Személy szerint már nagyon vártam ezt, több okból is: 1. 2024-ben láttam utoljára a Belphegor-t Krakkóban majd Budapesten 2. valahogy a Baalzagoth-ot még sosem sikerült élőben elkapnom pedig, ha jól emlékszem valamelyik 2024-es Batushka koncerten lettek volna, mint előzenekar csak aztán mégsem voltak. 3. és végre megint volt indokom visszamenni Lengyelországba pláne egy új várost megnézni, mert Poznanban még nem jártam, pedig évek óta terveztem. Úgyhogy most 3 dolog is teljesült egyben.
A rendezvény a Gryf Events szervezésében zajlott le. Olyan délelőtt 11 óra után egy kicsivel értem a Progi2 klubhoz és meglepetéssel nyugtáztam, hogy már volt ott 1 ember. De kb. olyan déltől lassacskán folyamatosan jöttek az emberek. Meglepett, hiszen ez nem akkora koncert, hogy ennyivel korábban oda kelljen érni. De aztán gyorsan választ is kaptam a ki nem mondott kérdésemre: a Progi2-nek csak egy bejárata van így, ha oda mész időben akkor fixen elkapod az együttest és tudsz velük találkozni. 13:00 óra magasságában meg is érkeztek az előzenekarok, a Baalzagoth és a Symbolical is. Azt nem tudom, hogy a Belphegor végül mikor ért oda, mert akkor már lent voltam a klubban. De utána képekből láttam, hogy Helmuth-ék is fotózkodtak a közönséggel, akik olyan sokat vártak rájuk. Egyébként én teljesen fejet hajtok az olyan együttesek előtt, akik csak így koncert előtt elkaphatóak és sokszor a fellépés után mindenféle meet and greet jegy nélkül kimennek a rajongókkal fényképeszkedni.
Kisebb csúszással indultunk neki az estének, de minimálisan olyan 10 vagy 15 perc lett belőle. Az estét a Baalzagoth nyitotta. Mire ők a színpadra léptek, a hely is szépen megtelt. A Baalzagoth egy lengyel blackened death metal banda. Stílusukat a tiszta brutális riffek és kőkemény dobtémák jellemezték és ehhez társult a pokolból eredő mély growl vokál. Igazi mise, amit színpadra hoznak egy – egy koncertjük alkalmával. Mise bizony, csak éppen fekete mise. Az amúgy is black metal külsőt, a corpse paintekkel meg a gitárosuk papnak öltöztetése és sokszor a közönség felé kereszt vetése is színesítette. Náluk is megjelentek a fordított keresztek és a koponyák is. Baalzagoth-ék hihetetlen csapatdinamikát hoztak létre a színpadon és ebbe a dinamikába könnyűszerrel rántották bele a közönséget is. Igazán brutális és intenzív koncertet láthattam most tőlük, hogy végre sikerült őket élőben elcsípnem. Abszolút jó hangulatba hozták a közönséget, hogy tovább folytassuk az estét és a black metal ceremóniát.
Setlist:
1. Intro Desolations
2. Suffering
3. Unholy War
4. Eternal Oblivion
5. In nomine…
6. Intro – New
7. True Messiah
8. Satan
9. Stigmata
10. Gloria
11. Bis – Obituary
Egy viszonylag gyors átszerelést követően még kb. pihenni se volt időnk, már is a deszkákon termett a szintén lengyel death metal formáció, a Symbolical, annyi különbséggel, hogy ők mystic death metalnak nevezik magukat. Ami fura volt számomra, hogy gyorsan lekerült minden dísz és sallang a színpadról és ők maguk sem használtak ruházatban sem semmi extrát, a corpsepaint is otthon maradt. Ennek ellenére abszolút illettek az estéhez és a többi zenekarhoz. Amit kiemelnék náluk nagyon, azok a gitárosok. Kiváló gitártémákkal tűzdelték tele a dalaikat. Az énekesről nekem külsőre Johan Hegg ugrott be. (Az Amon Amarth frontembere – a szerk.) Számomra hasonló karakter volt az énekes, mint Johan. És hang terén is igen erőteljes volt.
A közönség őket is pont azzal a lelkesedéssel fogadta, mint a Baalzagoth-ot és ez a lelkesedés a koncert végéig kitartott a közönség soraiban. Szinte végig ment a headbang a bulijuk alatt. Náluk igazából már füst sem volt annyira, de lehet jobb is, mert a levegőből már így is kifogyóban volt a klub és rettenet meleg volt. Bármit megadtam volna egy enyhe hűvös szellőért, mikor már volt időm azon gondolkodni, hogy melegem van. De ez már csak a koncertjük végén következett be, a következő átszerelés alatt.
Setlist:
1. Intro
2. Deadly Sins
3. Fallen
4. Intro
5. New Breath
6. Epiphany
7. From Heaven
8. Intro
9. Pseudo
10. Crowned
Miután a közönség már kellőképpen belemelegedett a sátánista rituálékba, a szokásos kb. 10 perces intro-nyitány szólt (vagy nem is tudom minek nevezzem ezt) mint állandóvá vált dark zenei bevezető az osztrák istenkáromlók előtt. Túl hosszúnak érzem ezt minden egyes alkalommal, sőt ami a legfurább nekem, hogy ezt a bevezetőt akkor is végig kell hallgatni, ha egy órás csúszásban vannak. De ennek ellenére is elérkezett a várva várt pillanat és színpadra lépett, a blackened death metalt játszó Belphegor. Mondanám, hogy nincs új a nap alatt, ha Belphegor koncertről van szó. Konkrétan felhozták a poklot a színpadra és Helmuth, mint a pokol hercege, vérrel festett arccal lépett fel a mikrofon állványa mögé, hogy földöntúli hangján megszólalhasson a „Fuuuckiiing Pooooolaaaand” kiáltás. Kifejezetten szeretem, hogy nem beszél sokat a közönséghez és nem a történetekkel megy el az idő, hanem a zenével. Több mint 30 év van mögöttük, ám a mai napig nem vettek vissza a lendületből, pont ugyanolyan nyers erő van bennünk, mint korábban. A koncertjeik nem csupán fellépések, hanem élő rituálék. Helmuth többször imitálja Jézust a kereszten és annak mimikáját is utánozza. Tökéletes színházi show, amolyan koncert formába öltöztetett ördögi rítus.
Technikailag teljesen rendben volt minden szerencsére. A hangosítás abszolút a helyén volt. A színpad most sem maradhatott füst nélkül – bár ezúttal a tűz nem gyulladt fel (gondolom a klub tűzvédelmi szabályai nem tették ezt lehetővé). Azért a koponya előkerült most is – igaz, most lángoló szarvak nélkül. Nemcsak Helmuth hozta a megszokott profizmust hanem a gitárosok és a dobos is 100 százalékban hozzájárultak ehhez a tökéletességhez. De Wolfgang gitárjátéka is példás volt. A szigorú arckifejezése, mintha tényleg arra késztetné az embert, hogy vigyázban álljunk és tisztelegjünk. Eredendő gonoszság sütött róla.
Örömmel töltött el, hogy a hangosításnak köszönhetően hallottam minden egyes hangszert és külön mindkettő „éneket” is. A setlist kettő dal kivételével ugyanaz volt, mint a tavalyi krakkói koncert setlistje gyakorlatilag. Mondjuk pont az ő koncertjük nem az ahová azért járok, mert a hatalmas újdonság erejével tudnak meglepni, hanem mert szeretem őket. A Virtus Asinaria – Prayer daluk miatt amúgy is elmennék a világ végére is mert számomra az A mestermű. A setlist részét képezte még a Sanctus Diaboli Confidimus, ami egy régi-új track, hiszen 7 éve a műsor része viszont csak most került rögzítésre és videó is csak most készült hozzá.
A „Fucking Poland” mellett elhangzott a „Fucking Poznan” felszólítás is ha éppen Helmuth kommunikálni szeretett volna jobban a közönséggel. Viszont nem igen kellett bíztatni senkit, mert végig ment a headbangelés, az ugrálás és a hey hey hey is, a magasba lendült öklök társaságában. Alapvetően a lengyel metal fanok nagyon őrültek, iszonyat energiák vannak egy – egy koncerten. Nagyon tudom élvezni ilyenkor a kinti koncerteket.
Soha rosszabbat!
Setlist:
1. The Procession
2. Baphomet
3. The Devil’s Son
4. Sanctus Diabolical Confidimus
5. Belphegor – Hells Ambassador
6. Stigma Diabolicum – Pactum in Aeternum
7. Lucifer Incestus
8. Virtus Asinaria – Prayer
9. The Devils
10. Totentanz – Dance Macabre
11. Gasmask Terror
Írta: Olivia d’Evil
