Az idén első nagylemezével debütáló finnországi Regere Sinister 2020-ban alakult, a néhai Horse Latitudes nevű doom/drone metal banda romjain. A formáció mindkét tagja (Heidi Kettunen – vokál, basszus, billenytűk és Harri Houkkanen – dob, gitár) a Horse Latitudes sorait erősítette, és bár a Regere Sinister hivatalosan black metal zenekarként van elkönyvelve, inkább black/doom metal lenne a zenéjük pontos meghatározása, ráadásul eme produktumuk számos formában magán viseli a Horse Latitudes jellegzeteségeit

Egyrészt – az előd bandához hasonlóan – a gitár vezető hangsúlyát szinte teljes egészében a basszer vette át drone-osan eltorzított formában, amíg a gitárnak inkább kiegészítő szerep jut. Másrészt, a lassabb, súlyosabb témák képezik a túlnyomó többséget, a black metal intenzitása inkább csak vissza-visszatérőnek mondható. Black metal témák egyébként a Horse Latitudes zenéjében is felbukkantak sokkal mérsékeltebben, alkalmi kitörések formájában, amik nem várt, szokatlan kontrasztot képeztek a végtelenségig elnyújtott, nyomasztóan depresszív doom dalok árnyékával. Ez a basszusgitár fókuszú megközelítés black metalban nem túl elterjedt, a klasszikus hangzásvilágtól eléggé eltérő, főleg mert a basszer témák szinte csak jelölés szinten vannak jelen, vagy teljesen elvesznek az egységes atmoszférikus zúgás mélyén. Itt a basszusgitár torz hangzása a könnyedebb billentyűs dallamok asszisztálásával képezi az atmoszférát is, ami ebben a formában mérsékeltebb eredményhez vezet, és az összhatás eléggé próbatermi benyomású. Az elborult alaphangulat, a nyers egyszerűség és a női károgás kombinációja valahogy minduntalan az ugyancsak black/doom-ot játszott japán Gallhammer-re emlékeztet, akik ugyancsak nem a steril megszólalású stúdió felvételekről voltak híresek. Az atmoszféra képzés menete mutat némi analógiát, ahogyan a zenei minimalizmusra való törekvés is. Bár a Horse Latitudes sem a komplexitás és a változatos témák mintapéldája volt, a Regere Sinister valahogy inkább annak a leegyszerűsített változataként hat, még ha intenzitásban jóval felül is múlja a tagok régi projektjét.

Az Inside the Eye of Horned Winds egy zeneileg szűkebb spektrumot mutat be, amiben a demo / próbatermi hangzásnak is biztosan lehet némi szerepe, de a kevésbé fogós témák és a visszafogottabb dallamvilág vonható leginkább felelősségre. Bár a gyorsabb tempó és a torzított drone hangzás lett volna hivatott ezeket helyettesíteni, hiányukat pótolni nem tudja, így esetlegesen hátramaradhat egyfajta hiányérzet. Ennek ellenében azonban kínál egy újnak tűnő, szokatlan perspektívát, ami a hagyományos black metal rajongóit bizonyára túlzottan nem nyűgözi le, de az elvetemültebb doom / drone fanatikusoknak kellemes hallgatnivalóként szolgálhat.

A Nuclear War Now! kiadó házatáján érdemes kutakodni.

Írta: Orosz István