Az Atomic ’80-as években kezdetét vett pályája során több szempontból az elsők közt említendő a hazai mezőnyben, azonban ellentmondásos módon nevük mégis alig ismert. Számos demo-t követően Speed/thrash metal hatásokat ötvöző bandaként debütáltak az 1994-ben megjelent Slashing Victory című albumukkal, ami színvonalában a nemzetközi színtérhez volt mérhető. A ’90-es években ez példátlannak számított itthon, és talán pont ennek volt tudható a földhözragadtabb hazai tendenciákat preferáló közönség ignorálása, illetve annak, hogy magyar zenekaroktól az angolul írt szöveg vegyes fogadtatást nyert. A magyarországi környezetében korát megelőző banda későbbi stílusváltás szellemében elkövetett második lemeze 1996-ban került felvételre, azonban a nagyközönség számára csupán 2017-ben vált elérhetővé a Metal Ör Die Records kiadásában. Az industrial hatású Separate Races itthon ismételten egyszerre számított hiánypótló és nívós hanganyagnak, amihez hasonló egyébként se előtte, se azóta nem született. A közös pont mindkét album esetében, hogy ellentétben a legtöbb hasonló bandával, legyen szó thrash metal-ról vagy industrial-ról, az erős analógia az adott stílusok nagy neveivel szinte elkerülhetetlennek tűnik. Azonban az Atomic zenéje egyedi és könnyen megkülönböztethető volt mindkét esetben, és nem a hazai underground korai időszakára jellemző állapotokból kifolyólag, amikor is a legtöbben az egységesség és a közös nevező hiányát kísérelték meg egyedi aspektusként beállítani.

Az Atomic visszatérő lemeze, a Hate Transplant a régi bandákhoz hasonlatosan az alapokhoz való visszatérés jegyében született meg, ami a banda zenéjének korábbi sajátosságait sikeresen megőrizte. Egy igen intenzívre sikeredett thrash metal albumra számíthat a hallgató, ami a műfaj régi rajongói számára kellemes nosztalgiát kínál, de egyúttal modern hangzással szólal meg, a ’80-as évek klasszikusaihoz mérten zajosabb, agresszívabb tónusban. Külön pozitívumként említendő, hogy amíg nagy visszatérések általában felemás produkciót eredményeznek, és sok esetben úgy tűnhet, hogy a nagy zenekarok a saját maguk tribute bandáiként üzemelnek néhai fénykoruk nosztalgiájában ábrándozva, a Hate Transplant-ról az önismétlés egyáltalán nem mondható el. A Slashing Victory-n hallható lágyító hatású speed metal elemek helyét a nyers intenzitás vette át. A megújulás, kísérletezés képessége és annak affinitása szinte olyan szinten érzékelhető az albumon, mint egy fiatal banda debütálásán. És mivel az elmúlt évtizedekben a thrash metal erősen háttérbe szorult, azonban az az iránti közönségigény nem, mind az album szellemisége, mind az időzítése rendkívül szerencsésnek könyvelhető el. Emiatt elmondható, hogy a Hate Transplant egy újabb hiánypótló kiadvány a hazai metal mezőnyben, thrash metal terén megemelve a mércét, a jelennek és az utókornak feladva a leckét, és remélhetőleg az őt megillető figyelem jegyében kerül fogadtatásra.

Az album beszerezhető a Metal Ör die Records-nál az alábbi linken: https://www.facebook.com/metalordierec

Írta: Oroszi István