A svéd Mass Worship zenéjét és koncepcióját leginkább az ellentmondásosság jellemzi. A banda 2019-ban debütált egy súlyosra sikeredett EP-vel, és akkor zenéjüket darkened metal-ként határozták meg, ami nem volt túl sokatmondó, ugyanis ezt tágabban értelmezve megannyi stílusra rá lehetne húzni, szigorúan véve pedig elég eltérő képet lehetne felvázolni. A Portal Tombs gyakorlatilag folytatása ennek a nehezen megfogható, ellentmondásos, ám hatásosnak elkönyvelhető vonalnak.
Nagyon tárgyilagosan szemlélve a zenéjük két fő vonal hatásaira épül, sludge/doom-ra, és a hardcore punk-nak is nevezett crust punk-ra. Az ellentmondások itt jelentkeznek első körben, ugyanis a banda az egyszerű alap témákra és a súlyos, zajos hangzásra épít, azonban nem jellemző rájuk a crust punk thrash metal-al is vetélkedő, monoton intenzitása, és a doom témák sem igazán fellelhetőek. A lassabb, illetve a középtempós döcögést preferálják, azonban az ehhez gyakorta társuló groove-os elemek is hiányoznak. Az agresszív megszólalásuk egyfajta ötvözete a sludge-ból és crust punk-ból ismert tónusoknak, és a témák egyszerűsége, a zenei minimalizmusra való törekvés is inkább ezeket tükrözi. Ez a minimalizmus egyfelől gátolja a konkrét, jól ismert stílusjegyek érvényesülését, ezzel az egyénenként eltérő szubjektív értelmezésnek engedve.
A másik oldalról pedig a megszokottnál jóval komplexebbé teszi az összképet, így az egyébként közönségbarátibbnak tűnhető zenei koncepció ellenére nem olyan könnyű vele azonosulni és felvenni a fonalat. A vitathatatlanul nyers megközelítés hátterében azonban ridegen kiszámított dalírási szándék húzódik meg, amit időnként egyszerű, ám fogós dallamvezetés enyhít. A szövegvilág ugyanezt a szabad értelmezhetőséget támogatja egy egyfajta egzisztenciális-lételméleti káosz rövid és fogós felvázolásában, azt is leginkább a hallgató képébe nyomva sulykolós stílusban. A Portal Tombs-t hallgatva ez a lehúzó erő folyamatosan, egyre intenzívebben érvényesül, és mindeközben kérdéses, hogy az egyén, vagy az egyén környezetének káosza a meghatározóbb.
Összességében a zenei koncepció és szöveg kapcsolatát az abszolút analógia jellemzi, ugyanazt az egyszerűséget – komplexitást, fogósságot – nehezen emészthetőséget reprezentálja. Zenében és szövegírásban is a megfelelő eszközökkel élve, azokat párhuzamosan alkalmazva, az albumot rendkívüli egységességgel ellátva. A Portal Tombs közel sem tekinthető általános jelenségnek, bár első hallásra könnyen hasonló érzetet kelthet. A visszatérő ellentmondásosság többszöri meghallgatásra sarkallhat, és idővel újabb mélységek tárulhatnak fel. Szokatlan, de eredményes példája annak, hogyan lehet minimalista eszközökkel zenei gazdagságot elérni.
Írta Oroszi István





