IRON AND HELL VOL. 1
Gates Of Hell
Finnország, Németország, Anglia 2021
Heavy metal
10/8
Kissé kései ez a cikk, objektív okoknak köszönhetően szerepel itt és most. A Gates Of Hell a Cruz Del Sur alkiadója, Iron And Hell címmel pedig egy négyzenekaros megosztott CD-t adtak ki 2021 februárjában, amelyen a csapatok egy-egy EP-je kapott helyet. Két finn, egy német és egy angol csapatot hallgathatunk, a felvételek pedig az elmúlt években készültek. Jó ötlet volt összeszedni és egyben kiadni ezeket az EP-ket.
A Chevalier székhelye Helsinki, a csapat mögött több EP található, valamint egy album (Destiny Calls – 2019). A kvintett nagyon nyers hangzású heavy metalt ad elő a Life And Death EP-n, amiből nem hiányzik a lelkesedés és a lendület. Élükön egy énekesnőt találunk (Emma Grönqvist), aki nem egy született énekestehetség, de hangja illik a zenéhez, sőt néha elereszt egy-két egészen vad sikongást.
Az Atom Smasher következik Németországból. Ugyan az információk szerint 2010-ben alakult a csapat, a bemutatkozó EP csak 2020 novemberében látott napvilágot The Age Of Ice címmel. A duó zenéjében a Manilla Road és az Iron Maiden hatása is kimutatható, de nem bántó, direkt módon, inkább a gitárdallamok, riffek között meghúzódva. Van melódiaérzék, ami a zenét illeti, azonban az éneken még bőven van mit javítani. Mindenesetre a frontember/gitáros, Gordon Overkill hangja kísértetiesen hasonlít néhai (RIP) Mark Shelton jellegzetes orgánumára.
Számomra a tavaly alakult londoni Phaëthon zenéje a legjobb e gyűjteményes CD-n. Utánanéztem, a tagok között ismert underground figurákat találunk olyan csapatokból, mint a Fen, a Fellwarden, a Craven Image vagy a Scythian. Epikus heavy metalról van szó, s ebben is benne rejtezik a Manilla Road hatása. Néha lendületesebb, „pattogósabb” a riffelés, menetelősebb a zene, de pl. a Bless Us, O Ra doom-részeket is rejt jól eltalált riffekkel és énekkel. Billentyűs aláfestéssel is megtámogatott, hangulatilag/zeneileg is erős szerzemény. Az epikus The Final Beholder hossza bő 12 percre rúg. A megszólalás itt is abszolút underground, ami nem azt jelenti, hogy amatőr és szegényes, sokkal inkább azt, hogy autentikus, organikus, nélkülözi a sztárproducerek által a lemezekre kent idegesítő műanyag bevonatot.
Utolsóként a finn Iron Griffin 2017-es EP-jét hallgathatjuk meg. A négy zenekar közül talán ez a legöregesebb, de enerváltnak ez sem nevezhető. Oskari Räsänen (lásd még: Mausoleum Gate) kellemes maidenes harmóniákat játszik, és vannak lendületesebb részek is. Összességében szolid dob/basszus-alapra építkező szellős gitárjáték jellemzi a négy számot, elnyugodott hangszeres részekkel tompítva az összképet (Lord Inquisitor).
A CD-booklet oldalai olyanok, mintha egy fanzine-t lapozgatnék; a csomagolás is autentikus. Élvezetes ez a kompiláció, mind a négy zenekar megérdemli a figyelmet.
M.P.
