A goregrind kompromisszummentessége miatt a legszélsőségesebb extrém stílussá nőtte ki magát már kialakulásakor, a ’80-as évek végen, és bár számos színesítést és újítást élt meg az évtizedek alatt, alapjaiban nem változott, és hírhedt titulisa is napjainkig megingathatatlan. Emiatt a szokatlan irányú kilengések mindig feltűnést keltenek, amit a New York-i illetőségű egyszemélyes projekt, a Lipoma sikeresen vitt véghez.
A Lipoma korábban mind terjedelemben, mind kivitelezésben a műfajban megszokott sztenderdeket követte. Vagyis a leginkább elborult brutalitásként jellemezhető fél- másfél perces dalai rövid EP-k és split albumok formájában kerültek napvilágra, alig egy éves működését figyelembe véve féktelen tempóban. A Horrors of Pathology ezáltal nem az csak első Lipoma nagylemez, de a korábbi kiadványok alapján az egyszemélyes zenekar számára valami újnak is lehet a kezdete. Részben a hosszabb számok és az általános terjedelem miatt (a fél órát meghaladó albumhossz igencsak kivételesnek számít egy goregrind bandától), részben pedig egy olyan dallamos megközelítés miatt, ami nem csak a váltáshoz szolgált indítékul, de meglepően könnyen emészthetővé teszi az egyébként nem a popularitásáról ismert irányzatot. Ehhez hasonlót először a goregrind megteremtőjeként ismert Carcass-tól hallhatott a nagyérdemű a Necroticism album által, azonban egy-két kevésbé ismert kivételt leszámítva ez az irányzat nem sok követőre akadt.
A koncepció is visszavezethető a Carcass hőskorára, a legvisszataszítóbb orvosi-patológiai témákat boncolgatja, a hallgatónak változatos módon jó étvágyat kívánva. Azonban a Horrors of Pathology a Necroticism-al ellentétben nem kívánt melodic death irányba orientálódni, stabilan megőrizte a goregrind jellegzetességeket mind az intenzitás, mind a mesterségesen eltorzított vokál terén. Ugyancsak nem sok zenekarnak sikerült a zenei extremitást dallamokkal olyan szinten kombinálnia, hogy az emészthetőbb megközelítés ne csak lágyítsa a zenei összképet, vagy ne a könnyebb befogadhatóság legyen a legfeltűnőbb eredménye, hanem egy olyan, elképesztően beteg összhatás, ami az éles kontraszt által érvényesül. Természetesen ez a szélesebb körű élvezhetőséget mindenképp megnöveli, de a stílus hagyományos formáját preferálóknak sem okoz csalódást.
Írta: Oroszi István





