Az Angilába szakadt hazánkfia Hanyi Tibor sosem szenvedett hiányt ötletekben, pláne akkor nem, ha death metalról van szó! Ezen belül is mindig szerette kipróbálni magát a műfaj több ágában is. Korábban olyan csapatokból lehetett őt ismerni, mint a Necrosodomy és az utódzenekara a Coffinborn vagy a mára ugyancsak nem aktív Gravecrusher. Tibi az Ahriman főnök Lédeczy Lambert-el is már régóta hű harcos/zenésztársak, egészen azóta, mióta beszállt a Mörbid Carnage nevezetű hazai thrash alakulatba és elkezdték a közös zenélést. Olyan zenekarokat és projecteket üzemeltetnek jelenleg is együtt, mint a tavaly első nagylemezét megjelentető death/doom formáció, a Rothadás vagy a blaszfémikus death metalt játszó, Tyrant Goatgaldrakona.
A Cryptworm megalakulása 2014-re datálható, még mielőtt Tibi egyáltalán kiköltözött volna Angliába, Bristol városába. Miután közölte a hírt a a hazai barátokkal és zenészekkel hogy elhagyja kicsiny hazánkat, kapott egy hírt egy kint élő Joe Knight nevezetű dobos figuráról, aki ugyancsak járatos az extrém zenékben és arrafelé lakik, ahová Tibi épp készül. Miután kiköltözött és felvette a kontaktot Joe-val, hamar egymásra találtak mind emberi és mind zenei értelemben. Mind a ketten élnek-halnak az old school death metal-ért és ennek a közös kooperációnak az eredménye az idén 8 éves múltra visszatekintő Cryptworm is.
A duó a kezdeti kísérleti fázisok után egészen máig 3 kislemezt és split anyagot szállított le az asztalra, amik mind első hallásra nagy kedvenceimmé váltak, hiszen nekem is kedvemre valló az a sallangmentes, nyers és dögszagú death metal, amit ők játszanak! Tibi meg kegyetlenül érzi ezt a műfajt és nagyon tehetséges muzsikus, de erről a későbbiekben még úgy is szót ejtek. Nagyon érett már tőlük egy nagylemez és végre ennek is eljött az ideje! Vannak olyan zeneszerzők, akikben tökéletesen megbízom és bizony ilyen Tibi is, akitől anélkül, hogy árva hangot is hallottam volna a lemezéből, tudtam hogy csalódásra nem lesz okom, Haha, Persze az elfogultság sem egészséges dolog, de vannak helyzetek, amikor nyugodt szívvel hátradőlök. Ilyen volt ez is.
Miután feltettem a Spewing Mephitic Putridity-et, be is jöttek a számításaim: intro nélkül, azonnal egy lassan, ütemes vánszorgó dohos old school témával nyitnak, ami lassacskán átcsap kegyetlen gyors blastbeates pusztító tempókba. Nagyon jó, ízes riffek, precíz dobjáték, nincs itt hiba kérem. A hangzást illetően sincs akkorra megfejtés, továbbra is a dögszagú kripta-sound cél elérése volt, ami teljes mértékben meg is valósult és remekül passzolnak a dalok szerkezetéhez. Pont megtalálták a középutat a modern és az old school érzet között, nem az a teljesen lepusztult nyers demo feeling, nem is a zavaróan letisztult sound, pont a kettő között, ahogy annak lenni kell!
A lemezen javarészt hallhatunk igazi vészjósló hangulatú death metal riffeket, amik gyakorlatilag vizuálisan teljes mértékben elénk tárják a nyíló kriptákból feltápászkodó féregrágta hullák látványát és az őket körülvevő nyomasztó, ködös temetői táj atmoszféráját. Az osdm témák mellett, kőegyszerű, érzéketlen old-school gore témák is vannak bőven, nekem sokszor a Mortician stílusa ugrott be, de említhetném az Impetigo-t vagy az Autopsy-t is. Tibi és Joe bizonyára ezen zenekarokat is sokat hallgatják és nagy rajongóik, efelől nincs kétség! Ami az elején feltűnt, hogy a zenéhez képest Tibi mély, mormogós hörgését egy kicsit levették a keverésnél, ami nem tudom, hogy mennyire volt szándékos, de néhol egy kicsit ettől egybefolyik a zenével és olykor nehez kivehető, de összességében nem zavart ez annyira, hozzávagyok már edződve a hasonló produktumokhoz. A kissé gurgulázós ének és a a gitárjáték miatt óhatatlanul beugrott a finn legenda, a Demilich neve is, onnan is vonható egy nem kevés párhuzam és ha szereted/szeretted a Nespithe-t, akkor Cryptworm lemezén is fogsz kedvedre való rothadt csemegéket találni.
Amit még picit hiányoltam utólag, az az hogy kissé egysíkú lett a végére. Bár jól választották ki a dalokat a tempók váltakozásait illetően és a lemez bő fél órás játékideje is tök egészséges, egy-két horrorfilmbetétet (tudom klisés, de ide most mit?) vagy valami saját rögzítésű hányás vagy belezés effektet színesítésként eltudtam volna képzelni, hogy fokozva legyenek a borzalmak és néhol megtörje a lendültet. De ezek maradjanak csak az én nyűgjeim. Így önmagában is tökéletesen megállják a helyüket a szerzemények, félreértés ne essék!
A borítóról: Eddig minden kiadványukon a teljes mértékben old school fekete-fehér mintákat használták, de most első ízben szakítva a hagyományokkal egy színes covert társítottak a debüthöz, ami úgy gondolom nagyon jó visszaadja a mondanivalót, amivel a zene és a szöveg is rendelkezik. igazából itt sem kell nagy megfejtéseket keresni, egy jól megalkotott mocsári hullainvázió nem okozhat csalódást! Nekem ezek a zöldes színhasználatok alapból gyengéim, kellemes a szemnek.
Nem is óhajtanám túltolni ezt a kritikát, hiszen már így is azt tettem, de aki szereti a régisulis death metalt, a zombis -slasher horrort, továbbá szimpátiát érez olyan régi csapatokkal, mint a Demilich, Autopsy, Impetigo és társaik, azoknak bátor szívvel ajánlom! Tibi és Joe ismét nagyot alkotott, csak így tovább! Remek bemutatkozás!
CANNIBAL
