Ma jelent meg a JUNKIES tagok dallamos black metal emléklemeze, melynek kapcsán megkértük Gravel-t, hogy mondjon pár szót egyenként a dalokról, hogy kicsit jobban megismerhessük a számok mondanivalóját és születését: „Szeretném megosztani veletek gondolataimat a friss Stoneblood-lemezről, dalról dalra. Az örökségül fennmaradt, P. tollából született dalszövegekhez írtam zenét, így ebből a szemszögemből kommentálom a szerzeményeket. Arra, hogy a szövegekben mi mire utalt, csak a szerző tudhatta a választ. Már rajtunk a sor, hogy hagyjuk hatni magunkra a világát.”

1. Chant of the Outside: A fájdalom megszólítása, csak dobokkal és morajlással kísérve. Sokat gondolkodtam rajta, vajon egy versszakos hosszúságúra szánta-e a szerző, vagy csak megkezdett vele egy gondolatmenetet. Épp ezért választottam nyitásnak.

2. Scars Bleeding Fire: Zeneileg a legnagyobb intenzitással akartam belevágni az első teljes zenekaros számba. Süt belőle az emberi világ és a teremtés elleni tiltakozás, az éles kritika. Ott húzódik benne az állandóan jelen lévő baljóslat: Saját magunk rémálmaivá válunk a közelgő években.

3. Everlasting Breath: Egy óda a csendhez. Ez volt az elsőként megjelent szerzemény, videoklippel a lemez felvezetéseként. Azért esett rá a választásom, mert az album minden aspektusa benne van, mégis ebben a leghangsúlyosabb Andris tiszta énekes refrénje. Dacára a Stoneblood projekt megrendítő apropójának, nem volt cél egy önsajnáló, végletekig gyászos zenei anyagot összehoznom. Nemes, ugyanakkor vészterhes mondanivalót éreztem ki a dalszövegből, így lett a dal “bólogatósabb”, “menetelős” lüktetésű.

4. Dive and Divide: A második felvezető a lemezhez, lyric videoval érkezett. A dal refrénje: A várakozó temető mind közelebb és közelebb ér – könnyen hozta magával az asszociációt, hogy a videó hátteréül azok a még eddig fel nem használt képek szolgáljanak, amiket még évekkel ezelőtt P.-vel rögzítettünk, halottak napjának éjjelén, Miskolc gyertyafénytől ragyogó temetőiben. A dal lassabb folyású, hosszan vezeti fel a zaklatott középrészt, amelyben a Földanya elleni gyilkosságnak szemtanúja a szerző.

5. Second Moon: Barbaró basszusgitár-dallamával indul a dal, amivel ő a stúdióban meglepetésszerűen állt elő. Ez a tétel jelent meg harmadikként, visualizer video formátumban. A videó az Ikosidio által rajzolt lemezborítót mutatja be, amely a szöveg tartalmához hasonlóan egy holdfényben végzett rituálét mutat be, így könnyű volt kapcsolódásra lelni köztük. A borítón szereplő alak a magasba tart egy koskoponyát a telihold alatt, és a Pogány-kő szikláiból vérpatakok fakadnak. A Second Moon dal témája az alvilág Holdjának dicsérete és megidézése, hajdani boszorkány-szertartásként.

6. Downfall Distress: Szenvtelen belenyugvás abba, hogy egyre közelebb érünk a véghez. Nem sietteti a szemlélő, és nem is tiltakozik ellene, bizonyosságként tekint rá. Furcsa volt ráeszmélni, hogy a szerző elhunytával új értelmet kapott megannyi kijelentés, a sorokba öntött ideálok.

7. Inner Devil: Az egyetlen dal, amelynek szövegét P. eredetileg nem is a Paragon Zero zenekarba írta, hanem még korábban, a Sickdom nevet viselő, egykori death metal brigádjukhoz. Ebben van az egyik kedvenc momentumom a lemezen, ahogy a szöveg főszereplője a semmi felhőiből nézi az alant elterülő földet, és meglátja, hogy isten rabszolgáinak hazugságai nem érhetik el a sötétségbe vetett hitét.

8. Rise of the Titans: Egy újjáéledést elevenít meg a szöveg, amiben a hindu hitvilágból kölcsönzött Igazság kora (Satya Yuga) visszatér. A lemezen, visszatérő elemként, ebben a dalban is fel-felhangzik az akusztikus gitár a háttérben, amitől ódon hangulat szokott rám törni. A szerzemény a bukott, ősi óriásokat dicsőíti – a nyitásként felhangzó, büszkébb ívű témával is ezt szerettem volna alátámasztani.

9. Weeping Hollowness: Abból a szempontból kivételes, hogy a szövegét P. először magyarul írta meg, még az angol fordítás előtt, így részletesebb betekintést nyerhettem a kifejezésekbe. Fő mondanivalója a Halál dicsőítése, a Semmi mint előttünk lebegő példa és cél, így itt a negativitást árasztó dallamok dominálnak. Talán a legerősebb képeket hordozza számomra a dal, látni vélem, hogy hol játszódik. Másik érdekesség, hogy Viktor felhívott, mikor a saját stúdiójában épp dobolta fel ezt a számot, hogy a végére szeretne még egy duplatempós blastbeat-es dobtémát játszani, lehet-e (eredetileg nem terveztem). Nem kellett rábeszélnie. Pont ezek miatt az apróságok miatt szól így a lemez, ami már csak a zenésztársaim stílusára volt bízva; amiket ők tettek hozzá.

A Stoneblood albuma a Shrines of Morbid Indignity megrendelhető a Metal.hu webshopjából, egy nagyon menő pólóval és hímzett felvaróval együtt pakkban.

[products tag=”stoneblood” columns=”3″ limit=”12″ orderby=”date”]

10. Crown of Ravishment: Ez készült el elsőként, ezzel plusz lendületet kaptam akkor az előttem álló munkához. Legelőször az éneket vettem fel, csak metronómra, bármiféle hangszeres kíséret nélkül, és úgy keresgéltem meg alájuk a gitár-riffeket, dobritmusokat. Ez a munkamenet, hogy a zene idomult a szövegekhez, még jó párszor előkerült a lemez írásakor.

11. The Sign of Evil Royalty: Ennek a főtémáját írtam meg legrégebben – évek óta játszódott már az agyamban. Elképzeltem köré a többi hangszert is, de nem láttam értelmét egy “akármilyen” dallamos black metal anyag írásába belefogni. Fejtegettük is még a Stoneblood előtt, hogy úgy éreztem, egy darabig mindent elmondtam ebben a műfajban és inkább korlátnak érezném. Aztán a sors úgy intézte, hogy utat leljenek belőlem ezek a maguktól születő dallamok.

12. Tortured by Disingenuous Light – The Seventh Shrine: A lemez szövegeinek, és P. munkáinak általánosságban véve alapja az Anti-kozmikus Sátánizmus hitrendszere, amely ebben a szövegben érezhető a legintenzívebben, végkövetkeztetésként és csúcspontként. Fontos tisztáznom, hogy a totális szellemi függetlenséget dicsőíti, a Káoszt mint univerzumon felüli rendezőelvet, és nem holmi fordított istent vagy evilági emberi rosszakaratot éltet. Sokak számára ez a teológiai irány egybeforrt a Dissection-ös Jon Nödtveidt nevével, akinek a munkássága zeneileg számomra is erős vezérvonal volt a dal megírásakor.

13. Alexander: A legkülönlegesebb darab a lemezen, szöveg nélküli dark ambient kivezető. P. néhány évvel ezelőtt elkezdett érdeklődni a metalon túlra, az elektronikus zenék producerelésének világa felé. Annak idején ebből a lelkesedésből írta ezt a dalt. Megkértem, hogy küldje át a hangfájlokat, hadd “szakértsem” meg én is, így működtünk mi. A hangokon, akkori kérése szerint nem változtattam, csak a hangszíneket állítottam hozzá a Stoneblood-lemezhez, már a keverési munkálatoknál. Így történt, hogy nem csak a szövegírói, de zenei lenyomata is az album részévé vált.

A kiadványról korábban megjelent cikkünket itt tudjátok olvasni: https://metal.hu/stoneblood-black-metalos-emleklemezzel-keszul-a-junkies-legenysege/