Nem túlzás azt állítani, hogy az Ekrom zenéjében benne vannak a múlt bizonyos szeletei, gondolok itt a misztikumot kölcsönző billentyűs aláfestésre, a változatos, szimfonikus hatású témákra és a fékevesztett, szélviharok erejével vetekedő tremolós megoldásokra…
Az amerikai Massacre egy fogalom a death metal színtéren, ezen jelzőt egyetlen albummal, az 1991-ben megjelent „From beyond” című dalcsokorral érdemelték ki, azóta minden munkájukat ehhez mérten szükséges kezelni.
Igen, ez egy nosztalgikus album, születhetett volna a ’80-a évek közepén is, de ízig-vérig mai, nem poros, nem avítt, ellenben hitelesen idézi fel egy letűnt kor szellemét.
A germán Moonblood ma már egy nemlétező banda, fenti név alatt 1994-2000 között működtek, de a színtéren különböző nevek alatt már 1989-től kezdve jelen voltak.
Annak ellenére, hogy a thrash metal az utóbbi évtizedek egyik leginkább háttérbe szorított stílusirányzatai között foglalt helyet, a közönség thrash iránti igénye és fogékonysága közel sem csökkent olyan mértékben, mint azt sokan feltételezték.
A 2021-es debütálást követően nemsokáig ült babérjain a Cave Altar duója, ugyanis idén tavasszal a Fekete Terror Productions jóvoltából megjelent második anyaguk – 66 példányra limitált, gyári kazettán -, amely az előzőhöz hasonlóan ismét rövidre sikerült, véleményem...
A Dissection népszerűsége Jon Nötdveidt 2006-os öngyilkossága óta mit sem kopott…
A kompromisszummentességéről hírhedt ausztrál Impetuous Ritual visszatérő, negyedik lemeze a várakozásnak megfelelően a nehezen emészthető zenei extremitás felső tartományában maradva kísérli meg a hallgató maradandó agykárosodását előidézni.
Az Obituary a néhai floridai death metal mezőny egyik legkorábbi és legismertebb zenekaraként nem igényel bemutatást azok számára sem, akik csak felületesen ismerkedtek meg a death metal-al, vagy a súlyosabb megszólalású metal zenével úgy általánosan.
Örüljünk annak, hogy van egy Tiansenünk, és szurkoljunk nekik, mert még sokra vihetik!
