GOATPSALM & HORTHODOX – Ash
Aesthetic Death/Death Scream Recordings 2021
Dark folk/doom
10/8
Nem mindennapi világba kalauzol el bennünket e két titokzatos formáció közös lemeze, ami együttműködés, nem split. A Goatpsalm korábbi lemezeit ismerem, azonban a Horthodox nevét még nem hallottam. Az Ash hét dala a 17. századi Oroszországba visz el bennünket, amikor is az óhitűek és a reformerek között szakadás történt az egyházi könyvek és egyes szertartások megváltoztatása miatt. Az előbbiek, akiket raszkolnyikoknak neveztek, semmilyen áldozattól nem riadtak vissza, hogy igazukat, miszerint Krisztus egyházában semmit nem szabad megváltoztatni, megvédjék. Osztályrészük üldöztetés, száműzetés, kivégzés volt, s ezt a kritikus időszakot próbálja hangokkal visszaadni ez a különös album. Nem könnyű feladat. Ugyan a zene sok érzés, érzelem, hangulat, szín, kép hangokkal történő visszaadására, legalábbis érzékeltetésére képes, legalább szimbolikusan, konkrét eseményeket, eseménysorokat, sorsdöntő változásokat, amelyek az emberi történelemre is hatást gyakoroltak, csak az átélő művész/zenész saját intuícióján keresztül lehetséges zenével kifejezni.
Az Ash rituális doom/folk/ambient, kimondottan nyomasztó hangulatú zenefolyam, melynek első felében az ambient és helyenként akusztikus részek dominálnak, de az utolsó tételekben előkerül a torzított gitár. Ének nincs, emellett kiemelendő a zene experimentális, spontán karaktere. A záró címadó tétel egy kísérleti drone/doom tétel, ami egy rituális jammelésnek, vagy éppen a tűzben elhamvadó önkéntes áldozatok drámai halálának a mementójaként fogható fel.
A House With No Windows címmel csendül fel egy törzsi jellegű dobolással induló tétel. Torzított gitár játszik lassú, doomos modorban, kísérteties dallamok, kúsznak, hallik a dobszó, s a doromb hangjainak folytonossága csak fokozza egy sajátos zenei rítus hangulatát, e rekviem drámaiságát az ablakok nélküli házban halált haltakért. A Horned Shades Of His Servants komor, doomos tétel, de a rétegei között találunk tribal/ambient-szekciót is. Sokszor szinte ijesztő a hangtalanság, ami végigvonul az albumon, már ami az emberi hang hiányát illeti. A súlyosan ránk nehezedő emlékek ilyetén prezentálása, amikor is csak a szertartás zenei formáit lehet hallani szavak nélkül, még nyomasztóbb színben tüntetik fel a művet.
Az Aesthetic Death baljós színekkel teli palettáján is nehéz anyag az Ash, ami önálló zeneként talán nem is egykönnyen emészthető, azonban az album történetének ismeretében jelentést kapnak a sötét hangok, az apokaliptikus látomásszerű kísérletezések, a dark folk-elemek, és en bloc az egész utazás.
Megfelelő hozzáállás szükséges a lemezhez.
M. P,
