A magyar black metal undergroundnak a 2000-es évek közepe-vége óta meghatározó alakjai az Inner Awakening Circle nevű kollektíva zenekarai, valamint a tagok közeli ismerősei által alapított, nem ritkán az IAC tagsággal átfedő zenészekkel működő bandák. Ugyan ezek mindegyike a black metal megvalósításának más és más eszköztárát választotta az évek során, a minőségre való törekvés és a stílus iránti elkötelezettség közös bennük. Akik követik a hazai történéseket, azoknak a Lidérc tagsága is ismerős lehet IAC és a körhöz közeli zenekarokból. A hangszeres szekciót egyrészt Agost K. alkotja, aki saját belső világát eddig elsősorban a Niedergang nevű kiváló személyes projektjében ültette át zenei dimenziókba; de emellett más zenekarokban is megfordult – jelenleg a görög Acherontas élő gitárosa, valamint a Mistcavern tagságát is erősíti (ami nem mellesleg az utóbbi évek egyik legzseniálisabb hazai black metal megmozdulása). A Lidérc dalok írásának és megszólaltatásának további felelősei (G. Caesus, K. Kazimir, K. Carnarius) elsősorban a balatonfüredi bázisú Infectusból ismertek, mely zenekar legutóbb a tavaly megjelent Terra Exitium nevű kiadvánnyal mutatta meg, hogy Veszprém vármegye stabil és figyelemre méltó eleme a hazai black metal színtérnek – na meg a BFBMK Hellfest megszervezésével. Végül, de nem utolsó sorban a Lidérc vokalistája és szövegírója a már a Leprában is 1000 közül felismerhető orgánumot produkáló Comes Listhius. A Lepra formációját talán végképp nem szükséges bemutatnom senkinek, aki követi ezt a világot.
„A lidérc is a unique supernatural being of Hungarian folklore.” – írja a Lidérc Metal Archives oldala a külföldi hallgatók kedvéért. Miért lehet fontos ez? Mert ezen zenekar esetén a név nem csak egy kalapból kihúzott black metal klisé, hanem egy koncepció is. Míg az internet attól hangos, hogy egyre nagyobb divat (a metalon belül is) mesterséges intelligencia által kreált album borítókat használni, addig a Lidérc egy olyan konzisztens vizuális megjelenéssel áll ki az underground publikum elé, amiben a banda neve, a tagok felvett nevei, a logo, a borító, a teljes booklet és a zenekari fotók mind átgondoltságról tanúskodnak és valódi művészeti értékkel bírnak. Első albumuk, a Profán Mystérium szöveg- és zenei világát tökéletesen eltalálta a magyar grafikus, Grafit és Hamu (a teljes layoutban benne van a vokalista Comes Listhius keze is), aki egy olyan, fametszet jellegű képi világot alkotott az albumnak, ami tetszőleges középkori, fekete mágiai praktikákat leíró grimoárban megállná a helyét.
Nem tudom, hogy pontosan melyik évben hallottam először a német Katharsis: Kruzifixxion című albumát, de arra igen, hogy a lemez kezdő gitár riffjei már első hallásra mélyen az emlékezetembe vésődtek. A Lidérc más hangulat felől közelíti a black metalt, de az élmény ilyen szempontból nagyon hasonló: elég egyszer hallani a Profán Mystérium-ot nyitó Bacchanalia első hangjait, onnantól gyakran felbukkan majd az ember fejében. Aztán nem sokkal később máris berobban az a sodró lendület, ami a lemez nagy részére jellemző. A dal egyébként már hallható volt az ezen debüt albumot megelőző egyetlen Lidérc kiadányon, a kétszámos Promo-n, de itt teljes (sötét) fényében tud tündökölni, mert a Profán Mystérium egy erőteljesebb hangzást kapott, mint az elődje. Ez a dobos K. Kazimir munkáját dicséri, ő végezte ugyanis a lemez keverését és masterelését, melyre igazán nem lehet panasz: sem nem műanyaggá polírozott, sem nem túl nekro.
A Bacchanalia tehát már az első percben megteremti azt a hangulatvilágot, amit a Lidérc képvisel. A sötét középkor eldugott pincéiben zajló titkos rituálék mélységét, a természetfelettit kutató eretnekek vérrel-verejtékkel keretezett igyekezetét és a rájuk és a démonok világára rettegéssel tekintő átlagpolgárok félelmeit szólaltatja meg – vagy épp magát az Ördögöt. Mindezt elképesztően élő módon, emblematikus zenei hozzáállással teszi: a legvadabban daráló részekre is rárakódik ez a felforgató, hol pulzáló, hol pedig egyenletesen építkező gitárjáték, ami túllép a tradicionális black metalban megszokott kereteken, de az összhangulat tekintetében mégis ízig-vérig ezt a világot hozza. Comes Listhius mindeközben nem csak a vokál orgánumával nyújt kiemelkedő teljesítményt, hanem azzal is, hogy magyarul írja és adja elő a szövegeit. Talán sosem szólalt meg ennyire organikusan magyar nyelvű black metal vokál. „Megszállottsággal meredünk tükörképeinkre / Ma vérrel öntözzük a földet, holnap úgyis eltemetnek” – részlet Profán Mystérium-ot indító Bacchanalia szövegéből. Ez a két sor hű képet fest arról, hogy mire lehet itt számítani.
A Zsarátnok szó jelentése hamvadófélben lévő parázs. A második tétel kirajzolja elénk az eretnekek máglyahalálát. „Ó fátyolos égbolt, fogadd a máglyák lakomáját! / a mocsár víztükrében a Hold felragyog a tüzes botok nyomán”. Tempóváltásokkal és újabb izgalmas témákkal teli dal, aminek minden hallgatásra újabb rétegei nyílnak ki.
Az elkárhozottak (ez a másik szám, ami ismerős lehet a Promo anyagról) szintén tele van emlékezetes futamokkal és erőteljes döngölésekkel, élőben minden bizonnyal kiemelkedően jól működő tétel. Háromnegyed táv után aztán már végképp hidegrázós a hol egy pillanatra megtorpanó, hol agresszíven kitörő, hol pulzálva pusztító hang-orgia. „Felismertek tán? Én vagyok az Ördög!”. Milyen ritkán születnek nem csak itthon, de nemzetközi színtéren is ennyire kiemelkedő black metal lemezek az elmúlt években.
Az Ekpyrosis a legmelankolikusabb hangvételű tétel a lemezen – nem véletlenül kapta a nevét a világégésről. A sötétség tüze mindent felemészt – az eddig a ködből figyelő és rémületet keltő démoni teremtmények itt átveszik az uralmat az emberi világ felett. „Ahol a folyók a végtelenbe szakadnak / Végrehajtjuk az utolsó csodát / de feleszmélve nem hallunk semmi mást / csak litániák zokogását”.
Tövisliget: „A téboly szédületében a végtelent szomjazom, s az alaktalan éjhez írok újabb szózatot.”. Az átlagtól eltérő gondolkodásmódot és hitet valló lázadók mindennapjait manapság itt Európában már nem tölti ki az eretnekség billoga elől való bujkálás, de mégis van, ami közös a ma emberében és a középkor útkeresőiben. Az ürességgel való megküzdés nehézsége és a felszínesség iránt érzett undor; azon határvidék keskenysége, ami elválasztja az úttörőt a bolondtól.
A záró Caprineus a nyitányhoz hasonlóan emblematikus riffeléssel indul, bár merőben más stílusban – láthatólag / hallhatólag a klasszikusabb metalt sem veti meg a gitár szekció, amennyiben van mögötte hangulat. Na de mi következhet még az előbbiek után? A Sátán, ki tort ül a hamvakon és táncra hívja a kiábrándultakat. „Pirkadatkor vár a halhatatlanság / kavarog a pernye, ez itt az istenek ligete / hol császárként járok az elvadult ösvényen / ópium füst és nehéz borok bűvöletében”. A dobjátékot még nem emeltem ki, de ezen szám kapcsán már mindenképp meg kell tennem – K. Kazimir játéka stabilan professzionális az egész anyagon (pedig mindössze pár éve váltott át a gitárról erre a hangszerre…), de itt különösen nagyot alakít. Méltó záró tétel egy kiváló album végére.
Meggyőződésem, hogy a kurrens magyar black metal szcénában a Mistcavern demoja óta nem jött ki ilyen szinten meghatározó anyag, mint a Profán Mystérium. A lemez végig egyenletesen magas színvonalat nyújt – sőt, minden hallgatásra egyre többet ad magából. A megközelítése eredeti, de a stílusra jellemző szellemiséget maximálisan hozza. Mindezekből adódóan azt gondolom, hogy nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítmény az, amit a Lidérc képvisel – bízom benne, hogy az országhatáron kívül is sokan megismerik majd őket az undergroundban. Mi meg addig is nézzük meg őket élőben március végén az utolsó, XI. Inner Awakening Festival-on.
A Profán Mystérium március 9-én jelenik meg a Sun & Moon Records gondozásában digipak és limitált kazetta formátumban a Total Darkness Propaganda kiadó közreműködésével.
Sun & Moon Records: https://www.sunandmoonrecords.com/
Total Darkness Propaganda: https://tdpropaganda.blogspot.com/
Írta: sothis
