A Feretrum 2016-ban alakult Nagykanizsán, majd 2019-ben debütáltak, az In the Eternal World-del, aztán kijött 2021-ben a második LP, a Sanctuarium. Innentől datálva ismertem meg illetve követem a szemem sarkából jobban a csapatot, meg a Habeus Corpus dalra készült videójuk kapcsán. Nem sokan játszanak idehaza ilyen típusú sötét metal zenét.
Az Exiled from Light a Feretrum harmadik nagylemeze, 6 tracken keresztül, bő félórában mutatják be, hogyan értelmezik az északi ízben fogant black metalt. Az előző kiadványaikat csak részben ismerem, ez az első találkozásom velük hanghordozón, és sokszoros listeningek után írom e sorokat. A hangzás szerintem teljesen rendben van, balanszált. Nem necro, nem is az a modern / polírozott, valahol a középúton helyezkedik el, megőrizve a műfaj bárdolatlanságát. Van húzása az anyagnak, a tempósabb részek bólogatásra késztetik az embert, élőben gondolom, ez még inkább érvényesül. A pergő sound kifejezetten tetszik, nagyon el lett találva, Somberlain megüti a dobcuccot, nem csak simogatja. Talán Cerebrum Mortuus károgó vokáljai kicsit az előtérbe lettek keverve, de nem zavaró módon, meg a Khamul gitárjainak több testet adtam volna, hogy megnyíljon jobban a sound – de ez legyen az én véleményem.
Az egyik dolog amire felkaptam a fejem, az a lemez My Dark Journey tétele. Nem tudom a korábbi albumokon mennyire volt bevett szokás a női ének használata, itt a refrént Molnár-Csányi Mária énekli, a Dreamgrave zenekarból. Elsőre rettentő szokatlan volt nekem ez a kombó, aztán többszöri hallgatás után valahogy csak összeállt a dallam a fejemben, a tuka-tukás résznél. Kellemes track, már amennyire lehet ezt mondani egy ilyen karcos és nyers metal muzsika estében. Az Exiled from Light többi száma viszont duzzad az északi secondwave black metal erőtől. Amúgy még párszor a Frost ugrott be, mint testvérzenekar, szellemileg azzal érzek párhuzamot a Feretrum kapcsán. Meg valahol az az ér is kitapintható, amely annak idején a Fagyhamu formációját táplálta.
A másik dolog amire szintén felkaptam a fejem: a videoklipes Abyssal Revival és az Infernus Noxa. Úgy vélem ezek a legerősebb nóták a korongon, az Infernus Noxa különösen tetszik a hangulata és a spoken word-ös megoldások miatt. A gitárszóló is a helyén van, sőt a Blutaar basszusgitárja sem vész el a keverésben. Érdemes rá odafülelni, mert néhol egészen szép témákat penget. A The Black Mass sodró témáival és fanyar melódiáival zárja a lemezt, a Burzum – Jesu Dod hatása (szerintem) itt egészen tetten érhető, főleg a kétlágépes menetelésnél. A számok amúgy frankón meg vannak írva, van karakterük. Remek érzékkel adagolják a dallamos, nordikus riffeket a könyörtelen black metal vágtákra, nem csúszik át semmi az aránytalanság határán. Az a tűz, vagyis az az ördögi energia ami a Feretrum tagokat hajtja, átjön a zenéjükön, benne ég az Exiled from Light dalaiban.
A lemez designja hangulatos, illik a csapathoz, a borítón látható kőszobor, a párizsi vízköpők egyikére emlékeztet, a Notre Dame tetejéről. A CD szerezői kiadásban jelent meg, az együttes bandcamp oldalán lehet beszerezni.
Írta: MZ
