A svájci Darkspace 1999-ben alakult, első demójuk (Dark Space -I) pedig 2002-ben jelent meg. Nem sok zenekar büszkélkedhet azzal, hogy stílust alapított, de a Darkspace tulajdonképpen így járt el: ha azt mondjuk, hogy „cosmic black metal”, akkor vagy a Darkspace fog először a hallgató eszébe jutni, vagy semmi, mert még nem hallott a black metal ezen vonulatáról. Utóbbiak kedvéért: atmoszferikus és dark ambient elemekkel kevert alstílusról van szó, ami hitelesen szólítja meg a végtelen világűr ürességét, a fekete lyukak felfoghatatlan mélységét és a napkitörések elképesztő erejét. Az itt Wroth-ként futó, egyszemélyes zenekarában a Paysage d’Hiver-ben viszont Wintherr álnéven alkotó Tobias Möckl, kétségkívül kiemelkedően tehetséges zenész, aki a PdH-val is kialakított egy teljesen egyedi hangzásvilágot, csak ott épp a svájci Alpok hóviharait szólaltatja meg. A másik stabil tag az űrhajóban Zhaaral – a gitár szekciót ők ketten alkotják jelenleg is. Az előző, 2014-ben megjelenő stúdióalbumon és az utána következő 5 évben még egy Zorgh fedőnevű hölgy szolgáltatta a basszus szekciót, de valahol legkésőbb 2019 tájékán meglehetősen kaotikussá váltak a zenekar dolgai. Egyrészt belső konfliktusok miatt Zorgh a kilépés mentett döntött, másrészt az Avantgarde Music kiadót is viharos körülmények között hagyták ott, sok-sok nem épp produktív év után.
Ahogy Wroth is megerősítette egy, a közelmúltban a Youtube-ra felkerülő 2 részes videós interjúsorozatban, nagyon közel álltak a feloszláshoz. Végül úgy fest, egy új tag (Yhs) csatlakozásával sikerült stabilizálni a helyzetet, és 10 év hiátus után idén februárban megjelent a -II névre hallgató új albumuk a Season of Mist gondozásában. Szemfüles Darkspace hallgatók már a beharangozó kapcsán kombinálni kezdtek, hiszen az eddigi anyagok meglehetősen kiszámítható számozást követtek: csak a demónak volt negatív előjele, a teljes albumok rendre Dark Space I, Dark Space II, Dark Space III, majd minden rómait megtréfáló módon Dark Space III I néven jöttek ki, így adta volna magát a Dark Space III II, mint full-length cím. Találgattunk is serényen: miért lett vajon -II? Netán régebbi számokat tartalmaz majd? Nos, a válasz igen is meg nem is – ez szintén a fenti interjúsorozatból derül ki. A -II egyetlen, több mint 47 perces űr-opust tartalmaz, mely egy gitár nélküli ambient számként született meg még évekkel ezelőtt Wintherr jóvoltából. Akkoriban nem tudta elnyerni végső formáját a dal, de az újból 3 fősre bővülő tagságnak most remek kísérleti terepnek bizonyult, a gitárokat-basszusgitárt-vokálokat együtt építették rá. Így valóban van egy kicsit demó jellege: egy új tagság, egy új kezdet: az új Darkspace felállás „demója”.
A Darkspace eddig sem a 4 perces rádióslágerekről volt híres (több 20 perc fölötti számuk is van), de ez a csaknem 50 perces, Dark -2.-2 című tétel még így is kiugró. Érdekesség, hogy 2023-ban több koncertjük is ennyiből állt: eljátszották a Dark -2.-2-t. Ez már csak azért is érdekes, mert elsőre nem gondolná az ember feltétlenül, hogy jól működik élőben. A hangulata hamisítatlan Darkspace – nem kérdés, hogy katapultál a kozmikus végtelenbe. A dark ambient alap azonnal beszív és végig nagyon markánsan hallható. Néhol vélhetően filmekből kölcsönzött, rövid monológok tarkítják a hangszőnyeget – ezzel már találkoztunk korábbi Darkspace albumokon is. Ezen felül mindhárom tag hozzájárul a vokálokhoz, ami már nem angolul, hanem a zenekar által alkotott egyedi „darkspaceish” nyelven szólal meg. A gitár és basszus pengetések elképesztően meditatívak, folyamatos lassú bólogatásra késztetnek, ugyanakkor inkább drone jellegűen elnyújtottak, mint black metalosan erőteljesek. Elsősorban ebben más ez az album, mint bármelyik korábbi Darkspace: teljesen hiányoznak belőle azok a feszes, szigorú, gyorsan daraboló riffelések, amik korábban mindegyik kiadványukon megtalálhatóak voltak. A lemez elkezd egy repetitív építkezést, ami baromi erőteljes mondjuk 15 percig, de utána inkább hiányérzetet hagy maga után: több ponton is adná magát a kitörés, a kiteljesedés, de nem engednek teret neki, hanem némi kimért reszelés után újra visszatömködik a felgyűlt energiákat oda, ahonnan jöttek: hogy megindíthassanak egy újabb nem kiteljesedő fokozódást. 35 perc körül már tényleg azt hittem, hogy most eljutunk a becsapódásig, de valahogy csak kikerüljük azt a közeledő aszteroidát. A dobgép továbbra is nagyon klappol az embertelen zenéhez; és az egész anyag hangzása több, mint tökéletes: kizárólag a dal íve nem fut be a kívánt helyre. Ez viszont rányomja a bélyegét az egész élményre. A megváltás elmarad.
Összességében nem mondanám rossz vagy unalmas albumnak a -II-t, de az első, ami eszembe jut róla, az mégis a „kiaknázatlan potenciál” fogalma. Rengeteg jó rész van benne, mégis minden alkalommal ezzel a fenti hiányérzettel hagyom abba a hallgatását, így számomra eddig ez a legkevésbé erős elem a zenekar diszkográfiájában. Ha ezzel ismertem volna meg őket, bizonyára nem tartanám számon a Darkspace-t az egyik kedvenc zenekaromként. Ennek ellenére érdekelne, hogy élőben milyen élményt adhat a -2.-2 – egy szokatlan hangvételű utazás lehet a csillagok közé. A következő, már formálódó Dark Space III II album pedig remélem, hogy kicsit kinövi majd ezt a „demós” gyerekbetegséget, és újból mutat valamit a zenekar dinamikusabb oldalából is.
Írta: sothis
