Hosszú bevezető lesz ehhez az albumhoz, mert így lesz érthető igazán a kritika miértje. Aki olyan öreg lemezgyűjtő, mint én, az általában emlékszik, hogy az adott hanghordozót miként szerezte be. Ez főleg a korai években volt érdekes, amikor az embernek havonta csak 1-2 lemezre volt pénze és ötször meggondolta mit vesz meg és azt minek a kárára. Ezeknek a vásárlásoknak sokszor a hangulata is rányomta a bélyegét egy-egy albumra. Például, amikor karácsony előtt egy nappal vettem meg a Tiamat – The Astral Sleep lemezét a Lenin kőrúti Metal Bunker boltban és rommá hallgattam az ünnepek alatt, a mai napig nekem az a „karácsonyi lemez”. Sajnos manapság, hogy az ember viszonyleg könnyen hozzájut a zenékhez, illetve havonta 10-20 lemezt veszek, ezek a hangulati pluszok kezdenek elmaradni.
Botswana Death Metal: amikor 18 éve elkezdtem dolgozni a mostani munkahelyemen, szerencsére elég sokat egy laborban keccsöltem ahol egyedül voltam, ezért tudtam akár egész nap zenét hallgatni, nyilván nagyrészt extrém metalt. Na, van egy kollegám, a Satu, aki aztán mindig felkérdezett, hogy mi az a szar, amit hallgatok, Én általában készségesen válaszoltam, habár a kérdezőt nem igazán érdekelte a mondandóm. Szóval egyik nap éppen Bestial Holocaust-ot hallgattam, ami bolíviai és női énekes van benne ez azért már átütötte az ingerküszöbét: “Ne már, hogy ott is nyomják ezt a barom metalt!” Mondom én: “Mindenhol!” Erre: “Botswanai metal is van?,….” na ez nekem se volt egyértelmű és utána néztem, de akkoriban még nem találtam olyat. Na, a Satu azóta is kérdezgette, hogy van-e már botswanai death metal és egyszer csak lett. Valahol a covid környékén bukkantam rá a Overthrust-ra Facebookon. A zárt kis metalos csoportjainkban szépen el is kezdtük posztolgatni az afrikaiak videóit. Hát, ezek a pofák nem igazán úgy működtetik a bandájukat, mint a fejlettebb világban, ezért néha ritka vicces posztjaik voltak. Gyerekeimmel is néztünk live videókat, amik vagy nem szóltak vagy teljesen káosz volt az egész, de hogy a közönség milyen volt azon rommá mentünk. Gondolhatjátok, hogy Botswanában nincs zenei klub, szóval ilyen pajta félében léptek fel random bennszülöttek előtt, akik viselkedése rendkívül mókás tud lenni. Ennek hatására jó pár ismerősöm is bekövette őket és az óta is tart a rajongás. Én megfogadtam, hogy mindenképp be kell szereznem tőlük hanghordozót és ha lehet még valami merch-et is. Ez amúgy eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnt, de megtörtént a nagy csoda, 2025-ben ugyanis átjöttek Európába néhány koncertre. Persze nyáron nyakig felöltözve bőrbe meg ilyenek, hatalmas pofák. Mivel az Obscene eXtreme fesztiválra szervezők minden évben hívnak egy különleges helyről származó bandát, idén a Overthrust lett a „sztárvendég”. Én már évek óta nem járok OEF-re és emiatt az egy koncert miatt nem akartam kibumszlizni Csehszlovákiába, így megkértem a kedves ismerőseimet, hogy szerezzenek be cuccokat a bandától. Illetve pár perverz társammal megfogadtuk, hogy csak is Botswanában autentikus körülmények között vagyok hajlandó Overthrust koncertre menni. És ami nagy csoda, meg is érkezett a pakkom, amit Erik haverom szállított le a munkahelyemhez és az első dolgom volt menni a Satuhoz hogy: baszdmeg, itt van a botswanai death metal cd és póló. A kör bezárult!
A lemezről is legyen pár szó. Ha minden igaz, 2024-ben vették fel a „booklet” szerint stúdióban. Ez az anyag 2024-ben digitális formában napvilágot is látott, de a koncertre hoztak cd-t. Na ha még láttatok trágya kiadású lemezt, ez annak a prototípusa. Ott tartanak technikai színvonalban, mint a kankószőlősi hátrányos helyzetű speed metal bandák 2000-ben. Írott cd, színessel printelt egy oldalas booklet valami használt csomagolópapírra nyomtatva kurva gány minőségben. Mindezt 15 euróért. Jó, na, befizettem Botswana 2025-ös GDP-jét ennyit megért. A lemezen 8 szám terpeszkedik el 24 percben. Feelingre olyan az egész, mint az 1992-es egylemezes death metal bandák esetén. Stílusjegyek megvannak: hörögnek, van blastbeat, sok váltás, horzsol a hangzás, és ahol lehet, valami effektet is rátesznek random bármire. Kellemes csalódás volt, sokkal rosszabbra számítottam, teljesen élvezhető underground death metal ez. Amit hiányolok, azok a kontinensükre vagy országukra való utalások akár zenében, akár kiállításban. Valami törzsi dobolás vagy bantu ének lehetne rajta, de a borító is csak egy sima vallásellenességet erőltető kép, amit kis túlzással a világ akármelyik tájáról származó banda feltehette volna a frontra.
A lényeg: küldetés teljesítve, van botswanai detah metal lemezem, pólóm. egy vinyl még jól jönne. Persze továbbra is követem a munkásságukat és remélem, összejön a koncert is egyszer Ghazni-ban. Kövessétek be őket a fészen és nézzetek utána a dolgaiknak, mert rendkívül szórakoztató egy brigád. Amúgy tudnék még mi írni, de nem akarom, hogy ez a cikk egy kilóméteres legyen.
Hail Death Metal Cowboys from Botswana!!!!
Írta: Pester
