GRÀB – Zeitlang
Trollmusic 2021
Black metal
10/8

Ugyan a Gràb 2015-ben alakult Bajorországban, csak 2021 őszén adtak magukról életjelt a Zeitlang debütalbum formájában. A duó egyik tagja Grànt, aki korábban a Dark Fortress énekese volt, most pedig itt hallatja éji madarakhoz hasonlatos orgánumát. Társa Grånt, a húros hangszereket szólaltatja meg. A session-dobos Sebastian Schneider, s néhány vendég is szerepel az albumon. Például Schwadorf, az Empyrium vezére, vagy PK az Abigor részéről, s mások is énekkel, népi hangszerekkel. A „népi” szó ne legyen megtévesztő, ugyanis a Gràb albumán legfeljebb nagyon mélyen elrejtve, a föld alatti gyökerek között érzékelhető bármily folkos hatás. Hacsak nem az Auf da Rosa akusztikus, instrumentális tételében.

Az Alpokba kalauzol el bennünket a Zeitlang, a világ egyik legszebb részére. Itt jegyzem meg, mennyire szomorú és tragikus, hogy a modern nyugat milyen mértékben teszi tönkre és hagyja alacsonyrendű erők által elárasztani, veszendőbe menni minden értékét, hagyományát, csodás régióját. Bizony, a csatorna fedele már régen kinyílt és kiáradt belőle a sok mocsok, amiről a tradicionális ember nagyon jól tudott, ezért hét lakat alatt tartotta az alvilági erőket. Ki tudja, meddig lesz még alkalom arra, hogy a kontemplatív lelkek elvonuljanak a meseszép erdőkbe, élvezni a természetet, az elvonulást.

A Gràb (a szó jelentése „öreg és szürke”) albuma ehhez hasonló témát dolgoz fel. A főszereplő egy idős ember, aki maga mögött hagyja a társadalmat annak minden zajával, gondjával, bajával együtt, hogy egy erdei kunyhóban élje le utolsó éveit, napjait. Ez a magatartás megfelel a hagyományos életvezetésnek, amit a hindu tradícióban részletesen kifejtenek; az ember életútjának négy fázisáról van szó, s ez valamelyest analógiában áll az album aggjának alakjával, aki a gyerekkorától kezdve dalonként emlékszik vissza utazására, amely immáron elérkezett végső fázisához. Komoly téma, illik a műfajhoz, egyben elgondolkodtatja az embert, mi is fontos igazán létezésünk során. A rendkívül erőteljes lemezborító kíméletlen realitással mutat rá a mondanivaló lényegére.

A Zeitlang bő egy órán keresztül szól, a németek célja egy kimondottan komor black metal album elkészítése volt, ami magán viseli a ’90-es évek puritán irányvonalát, azt az egyszerű pumpálást, ami a Darkthrone-ra volt jellemző, s mindezt nagyon nyers hangzással, az áramló gitárokat kísérő billentyűszőnyeggel teszi teljessé. A Darkthrone mellett a hatások között szerepel a korai Ulver és a Gehenna, de az egykori német színtér olyan zenekarai is, mint a Nagelfar és a Lunar Aurora. Masszív, tömény album a Zeitlang, de nem a témák sokasága miatt, éppen ellenkezőleg: van a zenében egyfajta hipnotikus monotonitás, konok menetelés, mintha egy jeges folyó áradását látnánk s hallanánk. A fejünk felett pedig rikoltoznak a halálmadarak.

Őszintén szólva én a citerát és a többi népi hangszert nem nagyon érzékelem, ugyanis az északi sodrás összefüggő fehérségként tömi el a hallójáratokat, de nincs gond, épp ez képezi az album vonzerejét. Ugyanakkor a dallamokat sem nélkülözi a lemez, elég meghallgatni a lassú gleccserként folydogáló, akusztikusan kezdődő hangulatos címadó tételt, amiben az éji sikolyok mellett narrációkat is hallhatunk.
Nordikus black metal jelenleg is születik értő kezekben.

M. P.