A Death Metal, mint műfaj 1992-re már erősen be volt járatva, sok nyolcvanas években alakult, mára klasszikusnak nevezett banda ekkor már kiforrott zenei arculattal rendelkezett és minőségi lemezekkel árasztotta el a színteret, amik külön stílusokat teremtettek és mai napig állandó hivatkozási alapok. Az ún. második generációs bandák csak a kilencvenes évek elején kaptak szárnyra újabb és újabb kihívásokat felállítva. Meghatározó időszak volt ez a metal zenei történelemben, hiszen még rengeteg új lehetőséget tartogatott az extrémitás határainak feszegetése, még korántsem volt annyira kiaknázva és túltelítve a színtér, mint manapság, de ennek az egész folyamatnak valahol ez is a törvényszerűsége. 10 olyan lemezt gyűjtöttem össze azon jeles alkalomból, hogy mindegyik idén ünnepli 30. születésnapját és nem csak azért kerülnek említésre, mert személyes kedvenceim, hanem mert szerintem megkerülhetetlenek azok számára, akik élik a műfajt! Tartalmilag nem egységesek az ismertetők, csak azt írtam le, amit fontosnak tartottam, de minden anyag egy külön regényt érdemelne. Így is visszafogtam magam.
Monstrosity – Imperial Doom (1992. május 26.)
A Monstrosity-t a zenekar mai napig aktív motorja Lee Harrison dobos hozta létre, miután kivált a Malevolent Creation-ből. Kis túlzással a Malevolent korai oldalhajtása voltak, hiszen a Mark van Erp basszusgitáros is tőlük szakadt ki, majd pártolt át. Énekesi posztra Harrison egy régi cimboráját hívta, aki akkoriban egy Corpsegrinder nevezetű death metal zenekarban hörgött. Így jött a képbe a legendás frontember George Fisher, akire egyébként a Corpsegrinder becenevet maga Lee Harrison aggatta rá, ami a mai napig rajta maradt. Továbbá John Rubin töltötte a gitáros szerepét (később ő is megfordult a Malevolent Creation-ban. Igazi beltenyészet voltak, haha…)
Miután összeállt a négyes és túl voltak egy-két demo felvételen, neki is láttak az első lemez megírásához, aminek eredménye az Imperial Doom! Mindenféle intro és bevezetés nélkül szabadítják a totális káoszt a hallgatóra, eszméletlen gyors és rifforientált death metal-t toltak, ami bátran rokonítható az említett anyazenekarral. A Malevolent világához álltak a legközelebb a kortársak közül, de egy kissé még jobban elvadították azt zeneileg, több benne az egymásra pakolt riff és a dobtémák is sűrűbbek, változatosabbak. Ennek ellenére viszont kellően tagolt marad és nem mosódnak össze, ami mindenképp nagy előny az emészthetőség végett! George Fisher hangja még nem volt annyira lemélyülve, de egyértelműen felismerhető a mai stílusához mérten is. Ez volt az ő első igazi belépője a nagyok csarnokába! A lemez hangzása vastag és erőteljes, minden hangszert egységesen jól kihallani. Profi munka. Az egyetlen bajom a lemezzel, hogy bármennyiszer visszahallgatom, nincsenek rajta túl emlékezetes témák, amiket visszatudnék idézni, inkább amolyan elmebeteg riffzuhatag hatása van, nincsen rajta túl sok fogódzó.
A lemez egyik dalához, az Final Cremation-höz még egy jól sikerült klipet is csináltak, ami manapság is jó visszanézni. Corpsegrinder már itt eszméletlen gyorsan headbanegelt, alaposan megedzette már ebben az időben a nyakizmát, haha!
A jó lemezhez, jó borító is társult, amit nem más, mint Dan Seagrave alkotott. Ismét nem hozakodott elő fércmunkával, bár voltak ennél nagyobb alkotásai is. Mindenesetre igazi klasszikusnak számít ez is a repertoárjában.
Mint említettem, nincs túl sok megjegyezhető téma a lemezen, viszont evvel szemben kiváló hallgatni való, miközben forog a lejátszóban, de szerintem az 1996-ban megjelent Millenium lemezre állt össze igazán a Monstrosity és ott lényegesebben emlékezetesebb témákat születtek, az In Dark Purity-ról már nem is beszélve…
CANNIBAL
A sorozat eddig megjelent részei:
Cannibal Corpse – Tomb of the Mutilated
Bolt Thrower – The IVth Crusade
INCANTATION – Onward to Golgotha
DEICIDE – Legion
FEAR FACTORY – Soul of a New Machine
DISASTROUS MURMUR – Rhapsodies in Red
VADER – The Ultimate Incantation
GRAVE – You’ll Never See
Utolsó rész:
Impetigo – Horror of the Zombies
