Kár is lenne tagadni, hogy a buli bejelentése pillanatától vágtam a centit és számoltam a napokat, vártam a koncertet, mint a kisiskolás az osztálykirándulást. Szökőévente egyszer fordul elő idehaza, hogy olyan csomag érkezik, ahol az összes zenekart imádom. Főleg ha deathcore a téma, főleg ha Lorna Shore is fellépő, és főleg az Arénában. Egy szóval nem volt semmi kétségem afelől, hogy január 29.-e lesz számomra a legfontosabb koncertdátum idén.
Ne is kerülgessük a forró kását és vegyük szemügyre egyből a főattrakciót. A Lorna Shore az utóbbi évek legnépszerűbb, és egyben legvitatottabb zenekara kétségkívül. Annak a fajta rajongónak mondom magam, aki valahol a két tábor között áll, ahogy meg is írtam korábban az új albumuk kapcsán. Annak viszont kimondottan örültem, hogy egy deathcore zenekar eljutott arra a szintre, hogy arénaturnét csinál és fel tud építeni egy olyan produkciót, ami megállja a helyét ilyen körülmények között is. Persze, láttunk már nagyobb, szebb, látványosabb show-t az Arénában, elég csak a KISS búcsúturnéjára gondolni, vagy bármelyik Iron Maiden koncertre, de szerintem még a Ghost is ide sorolható. Itt a hangsúly leginkább a deathcore és annak népszerűségén van. Darálós, hörgős zene nem örvendett még ekkora népszerűségnek és nem is nagyon volt lehetőség megmutatni, hogy mit lehet ebből kihozni produkció szinten. Szerintem ezt a Lorna Shore most kimaxolta. Egyfelől pozitív, hogy egy ilyen ledfalas vizuál működik a koncerten és olyan látványt ad az egész hóbelevancnak, hogy az ember könnye kicsordul. A Sun // Eater, a Prison of Flesh és a Pain Remains trilógia így még hatásosabb, még erősebb. Igazából badarság csak pár számot kiemelni, az egész zseniálisan nézett ki, de nálam ezek maradtak meg. Na meg persze a To The Hellfire…Irgalmatlan hangulatot kölcsönzött a végtelen tűz és pyro a zenekar legbunkóbb, legagyatlanabb számához. Imádom. Az szemmel látható volt, hogy a közönség is erre az estére, de leginkább erre a koncertre (erről később) készült hetek óta. Első pillanattól kezdve ment a közös éneklés, számtalan ember került fel bodysurfre, azonnal megnyílt a pit és nem ült le a hangulat egy percre sem. Utóbbi hónapokban, években és speciel úgy vettem észre, hogy a magyar közönség kicsit visszább vett az arconpörgésből. Kevesebb a megőrülés és az állatkodás, de ezúttal úgy tűnt, hogy mindenki el tudta engedni magát, ami a csövön kifér. Rég láttam már ekkora, egész Arénára kiterjedő wall of death-et.
Zeneileg közel kifogástalan volt a Lorna Shore. Nem nagyon volt olyan aspektusa a koncertnek amibe úgy kimondottan bele tudnék kötni. Becsületes munka ez kérem szépen. Azt azért szeretném kiemelni, hogy Will Ramos nem véletlen az egyik legfelkapottabb énekes manapság. Ez az ember egy állat. Pontosan azt hozza élőben is, amit lemezen hallunk. Hihetetlen. Azért azt tegyük világossá, a deathcore manapság elment abba az irányba, hogy minél brutálisabb, minél mocskosabb, minél szürreálisabb hörgést tuszkolnak a dalokba. Persze én ezt imádom, de nagy szívfájdalmam, hogy élőben az énekesek nagyon nagy százaléka a felét elcsalja. Egyszerűen csak a közönség énekeltetésével, vagy éppen azzal, hogy nem tudja/akarja kihörögni a saját részét. Na Will Ramos esetében, meg úgy az egész este fellépői esetében, ez egyáltalán nem igaz. Hatalmas respekt, hogy ezt nem csalja el, és napról napra, hétről hétre az egész turnén végig tudja és akarja csinálni ilyen minőségben.
Az a nagy helyzet, hogy kicsit bajban vagyok a maradék három zenekarral. Nagyon imádom mindegyiket, mert a Shadow of Intent friss albuma nálam a tavalyi év legjobbja volt. A Whitechapel Hymns of Dissonance lemeze is a top 5-ben végzett. A Humanity’s Last Breath pedig szerintem az egyik legkülönlegesebb együttes evör. Legutóbbi az egyetlen olyan zenekar az egész este felhozatalából, amit még nem láttam élőben, és rohadtul kíváncsi voltam rá. Engem teljesen lenyűgöz ez a hangzásvilág amit ebbe a dementor metalba ágyaznak. Számomra annyira különleges az atmoszférája a zenéjüknek, hogy ezt az élményt csak az tudta volna kettétörni, ha szarul szól. Bevallom, ettől azért tartottam is, mert lássuk be, ha a HLB-nél valamelyik hangszer, vagy a HD nem hallatszik rendesen, akkor ki van herélve az egész. Szerencsére elég frankón be voltak lőve az arányok és jól szólt a cucc. Egy picit viszhangos volt, de ezt be tudjuk annak, hogy az Aréna nagy.
A Shadow of Intentről pontosan tudtam, hogy mire képes a színpadon. Pont egy éve írtunk a bécsi kiruccanásról (meg volt egy stockholmi látogatásunk is), ahol klub körülmények között néztük meg a zenekart. Sajnos azt kell mondjam, az sokkal jobban állt nekik. Nem tudom, hogy ez most túl nagy falat volt-e, vagy csak a magyar közönség sajátossága, de eléggé billegett a produkció. Szó se róla, elég erős setlistet hoztak, és hiba nélkül le is tolták a kötelezőt. Ben Duerr még mindig egy mutáns állat, és még mindig az egyik kedvenc énekesem. De az ciki, legalábbis nekem, hogy koncert közben leszól a közönségnek, hogy mi van veletek, miért nem mozdultok…Erre akartam célozni az előbb is, hogy végig az volt az érzésem, mintha a közönség csak a Lorna Shore miatt jött volna, aztán most hogy ilyen zenekarok vannak előtte, az csak egy bónusz. Az egész estének volt egy olyan kisugárzása, hogy “baromi jó amit csináltok, de mi a Will Ramosra jöttünk”.
Ezen a Whitechapel sem tudok sokat változtatni. A Lorna Shore után talán a másik igazán nagynevű és népszerű bandája az estének a legendás Phile Bozeman énekes által vezetett brigád. Nehéz lenne belekötni bármibe is a zenekarral kapcsolatban, mert hiba nélkül hozták a kötelezőt, amit láthatóan élveztek is a rajongók. De náluk is azt éreztem, hogy fesztiválon, de leginkább klub környezetben ez sokkal jobban működik náluk.
Az vitán felül áll, hogy a Lorna Shore már arénába való. Az is elég valószínű, hogy januárban megkaptuk az év koncertjét. De azt is be kell látni, hogy a deathcore-ban valószínűleg ennyi van, és nem több. Nem igazán tudom elképzelni, hogy hova lehetne még ezt a produkciót fejleszteni / fokozni, hogy még nagyobb legyen, még látványosabb legyen és elérje a klasszikus aréna zenekarok szintjét. Igazából jól van ez így, én már annak is örülök, hogy idáig eljutott egy ilyen zenekar, és ezt becsülni kell. De az is biztos, hogy a többi bandán túl, a közönségnek is fel kell nőnie a feladathoz.
Köszönjük szépen az estét a Concerto Music-nak, mert egy deathcore rajongó nagyon ritkán kap ekkora ajándékot!
Írta és fényképezte VD /// Vidani Photo
