Július 1-jén az alábbi telefonos interjút készítette Max Cavalera-val a MetalInjection, hogy mihamarabb tisztázva legyenek az esetleges Sepultura-újraegyesülést övező elméletek.

 

Max, jelenleg épp Európa-szerte koncertezel a Cavalera Conspiracy-val. Tudom, hogy gyakorlatilag turnéban éltek, de hogy alakul most eddig ez a koncertsorozat?

 

Max: Nos, nagyszerűen. Már egy ideje nem voltam itt Európában, főleg nem fesztiválokon – az itteni fesztiválok őrületesek. Most voltunk a Graspopon és a Tons Of Rock-on Norvégiában. A Graspop őrület volt. Egy időben játszottunk a Tool-lal, és mégis 20.000 ember nézett minket egy sátorban. Elképesztő volt!

 

Szeretnék elmenni megnézni őket, tudod? Azt hittem, meg fogja osztani a közönséget, de ez nem történt meg. Zseniális tömeg volt, és nagyon jó érzés ezt csinálni. A harmadik világ trilógiát csináljuk, a három albumot játsszuk együtt, ami nagyon menő, mert még jobb, mint amikor csak egy lemezt játszol. Nagyon jó.

 

Az emberek szeretnek nosztalgiázni. Szerintem ugyanezt fogjuk játszani az USÁ-ban következő év elején, úgyhogy az amerikaiak is láthatják [ezt a műsort].

 

Az öcséddel, Igorral néhány Sepultura-klasszikust is játszotok. Nemrég vettétek újra a régi Sepultura-albumokat, legutóbb a Schizophrenia-t adtátok ki.

 

Max: Bizony. Emiatt kapni fogunk a fejünkre.

 

De most mindenki azt fogja kérdezgetni, hogy „most vajon mi következik? A Chaos A.D-t és a Roots-t is megcsinálják?”.

 

Max: Egy kicsit húzzuk be a kéziféket! [nevet] Úgy érzem, hogy ez a három, amit felvettünk, azt pont úgy sikerült, ahogy kell. Nagyon őszintén, szívből csináltuk. Felveszed, nem igazán változtatsz rajtuk, nem kell velük túl sokat bíbelődni. Akkoriban is jó volt, most is jó. Csak jobb hangzást igényelt, kellett egy kis TLC a játékhoz és a felvételhez, amitől jól szólnak a gitárok, mert így olyan elemeket is észrevesz a hallgató, amit addig nem. Annak idején ezeket a Metallica-harmóniákat használtunk, szóval jó tudni, hogy tényleg azt csináltuk.

 

Őszintén ezek az újravételek világítottak rá, hogy mi is sült ki ebből. Például amikor a Schizophrenia-t hallgattam. Mondom, te jó ég. Ez gyakorlatilag a Power Trip kiindulási pontja! Mintha csak körbe-körbe hallgatták volna a Schizophrenia–t, és alapítottak volna egy bandát a mintájára. Az új felvételeken még jobban kijönnek a részletek.

 

Max: Szerintem ez nagyon menő. A folyamat során a legmeglepőbb felfedezés az új szám, a Nightmares Of Delirium volt, mert az teljesen új. Nem újítottunk benne semmit, mintha nem őriztem volna meg semmit 1987-ből. Egy teljes hetet töltöttem azzal, hogy megállás nélkül körbe-körbe hallgattam a Schizophrenia-t. Mintha átmosta volna az agyamat ez az album, aztán leültem a gitárommal, és azt mondtam, ‘oké, most a tinédzser Max Cavalera vagyok. A kiadó most mondta, hogy kell írnunk még egy számot az albumra’. Szóval írnom kell még egy számot, és erre kell ráállítanom az agyamat. Olyan állapotot kell előidéznem, amiben a fiatal Max írt új dalt a Schizophrenia-ra, és az eredmény eszméletlen, mert szerintem illik is a lemezre. Őrület. Pont olyan, mint ami eredetileg is szerepelhetett volna az albumon.

 

Bele fog telni egy kis időbe, mire az emberek megismerik a dalt, és teljesen elfogadják, de szerintem minden elemet tartalmaz, amit az embereket szeretnek a Schizophrenia-ban, és ez egy vadiúj trekk. Ez az egyik legmenőbb dolog az újravétellel kapcsolatban. Az album újrafelfedezése is nagyszerű utazás volt. Rájöttem, hogy wow, megelőztük a korunkat tinikhez képest, hogy megírtuk az Inquisition Symphony-t.

 

Erről beszélek. Úgy érzem, megelőztétek a korotokat, és hogy ezek az új felvételek annak a fontosságáról tanúskodnak, amit akkoriban csináltatok. Te mindig az a Max Cavalera voltál, akinek ismerlek, az a srác, aki csak törni-zúzni akar.

 

Max: Azt hiszem, amikor Arthur Rizk-kel beszéltem, a producerrel, ő mindig azt mondta, „ez a te ‘Ride the Lightning’-od”, én pedig azt mondtam, „nyugi, csak csináljuk”. Ahogy a Morbid Visions-t csináltuk, mert az nagyszerűen sikerült.

Egy kicsit – nem mondanám, hogy idegesebb volt, de nyugtalanabb. Mert hogy ezt nem ronthatjuk el. „Jó úton kell maradnia. Ez most még fontosabb, mint a másik kettő, amit csináltatok, érted?” Úgyhogy ez alapján dolgoztunk, és szerintem sikerült pár csavart beiktatni, ami számomra még menőbbnek érződik, mint az eredeti. Azt hiszem, ez gyorsabb, egy kicsit gyorsabb, mint az eredeti.

 

Vannak király dolgok a lemezen. Nem tudom, hogy csináltuk, de a gitárpengetés és a dobok nincsenek teljesen szinkronban, és ez gyönyörű. Nehéz így csinálni, mert ha szinkronizáltuk volna őket, nagyszerűen szólna, de úgy szólna, mint egy gép. Úgy szólna, mint a Fear Factory. Ami fasza, de csak a Fear Factory esetében fasza. Nem gépiesen feszes, és ezt jelenti a részletekre való odafigyelés. Hozzá akartam fűzni az albumhoz, hogy „ez a lemez teljes mértékben Mesterséges Intelligencia használata nélkül készült”, nagyon menő lesz.

 

 

Azt hiszem, a bandák el fogják kezdeni ezt csinálni minden új albumok kiadásakor. Lesz egy matrica, ami azt írja, „MI-MENTES”. Nekem ez az egyik kedvenc dolgom az igaz bandákkal kapcsolatban, mint amilyen a tiéd – van benne valami emberi, az élő-show-ban, a stúdiófelvételben, akármi is legyen az. Olyan emberiek vagytok.

 

Max: Igen, tudod, ez inkább a tökösségről szól, mint a technikázásról, inkább a hozzáállásról, mint a zenészségről. Mindig is ez volt. Igaz, hogy az évek során mi is jobb zenészekké váltunk. Úgyhogy most már ezt is kihasználhatjuk, nemde? Persze mindig nagyobb volt a hangsúly a hozzáálláson, az energián, a dühön és ilyesmiken, mint hogy tökéletesen csináljuk. A tökéletesség nem létezik. A tökéletlen eredményekkel élünk együtt, amik tulajdonképpen elég jók. Nehéz úgy csinálni, ahogy ezeken a felvételeken csináltuk, de szerintem valahogy sikerült.

 

Az összes klasszikus közül, amit az elmúlt időszakban játszotok a koncerteken, melyiket mondanád a legkiemelkedőbbnek, amitől még mindig megborzongsz?

 

Max: Jelenleg leginkább a Schizophrenia-blokk teszi a műsort még nívósabbá. A kedvencem azok közül, amiket most játszunk, az a Septic Schizo. Ez egy kevésbé ismert szám a Schizophrenia-ról. Nem is gyakran játszottuk élőben ezt a számot, és persze a From The Past Comes Storms, amint ismeretes, egy tripla nyitóriffel kezdődik, ami a védjegyünkké vált, és még ma is az. Amikor beüt az a rész, látszik, hogy figyel a közönség. Izgalmat visz a levegőbe, de az egész szett nagyon király. Másfél órát játszunk, a legjobbakat ebből a három albumból, és még pár másik dalt, amit a turné során cserélgetünk. A szett végét folyamatosan változtatjuk, de nagyon menő, és persze mindig van benne a Chaos A.D.-ből.

 

A Chaos A.D. mindig is különleges lemez lesz sokak számára, számomra is. Ez az első Sepultura-album, amit hallottam gyerekként, ez alapján tanultam meg dobolni. Sok ember számára ez AZ a lemez.

 

Max: Jó érzés tudni, hogy ez a lemez ilyen hatással van a metálszcénában, és még mindig hoz gyümölcsöket. Az Arise után úgy voltunk vele, hogy „oké, most mit csináljunk?”. Írhattunk volna még egy lemezt, ami úgy szól, mint az Arise, és szuper lett volna. Szerintem senki nem bánta volna, de úgy döntöttünk, inkább valami olyan nehéz dolgot teszünk, amihez sok bandának nincs meg a bátorsága. Ami nagyjából arról szólt, hogy elengedtük az előző lemezt. Leváltunk az Arise-ról. Csomó újsonságot befogadtunk. Azokat a hatásokat, amik hozzájárultak a Chaos A.D. mondhatni őrült vibe-jához.

 

Tetszik, hogy tudtok változtatni, és szerintem ez hallható azokon a Sepultura-lemezeken, de még a Soulfly utolsó lemezén is az első lemezhez képest. Mozog és változik, mintha egy önállóan lélegző élőlény lenne, és ezt nagyon élvezem, mert sosem tudhatod igazán, mire számíts a következő Max Calavera-lemezen.

 

 

Hatalmas volt. Jó dolog ismerni a társaidat, azokat, akiket hallgatsz – én ugyanis hatalmas Bungle– és Gojira-rajongó vagyok. Mármint igazad van, igyekszem olyan érdekessé tenni a Soulfly lemezeket is, amennyire csak lehet. Szerintem az új nagyon érdekes. Sok szempontból nagyon érdekes lesz, például az édesanyám halála miatt, aki tavaly hunyt el. Ez egy nagy dolog az életemben, és neki dedikálom az albumot.

Így ez lesz az eddigi legbensőségesebb Soulfly-lemez. Most, hogy a Cavalera-val kiélem az extreme-oldalam, a Soulfly-jal teljesen más területeket is felfedezhetek. Ez egy hangzásilag eltérő út, úgyhogy kalandozhatunk. Nagyon izgatott vagyok az új Soulfly miatt, ami valószínűleg jövőre jön ki.

 

Egy másik témáról is szerettem volna beszélni, ugyanis sokat emlegeti mostanság a média a Sepultura nevét, ugyanis bejelentették, hogy feloszlanak. Ezzel kapcsolatban olyan kérdések záporoznak feléd, mint például hogy milyen érzések vannak benned a búcsú kapcsán. Először is, adnál egy kis betekintést a gondolataidba és érzéseidbe a zenekar megszűnését illetően?

 

Max: Az én aspektusom annyi, hogy eléggé meg vagyok lepve. Ami az újraegyesülést illeti – én a bátyámmal akartam újra összeálni, és ezt is nyilatkoztuk anno, amikor újrakezdtük. Szóval számomra ez volt az igazi újraegyesülés, ő és én, ezt megtettük, és így megnyíltak a kapuk a lemezújravételekhez és az albumok játszásához. Nagyon szuper, ahogy mi csináljuk, játsszuk őket.

 

Van Igor és köztem egy úgymond íratlan szabály, hogy ezt most másképp fogjuk csinálni, mint ahogy annak idején tettük, mert akkoriban sok volt a dráma és a stressz, amit nem szerettünk, és sok politikai dolog. Szóval azt mondtuk, hogy ha most folytatni akarjuk, akkor a dolog szeretetéért fogjuk csinálni, a tiszta élvezetért. Így csináljuk évek óta, a turnékat és a felvételeket is beleértve.

 

Szóval nekem nincs okom rá, hogy visszamenjek a Sepultura-ba. Tudom, hogy több stresszhez vezetne, és olyan dolgokhoz, amikre nincs szükségem az életben, aztán a koncertjeinkre gondolok, és az, hogy velünk van Travis és Igor Amadeus, az nagyon király, mert ők tudnak kapcsolódni a fiatalabb generációval. Szóval nem látom értelmét az újra-összeállásnak, főleg most, hogy abbahagyják. A zenekarnak vége, én és Igor pedig folytatjuk, amit szeretnénk a Cavalera Conspiracy-val, ami önmagában a Sepultura.

 

Tudom, hogy ez a kérdés már ki lett vesézve, valószínűleg mióta 1996-ban otthagytad a bandát.

 

Max: [nevet] Szerintem rekordot dönt a bandáknak valaha feltett kérdések körében.

 

Évtizedekig figyeltem, ahogy a válasz egy határozott „nem”-ből átváltozik egy esetleges „talán”-ná egy pár héttel ezelőtti interjúban. De tudom, hogy ez akár félreértés is lehet. Szóval most határozottan felteszem a kérdést, hogy kitisztuljon a kép – máshogy érzel most az újraegyesüléssel kapcsolatban, és ténylegesen változott ez a válasz az évek során?

 

Max: Ahogy telik az idő, egyre kevésbé érzem a szükségét. Ahogy mondtam, a valódi újraegyesülés Igor és köztem történt. Ez egy csoda, és fantasztikus, amit csinálunk. Azt kell megérteni, hogy ha végül mégis újra összeállunk mint Sepultura, akkor már nem térhetünk vissza a Cavalera-dologhoz, érted? Nem lesz értelme. Valószínűleg azt mondanák az emberek, hogy „nem akarom megnézni a Cavalera-t, ha ‘igazi’ újraegyesülés is van'”. Én a magam részéről nem akarom ezt, mert szeretem, amit a Cavalera-val csinálunk. Nagyon király. Szóval ez nem kérdés.

 

Igor-nak is felteheted ezt a kérdést. Ő sem akar összeállni. Azt hiszem, azt embereknek fel kéne adniuk, úgysem fog megtörténni.

 

Megvolt a maga ideje. Meg lehet nézni a videókat, és mi is visszük még tovább. Velünk van a lelke, az egész dolognak a lelke itt van velem és Igor-ral a Cavalera-ban. Ők ha befejezik, akkor vége, és ez van.

 

Mi még mindig itt vagyunk. Mi még mindig játszunk. Továbbra is ünnepeljük az összes albumot. Aztán később lehet, hogy csak a Max-korszak legjobbjait fogjuk játszani. Nem megyek bele, hogy miért, de nagyjából azért, amiért otthagytam őket ’96-ban. Ugyanúgy érzek. Sok árulás történt, és sok minden más, amiről nem tudnak az emberek.

 

Azt hiszem, innen ered a probléma. Hogy az emberek nem jól informáltak. Az első, hogy Gloria-t hibáztatják, azt hiszik, ő oszlatta fel a bandát. Számomra ez a legnagyobb őrültség, mivel lejárt a szerződése. Megkérték őt, hogy menedzseljen csak engem, de ő nem akarta. Még azt is mondta nekem, hogy maradjak a bandában, de én sem akartam. Úgyhogy megmondtam nekik, hogy nem csináljuk. Kiléptem. Saját becsületből.

 

Nem tudtam folytatni azok után, ami Dana-val történt. Szóval amikor ilyeneket látok az interneten, hogy az emberek mocskolódnak, tudom, hogy nem ismerik a teljes történetet. Nagyon könnyű egyvalakit bűnbakká tenni, őt okolják a zenekar szétszedéséért. De ha bárkit megkérdezel, aki átélte az eseményeket, az tudni fogja, hogy ez nem igaz. Mi négyen távolodtunk el egymástól.

 

Ez gyakran megesik a bandákkal. És ez csak az egyik dolog. Egyszerűen nem bírtam velük maradni. El kellett mennem. Aztán később nagyon hiányzott a testvérem. Most visszatértünk egymáshoz. Tehát most még kevésbé látom szükségét az újraalakulásnak, mint valaha.

 

 

Forrás: MetalInjection