulat pedig önmagáért beszélt.
Igazi északias gitár csűrés-csavarás, a göteborgi hőskort idéző dallamok.
Ha egy szóban kellene az új lemezt jellemeznem, akkor az csakis a tökéletes jelző lehet.
Sok jó zenei és közösségi élménnyel zárjuk hát a IV. Rock On! fesztivált.
Igazi best of programot kapott a nagyérdemű, a 15 elhangzott dal szerencsére tartalmazott számokat régebbi és újabb albumaikról is, a régi rajongóknak mindig nagy öröm, ha egy zenekar a teljes diszkográfiájából válogat számokat, a Katatonia pedig, ha jól számolom, hat albumról is csipegetett, ami már a korongok fele. Magadban borongós, picit bólogatós, dallamokat és hangulatot élvezős koncert – és igen, működött élőben is.
Akármit is mondunk, a Rockmaratonon találhatjuk meg bárki számára elfogadható áron a szívünkhez legközelebb álló rock/ metal/ punk bandákat. Bár az emberek ízlése különböző, a szórás nagy, itt punk, rocker és metalos is egymásra és önmagára…