Tele van az Omega Diatribe naptára európai klubbulik és fesztiválok dátumaival. Új dobossal, Gubicza Péterrel (Haikura, ex-Inhale Me) és megújult lendülettel vágnak neki a fesztiválszezonnak. Feltettünk a srácoknak néhány, az oldalunkat régóta böködő kérdést, melyre Hájer Gergő (gitár), Lucsányi Milán (vokál) és Szathmáry Ákos (basszusgitár) készséggel válaszolt.

 

Májusban több európai városban (München, Strasbourg, Saint-Hilaire-Les-Places), majd júniusban Prágában is tiszteleteteket teszitek. Mennyire volt nehéz megszervezni ezt a kisebb Európa-körutat?

 

Gergő: Szerencsére már nem a zenekaron belül zajlik a szervezés, hiszen 2 booking agency segíti a koncertjeink megvalósulását. Varga Levi menedzserünk köti a magyar bulikat, illetve egy spanyol székhelyű menedzsment felel a külföldi koncertjeinkért. Ez nagyban növeli a zenekar hatékonyságát, hiszen így javarészt a produkció fejlesztésére tudunk koncentrálni, ahelyett, hogy folyamatosan a koncertek szervezéséhez párosuló ügyeket kelljen mikro-menedzselni.

 

Milán: Szerencsére a dolgok ezen részével már tényleg nem nagyon kell foglalkoznunk, de még így is néha vakarni kell a fejünket egy-egy váratlan szituációban. Most pl. erre a francia kanyarra volt kicsit macera buszt vadásznunk, mert rövid időn belül elég nagy a távolság és bérbeadóként is elég nagy vállalás egy ilyen út.

 

A szállásokat pedig mindig úgy kell megválasztani, hogy zárt parkolóban a fal mellé állhassunk és legalább 2 őrszem figyelje a buszt, amíg mi nyugodtan alszunk… Még ilyen helyzetekben is rendszerint felpakoljuk a fél buszt az ágyunk mellé, de van olyan, hogy a Gergő a három gitárjával fekszik ágyba, haha.

 

Kikkel fogtok játszani a turnéállomásokon? Mit érdemes tudni ezekről a zenekarokról és hogyan ismertétek meg őket?

 

Gergő: A nyári klubbulikon többnyire helyi zenekarok fogják emelni az esemény nívóját, akiket személyesen nem ismerünk, hiszen a menedzsment szervezte be őket. A fesztiválokon viszont olyan bandákkal fogjuk megosztani a színpadot, mint a Clawfinger, Kerry King, Mastodon, Tetrarch, My Dying Bride vagy éppen a Pro-Pain. Az utóbbival két fesztiválon is közösen fogjuk húzni a groove-okat.

 

Milán: Ilyen szempontból az idei fesztiválszezon tényleg elég izgalmas lesz. Nagyon jó pozicíókat sikerült megcsípnünk, ami miatt már most nagyon boldogok vagyunk. Eleve nagyon szeretjük a fesztiválokat, de az, hogy ilyen zenekarok lesznek utánunk, körülöttünk, az külön érdekessé teszi az egészet.

 

 

 

 

Itthon mely fesztiválokon léptek fel? Melyik a jobb szerintetek: egy közvetlen klubbuli vagy egy nagyobb rendezvény?

 

Gergő: Hazai fronton a Rockmaraton, Fezen, Campus és Fekete Zaj fesztiválokon találkozhattok velünk, továbbá a francia Rock Metal Camp, a német Breeding Festival és a cseh Fajtfest, valamint Fury Over Prague fesztiválokon tesszük tiszteletünket.

 

Ákos: Mindkettőnek megvan az előnye és hátránya is. Klubbulikat azért imádjuk, mert sokkal közelebbi a kapcsolat a közönséggel, valamint technikailag is egy profibb produkciót lehet átadni nekik, hiszen ott van idő a beállásokra és a környezet is optimálisabb a megfelelő hangzás és vizuális élmény eléréséhez. Egy fesztiválon a mi szintünkön sokszor 15 perc van az átszerelésre line-checkel együtt, és a szabadtér is nehezítő körülmény a hangosítóknak. Illetve még ott van a kései naplemente. Jó eséllyel fényes nappal játszik az ember, ahol a világítás és egyéb vizuális effekteknek jócskán elvész a hatása. Viszont ami nagyon pozitív, hogy rengeteg olyan ember keveredik a koncertekre, aki még lehet, hogy sosem hallott a zenekarról és csomó új emberrel teremthetünk kapcsolatot a zenénken keresztül. Úgyhogy egy szó mint száz, imádjuk a fesztiválokat is, haha.

 

Milán: Ahogy Ákos írta, mindkettőnek megvan a varázsa… Mondjuk a szezon elejére én már mindig hihetetlenül várom, hogy ott álljak valahol egy fesztivál kellős közepén, jéghideg csapolt sörrel a kezemben és valami jó zenekarra bólogassak.
Szóval így május közepén ebben a hideg szeles időben én inkább a fesztiválokra szavaznék! Haha.

 

Milyen kilátásai vannak egy magyar metalbandának, ha külföldi / nagyobb ismertségre akar szert tenni? (Főleg ha nem egy könnyen befogadható válfaját játssza a metal zenének.)

 

Gergő: Én az utóbbi 10 évben azt látom, hogy már teljesen mindegy a piacon, hogy honnan származik az adott zenekar. Az egyedüli mérőszám pusztán az, hogy mennyi embert tud megmozgatni a produkció. Az indulás baromi nehéz és rengeteg melót vesz igénybe, de ez bármelyik ország zenekarára igaz. Szerintem egyedül akkor van esély felvenni a fonalat a jelenleg baromi erős szcénában, ha a zenekar mozgatórugója gyakorlatilag ennek szenteli az életét és éjt nappallá téve azon dolgozik, hogy egyről a kettőre jusson a formáció. Ennek hiányában szerintem nem lehet érvényesülni a piacon, mert aki nem ennek mentén csinálja a zenekarozást, ahelyett majd megcsinálja valaki más, aki szorgalmasabb és motiváltabb.

 

Ákos: Szerintem a jó zene már édes kevés, azt rengetegen megütik, mégsem válnak ismertté. A tömegek inkább a karakterrel, mondanivalóval kapcsolódnak. Ha találsz egy olyan triggerpontot, amivel sokan tudnak azonosulni és ezt kellőképpen tudod tálalni, akkor szinte nyert ügyed lehet.

 

Mi az, ami elengedhetetlen, hogy egy banda biztonságosan útnak induljon? Minek kell megfelelni? (Nyilván többtényezős a dolog, de akkor is.)

 

Ákos: Ebben a szakmában leginkább a kapcsolatok számítanak. Azokat érdemes építgetni az évek alatt ahhoz, hogy egy turné összeálljon. Természetesen kell hogy legyen egy erős, jól összerakott produkció, amivel itthon már szereztél egy kis közönséget, koncertrutinra tettél szert, de a megfelelő kapcsolatok kiépítése megkerülhetetlen. Itt több úton is el lehet indulni, cserebulikat lehet szervezni külföldi zenekarokkal, vagy közvetlen a klubokkal felvenni a kapcsolatot, vagy különböző booking agency-knél próbálkozni és bekerülni valamelyikhez. Illetve még ott van a pénz. Ha abból van sok, akkor easy, befizetheti magát a zenekar egy nagyobb banda elé és akkor garantált a biztonság, haha. Kérdés, hogy a jövőre nézve mennyit tud ezekből a bulikból kamatoztatni a brigád, megéri-e a kiadás. De lehet valakinek nem is az a cél, ezt mindenki magának dönti el, mit szeretne kihozni a dolgokból és melyik úton indul el.

 

Mi a tapasztalatotok, külföldi vagy magyar rajongókat tud könnyebben bevonzani az Omega Diatribe?

 

Ákos: Azt mondanám, hogy külföldieket egyszerűbb, de ez megint nem egy ilyen fekete-fehér dolog. Itthon kicsi ország, kisebb a merítés, külföldön viszont a piac kínálati oldala is nagyobb. Szóval mindkettőnek megvan a maga nehézsége. Az biztos, hogy magyar zenekarként még jelenleg is itthon van a legnagyobb egységes rajongói bázisunk.

 

Milán: Alapvetően nyilván itthon többet találkozunk az emberekkel személyesen, tehát nem véletlen, hogy mi is azt látjuk, hogy itthon mondhatjuk azt, hogy van egy konkrét bázis. Nagyon nem szeretem a “rajongó” szót használni, főleg ha rólunk van szó, haha.
De sok hallgatónk van egész Európában, vagy akár a tengeren túlon is és ezt akár számszerüsítve is lehet látni, havi lebontásban az adott streaming platformokon. Imádom, mikor lemezeket kell küldeni Kínába, az USA-ba vagy akár Dél-Amerikába, és olyan címeket adnak meg, hogy csak pillázok a postán, haha.
Szóval nagyjából szerintem ugyanaz az arány, csak külföldön nagyon elszórtan vannak hallgatóink. Zseniális lenne, ha a közeli nagyvárosokba tömörülnének, és akkor tényleg mehetnénk egy erős turnét ezekre a helyekre.

 

Koncerteztetek már külföldön? Mik az eddigi tapasztalatok? Milyenek a határontúli feedbackek?

 

Gergő: Az indulás óta 15 országban adtunk koncertet, az első években főleg a környező országokban, de a 2016-os kölni Euroblast fesztiválos fellépésünk után sikerült nyitnunk nyugat felé is. Vannak évek, amikor erősebbre sikerül a külföldi jelenlétünk, van amikor pedig gyengébben. Az utóbbi esetén mindig igyekszünk a magyar régiókra fókuszálni, főleg olyanokra, ahol már rég jártunk. A legerősebb évünk meglepően a covid éve volt 2020-ban, ahol a Metanoia lemezbemutató turnéja 9 országban zajlott, majd mikor úgy éreztük, hogy kezdjük megvetni a lábunkat a nyugati országokban is, lezártak mindent… Az élőzenei szcéna újraindulása után szinte teljesen elölről kellett építeni magunkat külföldön, hiszen a megnövekedett költségek és az infláció miatt mondhatni csak az “eazy money” zenekarokat voltak hajlandóak lekötni a promóterek. Most szerintem ismét sikerült rálépnünk az ösvényre, meglátjuk majd, hova fut ki a dolog.

 

Milán: Sajnos a covid alatti lezárások számunkra tényleg nagyon rosszkor jöttek. A Metanoia lemezzel sokkal többet tudtunk volna pörögni külföldön, ha nem jön közbe az az időszak. Mire kilábalt a világ a covidból és újra lehetett volna mocorogni, teljesen megváltoztak a körülmények, és sokszor azt kaptuk vissza, hogy oké, jöhetnétek, de kéne új lemez… Kicsit hülye szituáció volt, mert akárhogy is nézzük, abból a lemezből többet ki tudtunk volna pörgetni. A tapasztalataink pedig eléggé változatosak. Nagyon sok jó bulink volt kint és akadtak gyengébb sztorik is. Az, hogy tőlünk nyugatabbra koncertezel, még nem garancia arra, hogy minden buli tökéletes legyen. Ugyanúgy meg kell küzdeni kint is a jó bulikért, mint itthon.

 

 

 

 

Az online kommunikációtok javarészt angolul zajlik. Ez mindig is így volt? Ezek szerint nem Magyarország az elsődleges célpont? Vannak konkrét országok, ahova targetáltok?

 

Ákos: Igen, a kezdetektől a globális piacra lőttük be magunkat, az angol nyelv ezért elengedhetetlen a kommunikációban. Legtöbbször magyarul és angolul is posztolunk egyszerre, illetve ha pl. magyar turnéállomásokról van szó, akkor általában elég csak magyarul. Nyugat-Európa a legnagyobb célpont, hiszen ott tudunk a legegyszerűbben turnézni is, de a tengeren túlra, és globálisan mindenhova igyekszünk elérni.

 

Milán: Számomra mindig nagyon furcsa, ha egy zenekar csak a hazai lehetőségekre koncentrál. Azért ha zenekarozol, szerintem alap, hogy szeress utazni, új arcokat megismerni, keresd a kalandokat, az ismeretlent. Idén 20 éve, hogy koncertezni kezdtem és bármennyire is imádom a hazai klubokat, városokat, illetve a helyi formákat, azért valószínüleg belefáradtam volna ebbe az egészbe, ha minden évben csak ugyanarra a 15-20 itthoni helyre megyünk el, amik az adott időszakban működnek. Direkt nem mondom, hogy ha “zenész” vagy, mert magamat nem tartom annak, de ha egy zenekar tagja vagy és tényleg azért csinálod, mert szereted, akkor sztem nincs királyabb dolog annál, mint amikor berántod magad mögött a busz ajtaját és elindultok a barátaiddal, haverjaiddal több napra, több száz km-re…

 

Ehhez pedig az kell, hogy folyamat kifele nyissunk. Mivel a külföldi bookerünk spanyol székhelyű, ezért mindenképp szeretnénk abba az irányba többet menni, mivel az eddigi spanyol bulijaink is mind zseniálisak voltak.

 

Alakulásotok óta milyen változásokat vettetek észre a honi zeneiparban? Ehhez hogyan tudott idomulni a zenekari dinamika? Mi a legszembetűnőbb változás?

 

Ákos: Maga a zeneipar szerintem itthon és külföldön is egyaránt ugyanúgy változott, sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a single-ök, a teljes LP-hosszúságú lemezmegjelenések pedig háttérbe szorultak. A zenestreaming platformok miatt az emberek egy-egy dalt ismernek csak a különféle előadóktól, sokszor talán még az előadót sem tudják kicsoda, csak az algoritmus összerak egy random playlistet nekik. Mi eddig még mindig a klasszikus nagylemezes kiadásokkal operáltunk, de az utóbbi időben elgondolkodtunk, hogy inkább egyenként publikáljuk a számokat a jövőben, és ha esetleg már összegyűlt egy albumnyi, akkor összeszedjük egy csokorba és kiadjuk fizikálisan is valami hanghordozón.

 

Viszont ami minket legjobban érint, az az underground színtéren történt változások. Gondolok itt például arra, hogy rengeteg kultikus klub zárt be. Most már szinte nincs olyan hely Budapesten, ahol koncert után nem dobnának ki mindenkit, mert zár a klub, vagy éppen át kell adni a helyszínt mondjuk valamilyen electro bulinak. Tehát felszámolták a zenekarok lehetőségét arra, hogy koncert után még közösséget építsenek személyesen a rajongóikkal. Egy régi Dürer Kertben hajnalig ott tudtunk maradni és vegyülni az emberek között. Ez szerintem nagyon hiányzik és óriási hatása van a színtérre, a közösségek összekovácsolására.

 

Milán: Mindemellett azt gondolom, hogy a zenehallgatási szokások is nagy mértékben változtak. Ahogy Ákos is említette, sokan vannak úgy, hogy egy adott dalt ismernek csak egy-egy zenekartól vagy tényleg konkrétan még a zenekar nevével sincsenek tisztában. Ez azért is van így, mert az emberek sokkal kevesebb időt fordítanak zenehallgatásra, illetve olyan minőségi zenehallgatásra, amikor tényleg leülsz, benyomsz egy lemezt és kizárod a külvilágot, csak az adott anyagra fókuszálsz. Az igazat megvallva ez manapság már velem is hihetetlenül ritkán fordul elő. Közben jobbnál jobb lemezek jelennek meg heti szinten, és az ember csak kapkodja a fejét és egyszerűen képtelenség lépést tartani a rengeteg új információval. Én rendszerint visszasírom azokat az időket, amikor a középsuli idején még esténként magamra zártam az ajtót egy Hammerrel, olvastam a cikkeket, lemezkitikákat és közben dübörögtettem ezerrel az új cuccokat. Egy ilyen felgyorsult világban egy hozzánk hasonló szintű zenekarnak elég nehéz dolga van. Rengeteg idő, pénz és energia kell ahhoz, hogy folyton legyen rajtad figyelem. Nyilván korlátoltak a lehetőségeink, de minden tőlünk telhetőt megteszünk.

 

Könnyebb vagy nehezebb a mostani bandáknak? Mennyit ártott vagy használt a social media elterjedése az emberek között? Akár a lemezeladásokra gondolok vagy a koncertek látogatottságára fókuszálok.

 

Ákos: Ez is perspektíva kérdése, mert a social mediának vannak előnyei meg rengeteg hátulütője is, és most már az AI is belépett a különböző művészeti ágakba, így a zenébe is. Volt egy időszak, mikor nagyon jól ki lehetett használni például a Facebook és Instagram adta lehetőségeket, de ez az utóbbi pár évben már nagyon megváltozott. Gyakorlatilag a követők töredékét lehet csak elérni, még akkor is, ha tetemesebb összeget költ az ember a posztok, események boostolására. Ezeken az oldalakon az előadók ugyanúgy vannak kezelve, mint a legnagyobb multicégek vagy kormányok, és ezen a pályán nem igazán lehet labdába rúgni. Aztán a TikToknak volt egy nagy fellendülése, de már az sem az igazi, egyszerűen telítődnek az emberek, ráadásul nagyon kell küzdeni, hogy az algoritmus felkapja a ‘normális’ tartalmakat a rengeteg trash content mellett. Nem hiszek benne, hogy ez lenne a jövő platformja a zenekarok számára. Az nem normális, hogy egy zenésznek social media marketingessé kell válnia és napi szinten azzal kell foglalkoznia, hogy olyan tartalmakat gyártson, amihez semmi kedve valójában és a zenéléstől viszi el az energiát. Úgyhogy szerintem sokkal most sem könnyebb a bandáknak, sokkal több versenyző van, nehéz kitűnni a tömegből és elérni az emberek ingerküszöbét, hiába érhető el minden egy kattintással.

 

Ami viszont nagyon pozitív, hogy most nő fel egy olyan korosztály, akik láthatóan újra előszedik a ’90-es, korai 2000-es évek stílusait. Újra látok deszkázó kölköket, bőgatyás, metálos, alteros stílusú fiatalokat, akik talán éppen már a mi korosztályunk gyermekei és általuk újra virágozni kezdenek ezek a stílók és az élő zene szeretete.

 

Milán: Szerintem is nagyon nehéz a mostani helyzet. Amire már az előbbi kérdésnél is utaltam, csak akkor könnyű a helyzet, ha kellő mennyiségű zseton van a zsebben és minden más egyéb is tökéletesen klappol egy zenekar háza táján.

 

 

Úgy tudom, új dobossal indultok neki a turnénak / koncerteknek. Kérlek, meséljetek nekünk erről! Hogy sikerült felkészülnötök erre a sűrű nyári programra?

 

Gergő: Amikor Januárban jelezte Adolf, hogy nem fogjuk tudni egyeztetni a naptárjainkat az év folyamán, ergo nem szeretné folytatni a zenekarozást, akkor azért finoman szólva sem voltunk könnyű helyzetben, hiszen decemberig gyakorlatilag már 70-80%-osan láttuk az idei koncerteket.

 

Milán: Viszonylag kevés időnk volt a keresésre és aztán a próbákra is, de Petivel szerencsére hihetlenül gördülékenyen mentek a dolgok. Alapvetően szerettünk volna most több időt fordítani arra, hogy a jelentkező dobosokkal jobban megismerkedjünk, hogy ne csak a technikai szintjüket ismerjük meg, hanem arra is legyen rálátásunk, hogy emberileg hosszú távon mennyire jól fogunk majd együtt működni. Sajnos vagy nem sajnos, de erre most sem volt elég időnk, viszont Petit azonnal beéreztük mind emberileg, mind dobosként, szóval azonnal megkapta tőlünk a házi feladatot és már gyűrhette is a dalokat. Azt gondolom, hogy nem egyszerű feladat nálunk dobolni, szóval számunkra is meglepő volt, hogy milyen szuper tempóban tudtunk haladni a dalokkal.

 

Akkor ez a felállás az új dobossal véglegesnek mondható?

 

Gergő: Nehéz bármire ráhúzni a ‘végleges’ jelzőt egy zenekar életében, a mi esetünket figyelembe véve pedig különösen, hiszen az évek alatt egyvalamire rájöttünk: ami biztos, az a változás. Komolyra fordítva a szót, Peti teljes értékű tagja lett a zenekarnak, tehát nem session jelleggel vagy beugrósként van velünk. Mostantól együtt toljuk előre a zenekar szekerét, reméljük, hogy minél tovább!

 

Milán: Bárcsak kimondhatnánk, hogy végleges, haha. Ilyet már csak akkor lehet kijelenteni, ha megfogadod, hogy még egyszer nem csinálsz végig mindent egy új arccal és onnantól vége. De sok esetben erre is rácáfolnak zenekarok. Pont pár napja döbbentem rá, hogy idén én is 8. éve vagyok tagja a zenekarnak. Pedig tudod azért még mindig előjön ez az “új” énekes duma. Haha. Ami amúgy teljesen természetes jelenség és csak nevetünk rajta. És Janika hiába viszonylag friss tagja a gépezetnek, mivel én kb 12 éve mozgok vele együtt és a srácok is ismerik azóta mióta engem. Szóval ez tényleg egy patent kis család, amibe az eddigi tapasztalataink alapján Peti nagyon jól be fog illeszkedni. Részemről amúgy kiegyeznék a végleges felállással, haha.

 

Ákos: Ajánlom neki, mert ugyan még nem tudjuk pontosan, hol lakik, de a turné végére kiderítjük! Haha..

 

Tavaly előtt decemberben jelent meg a Deviant című albumotok. Milyen fogadtatása volt a szakma részéről?

 

Gergő: A Metanoia lemez egy jelentős ugrás volt a zenekar életében, amivel viszonylag magasra raktuk a lécet magunkkal szemben, de szerencsére ez semmiféle nyomást nem gyakorolt ránk a Deviant dalszerzésének párhuzamában, sőt, inkább motivált minket. Úgy érzem, hogy sikerült még egy picit fejlődni a Deviant lemezzel, amit szerencsére mind a szaksajtó, mind pedig a rajongótáborunk akkreditált.

 

Tervezitek-e a folytatást, illetve mikor várható új anyag az új dobossal?

 

Gergő: A terv az volt, hogy a fesztiválszezon előtt kihozunk egy új klipes dalt, de Adolf távozása és Peti felkészítése a turnéra felemésztette minden energiánkat, így ez a megjelenés csúszik. Bízunk benne, hogy még idén megmutathatjuk nektek, hogy mi fortyog a konyhánkban, hiszen az én véleményem szerint az eddigi egyik legsúlyosabb dal van készülőben. Én már nagyon várom, hogy halljátok!

 

Milán: Gergő szerencsére hihetetlenül termékeny és kreatív zenész, tehát hamarosan biztosan előrukkolunk valamivel! A zenekaron belüli rezgés pedig egyre jobb és jobb, amit nemsokára a színpadon is láthattok majd. Óriási lelkesedéssel megyünk neki a nyárnak, szóval érdemes lesz velünk tartanotok!

 

 

 

 

 

Az interjút készítette Kovács Barbi és MZ.